Németországban a Bundestag tisztségeiből kiszorították, beszédjogaiban korlátozzák és folyamatos alkotmányvédelmi megfigyelés alatt tartják a legnagyobb ellenzéki pártot, az AfD-t. Romániában az Alkotmánybíróság előbb megsemmisítette az elnökválasztás Călin Georgescu győzelmével végződött első fordulóját, majd a független jelöltet ki is iktatta a további versengésből. Franciaországban egy elsőfokú (!) bírósági döntés azonnali hatállyal öt évre eltiltotta a választásokon való indulástól a következő elnökválasztás legnagyobb esélyesét, Marine Le Pent. Ausztriában a vég nélküli koalíciós tárgyalások egyetlen célja az volt, hogy ellenzékben tartsák a választások győztesét, az amúgy többszörösen kormányviselt FPÖ-t. Mind a négy, a liberális demokrácia eszményéből csúfot űző történet az elmúlt háromnegyedév európai politikájának fejleménye, és valamennyi mögött felsejlik a jó öreg fasisztaveszély motívuma.
Csehországban viszont – persze csak szigorúan látszólag – egy egészen másik forgatókönyv bontakozik ki. A Cseh Képviselőház május 30-án a cseh büntető törvénykönyv 403. szakaszának módosításával a kommunista mozgalom támogatásának kifejezését, a „kommunizmus előmozdítását” öt év börtönbüntetéssel is fenyegeti, a törvény a „kommunista ideológia dicsőítését” és a kommunista szimbólumok megosztását a nácizmus előmozdításához hasonlítja. A jelenlévő 160 képviselő közül 86 szavazott a módosítás mellett, beleértve a kormányzó koalíciós pártok összes képviselőjét (egy tartózkodást leszámítva). A magyar parlamentben annak idején – olykor egyedül is – kiálltam az önkényuralmi jelképek és a holokauszttagadás kriminalizálása ellen. A cseh törvényalkotás azonban a jogkorlátozás mélységével és a jogfogalmak bizonytalanságával is túltett a magyar büntető jogalkotáson. Ahogyan az Európai Balpárt közleménye fogalmazott: „Ez a lépés támadást jelent a politikai pluralizmus, a demokratikus szabadságjogok, valamint az antifasiszta és munkásmozgalmak öröksége ellen”. A prágai megoldás egészében egy 7. cikk szerinti eljárásért kiáltana, ha az valóban a szabadság és a jogállamiság tiszteletben tartását szolgálná, és nem valami egészen mást.
Mégis mi indokolta a cseh törvényhozásban a rendszerváltás után harminchat évvel az antikommunista hisztériakeltést? A prágai parlamentben jelenleg az ilyen-olyan címkékkel feldíszített progresszív erők vannak többségben. Sokatmondó, hogy a Fiala-kormány által Budapestre küldött nagykövet – V4 ide, történelmi kapcsolatok oda – a legfontosabbnak azt tartotta, hogy nem fog visszariadni a számukra fontos témáktól, amibe beletartozik az „LMBTQ-közösség” jogainak támogatása is, amik úgymond univerzálisak és túlmutatnak a határokon. A NATO-központból a Hradzsinba ejtőernyőzött cseh elnök, Petr Pavel ma a legnagyobb...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.