A Tisza egy szivárványkoalíció, melynek heterogén tömegbázisát egyelőre Orbán Viktor utálatán és a Magyar Péterbe vetett hiten túl nem sok minden köti össze. Aztán van egy másik szivárványkoalíció (támogatóit nézve jelentős átfedésben az előzővel) melynek a zászlója is szivárványos, és az őt alkotó tömeg sokszínűsége dacára jóval konkrétabb (törvényekre is lefordítható) célokat fogalmaz meg annál, hogy Orbán Viktor menjen vagy Magyar Péter jöjjön. Ők az én népem – legalábbis velük együtt vonulok a szombaton. Elmondom azt is, szerintem mit kéne kérniük (sőt, inkább követelniük) a hivatalban lévő miniszterelnöktől. Aztán persze mindenki azt skandál, olyan transzparenssel vonul, arra a beszédre tapsol, ami neki jólesik.
Több mint két éve minden, igazán nagy rendezvény a Pillanat Urainak macsó kakaskodásáról, az előző és a jelenlegi kormánypárt versenyéről szólt: hogy kinek van nagyobb... létszáma. Melyiken voltak többen, a Békemeneten vagy a Tisza-gyűlésen. Minden alárendelődött az aktuálpolitikai haszonelvnek. Bármilyen, a szekértáboros törésvonalakon átívelő érdekartikulációs törekvés akart megfogalmazódni, azt lesöpörték azzal, hogy most nem annak van az ideje, hogy... a mondat vége pedig bármi lehetett, ami túlmutatott azon, hogy Orbán menjen vagy maradjon. Egyetlen, a szabályt próbára tévő kivétel volt, amely átütötte ezt az üvegplafont: a tavalyi Pride. Ez egy olyan esemény volt, amellyel egyik oldal se dicsekedett. A NER azért nem, mivel (ahogy ezt Orbán politikai hullává válásának történetében megírtam) a fenyegetőzésen túllépve ekkor próbált először ténylegesen, jogilag is betiltani valamit, de az bumerángként vágta fejbe.
Először is: úgy igazán nem a Tisza (amelyet a Pride-dal ellentétben soha nem akartak betiltani), hanem ez a feltartóztathatatlan, a korlátokat ledöntő vonulás cáfolta azt, amit eltérő céllal ugyan, de a NER és annak mindenkori ellenzéke is sulykolni próbált: hogy ettől a hatalomtól félni kell, mert nagyon erős, s bizony akár a szabadságod is odaveszhet.
Mi több: vérbeli biztonsági játékosként maradtak lőtávolon kívül, a dolgot végig inkább rizikóként kezelve. Vagyis ez a tömeg úgy jött össze, hogy se a hatalom, se a győzelemre esélyes legnagyobb ellenzéki párt nem támogatta. Amennyiben rajtuk múlik, nem is lett volna ilyen hatása.
Ergo bebizonyosodott: a minden egyéb, számára potenciálisan kontraproduktívnak, veszélyesnek ítélt dolgot letekerni próbáló két szekértáboron, illetve a rövidtávú aktuálpolitikai céljaikon kívül is létezik tömeges önszerveződésre képes erő. Miért vonulunk fel június 27-én? Mert én is ott leszek, ugyanazért, mint tavaly: az LMBTQ-közösség teljes emancipációjáért. Beleértve a házasságot és örökbefogadást is. A cél már nem lehet pusztán az, hogy demonstráljuk, nem lehet minket betiltani, és nem félünk a NER-től. Hisz immár egyértelmű, hogy a Pride-ot senki nem tudná feloszlatni. Tüntetni most azért érdemes, hogy ugyanolyan családi és párkapcsolati jogokat kapjanak az azonos nemű párok is. Látszólag nincs ennek semmi akadálya, hiszen már a Publicus tavalyi felméréséből az derült ki: „Az ellenzéki szavazók háromnegyede az LMBTQ emberek és támogatóik szombati rendezvénye mellett áll. Még magasabb, 81 százalék ez az arány a Tisza szavazóinak körében még annak ellenére is, hogy Magyar Péter nem állt ki a Pride mellett, igyekszik elkerülni, hogy egyértelműen állást kelljen foglalnia ebben a kérdésben.”
Egy idei Medián-kutatás szerint pedig: „A házasságkötés és az örökbefogadás lehetőségét 68% biztosítaná az azonos nemű pároknak.” Vagyis ennek ugyanúgy kétharmados többsége van, mint a Tiszának. „Jöjjenek ki a magyar embereknek a hálószobájából!” – szólította fel Rétvári Bence KDNP-frakcióvezetőt Magyar Péter a Parlamentben.
„Ön szerint hol van jobb helyen egy család nélkül felnövő vagy éppen egy alkoholista családból származó gyerek? Válaszoljon egyenesen, hol van jobb helyen? Hollandiában emberkereskedőknél, szexuális bűnözőknél, drogkartelleknél vagy Magyarországon egy egyszülős vagy egy meleg párnál? Erre az egyszerű kérdésre válaszoljon, Frakcióvezető Úr!” – mondta a kormányfő. E mondatok, és a fenti adatok arra is utalhatnának: ez sima ügy, ami kétharmados többség birtokában gond nélkül átmegy a törvényhozáson. 2021 decemberében Márki-Zay Péter a nekem adott interjúban igennel felelt arra a kérdésre, megszavazná-e a melegházasságot. Azt is hozzátette: „Katolikusként természetesen maximálisan tartom magam az egyház álláspontjához, amely a melegházasságot nem fogadja el. De a világi, egyháztól független szekuláris állam nem tehet különbséget az állampolgárok között származás, bőrszín vagy szexuális orientáció alapján. Tehát miniszterelnökként elfogadnám az azonos neműek közötti házasságot, ahogy Orbán és Kövér is megszavazták a bejegyzett élettársi kapcsolatot 1996-ban.”
