A Tisza egy szivárványkoalíció, melynek heterogén tömegbázisát egyelőre Orbán Viktor utálatán és a Magyar Péterbe vetett hiten túl nem sok minden köti össze. Aztán van egy másik szivárványkoalíció (támogatóit nézve jelentős átfedésben az előzővel) melynek a zászlója is szivárványos, és az őt alkotó tömeg sokszínűsége dacára jóval konkrétabb (törvényekre is lefordítható) célokat fogalmaz meg annál, hogy Orbán Viktor menjen vagy Magyar Péter jöjjön. Ők az én népem – legalábbis velük együtt vonulok a szombaton. Elmondom azt is, szerintem mit kéne kérniük (sőt, inkább követelniük) a hivatalban lévő miniszterelnöktől. Aztán persze mindenki azt skandál, olyan transzparenssel vonul, arra a beszédre tapsol, ami neki jólesik.

Több mint két éve minden, igazán nagy rendezvény a Pillanat Urainak macsó kakaskodásáról, az előző és a jelenlegi kormánypárt versenyéről szólt: hogy kinek van nagyobb... létszáma. Melyiken voltak többen, a Békemeneten vagy a Tisza-gyűlésen. Minden alárendelődött az aktuálpolitikai haszonelvnek. Bármilyen, a szekértáboros törésvonalakon átívelő érdekartikulációs törekvés akart megfogalmazódni, azt lesöpörték azzal, hogy most nem annak van az ideje, hogy... a mondat vége pedig bármi lehetett, ami túlmutatott azon, hogy Orbán menjen vagy maradjon. Egyetlen, a szabályt próbára tévő kivétel volt, amely átütötte ezt az üvegplafont: a tavalyi Pride. Ez egy olyan esemény volt, amellyel egyik oldal se dicsekedett. A NER azért nem, mivel (ahogy ezt Orbán politikai hullává válásának történetében megírtam) a fenyegetőzésen túllépve ekkor próbált először ténylegesen, jogilag is betiltani valamit, de az bumerángként vágta fejbe.

Először is: úgy igazán nem a Tisza (amelyet a Pride-dal ellentétben soha nem akartak betiltani), hanem ez a feltartóztathatatlan, a korlátokat ledöntő vonulás cáfolta azt, amit eltérő céllal ugyan, de a NER és annak mindenkori ellenzéke is sulykolni próbált: hogy ettől a hatalomtól félni kell, mert nagyon erős, s bizony akár a szabadságod is odaveszhet.

A Pride után viszont érezhető volt: nemcsak az oda kimenők, de a retorzióktól tartó otthon maradók sem félnek már annyira Orbántól. Persze ennek kialakulásáért a babérokat learató Tisza semmit nem tett.

Mi több: vérbeli biztonsági játékosként maradtak lőtávolon kívül, a dolgot végig inkább rizikóként kezelve. Vagyis ez a tömeg úgy jött össze, hogy se a hatalom, se a győzelemre esélyes legnagyobb ellenzéki párt nem...