Magyarország miniszterelnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján a képviselői ciklusok 12 éves abszolút korlátja kapcsán volt szíves arra hivatkozni, hogy a képviselői ciklusok számának korlátozása már ott volt 2010-ben is, a Schiffer András vezette Lehet Más a Politika programpontjai között, tehát a felvetés úgymond nem új. Miniszterelnök úr több ponton is csúsztatni méltóztatott. Az LMP 2010-es – tehát a választások előtt íródott – választási programja 31. oldalán ez a mondat olvasható: „A pártrendszer megújuló-képességét javítaná az a javaslatunk is, hogy a különböző közjogi pozíciókban, tehát a többek között képviselőként, polgármesterként egymás után eltölthető ciklusok számát korlátoznánk.”
1.) Az LMP idézett javaslatában két dologról biztosan nincsen szó: visszamenőleges hatályú jogalkotásról és abszolút korlátról. Magyar Péter kedvenc pártjai rendre belenyúlnak már lezárt, illetve folyamatban lévő közjogi jogviszonyokba. Ezért tiltakoztam magam is, a frakcióm is, amikor Magyar Péter előző pártja 98%-os adóval sújtotta a közszférában jogszerűen járó, illetve felvett végkielégítéseket, vagy amikor alkotmányba foglalta, hogy a bírák 70 helyett 62 évesen kényszeríthetők nyugdíjba és így tovább. Az Alaptörvény tizenhetedik módosításában éppen az a legdermesztőbb, hogy a 12 (vagy 8) éves cikluskorlátozásba az eddig eltöltött mandátumok is beleszámítanak. Pontosan úgy visszamenőleges hatályú és pontosan ugyanúgy a pártműködés szabadságát sérti visszamenőleges hatállyal, mint a miniszterelnöki cikluslimit bevezetése. A pártok tagsága, közvéleménye egészen más szabályozási környezettel számolhatott a jelöltek, a helyi és országos vezetők kiválasztásánál. A Fidesz közel két és félmilliós közönsége egészen bizonyosan, de könnyen lehet, hogy a Mi Hazánk bő háromszázezres választói bázisa is elveszítheti a következő kampányára azt a vezetőt, akiben megingathatatlanul bízik. Amikor az LMP 2010-es választási programját írtuk, arra gondoltunk, hogy a 2010-től kezdődő képviselői megbízatásokat szorítjuk korlátok közé. Igaz, mi a befagyott pártrendszer felolvasztására és nem az ellenfelek likvidálására törekedtünk. Az egymás után eltölthető ciklusokról írtunk és nem a politikai osztály lenullázásáról.
2.) Egy-egy közpolitikai javaslat nem leválasztható arról a társadalmi – és persze globális – valóságról, amelyben megvalósítása esetén érvényesülne. Amikor az LMP ezt a javaslatát 2009-2010 fordulóján megfogalmazta, arra reagált, hogy a magyar pártrendszer befagyott: a térségben egyedülálló módon, nálunk még 2006 után is kizárólag olyan pártok alkottak frakciót, amelyek az első szabadon választott parlamentben is...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.