S még az örökbefogadásról is ezeket mondta egyebek közt: „Senkinek nincs tiltva jelenleg sem, hogy gyermeket örökbe fogadjon, így ezt a melegek, illetve az egyedülállók is megtehetik, nemcsak a hagyományos párkapcsolatban élők.”
Nyilván ennek a legegyértelműbb elismerése az, hogy a Tisza-frakció beterjeszt róla egy, jogszabály- és/vagy alkotmánymódosító javaslatot. Ennél taktikázóbb, a múlt évi hallgatással rokonítható, a nyílt állásfoglalásból kimenekülő „semleges” álláspont volna Magyar Péterék részéről, hogy ügydöntő népszavazást íratnak ki, anélkül, hogy elárulnák, mit támogatnak. Mondván: döntsön a nép. Szerintem pont ez utóbbit kell elkerülni. A Pride-on vonulók között elsöprő többségben vannak azok, akik (velem ellentétben) a Tiszára szavaztak. Ők most győzelmi mámorban vannak, Orbán bukásának felszabadító hatása átmenetileg kielégíti, tünetileg kezeli őket.
Ha nekik most azt mondanám: a Pride szónokainak kemény, radikális, provokatív beszédekkel kellene az ügyben való nyílt állásfoglalásra kényszeríteni Magyar Pétert, sanszos, hogy a jelentős részük hümmögve csóválná a fejét. Valami olyasmit felelve: most türelmesnek kell lenni, időt kell adni az új kormánynak, aztán meglátjuk. Tudom, mikor és kiktől hallottam erre nagyon hasonlító szövegeket. 2010-ben, Orbán Viktor első kétharmados győzelme után, a Fidesz-szavazóktól. Akik, mikor szemükre hánytam a pártkatonák és haverok kinevezését, ugyanezt felelték: türelmesnek kell lenni, adjunk neki időt, lehet, hogy jó szakember, várjuk meg, amíg elkezd dolgozni. Holott pont azt nem szabad megvárni. Ha elkezdenek dolgozni, akkor már baj van. Ha 2010-ben (még a magánnyugdíjak lenyúlása, az új alkotmány, a választási törvény, Handó Tünde eljövetele stb. előtt) a legelső baljós jeleknél (mondjuk a haverok kinevezése, a médiatörvény, az Alkotmánybíróság kiherélése) a híveik elkezdenek keményen tiltakozni, hogy nem erre szavaztunk, talán észbe kapnak. Ugyanígy most: sógort se akkor vettük le a tábláról, amikor már Magyar Péter kineveztette, és elkezdett dolgozni. Hanem előtte. A legelején, amikor még nem keményedtek (alvadtak) meg a struktúrái, a hatalom jobban formálható.
Az én állításom, hogy most, idén, ezen a nyáron sokkal jobb esélyeink vannak, hogy kikényszerítsük a fentebbi jogok elismerését, mint később. A számok, hogy mennyien támogatják ezeket, nagyon meggyőzőnek tűnnek. De tudjuk: nem volt ez mindig így, és azt sem gondolhatjuk, hogy ezután már örökké így lesz. Azoknak az embereknek egy jelentős része, aki idén a hatalomváltásra szavazott, az előző ciklusokban a homofób NER-t tartotta hatalomban. A néphangulat gyorsan változhat. Egy hajdani kultszériát felidézve: megvan az a jelenet a Trónok harcából, amikor Euron Greyjoy megnyeri azt a hatalmas tengeri ütközetet, diadalmasan vonul be a Vesteros szívét jelentő Királyvárba, és öntelt mosollyal fordul az őt fogadó Jaime Lannisterhez: látod, hogy szeret a nép? Mire Jaime azt feleli: ugyanez a sokaság ünnepelte azt is, mikor a nővérét, Cersei-t a Főveréb bigott, fanatikus hívei ruhátlanul, megszégyenítve végighajszolták az utcákon. És a te levágott fejednek is ugyanilyen lelkesen fognak tapsolni! – mondja Jaime Euron-nak.
A filmes aranyköpésről komolyra váltva:
Eléggé szkeptikus vagyok. De hát ki vagyok én? Csak egy felvonuló, aki azt se tudja, mi lesz holnap. Lehet, hogy mire ez a cikk megjelenik, kiderül, mit kínál a Tisza a Pride népének. Én megírom majd azt is, mi a véleményem róla, mit láttam a felvonuláson, milyen volt a hangulat, és mi a tervem a jövőre. Addig is jó vonulást mindenkinek!
Borítókép: A Budapest Büszkeség rendezvény (eredetileg Budapest Pride felvonulás) résztvevői az Erzsébet hídon 2025. június 28-án / fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Bejelentkezés