Sokadjára bizonyosodhat be: a szemben álló politikai szekértáborok, holdudvarok, érdekkörök, brancsok és klikkek valójában nem elveket kérnek számon, amikor másik térfélre morális vádakat kiabálnak át. Ugyanis ezeket a szabályokat maguk felé, a saját oldalukon nem érvényesítik. Innentől kezdve viszont a közélet nem világnézeti-erkölcsi harc, csupán zsákmányszerző kompromat-háború. Melyben a győztes dönti el, mi az igazság, és úgy gondolja: ő bátran megteheti, amiért a legyőzött riválisát elítélte. Ugyanazért teheti, amiért az elődje is megcselekedte: pontosan tudják, hogy fanatizált és/vagy korrumpált híveik úgyis mindent elnéznek nekik. Mert a háborúban ugyebár vannak felsőbb szempontok, magasabb érdekek.
Aki ismeri a munkásságomat, az tudja, hogy szeretek alternatív történelmi víziókkal játszani. Akár jövőbe ugratott múlttal vagy a jelenkor évtizedekkel korábbra rávetített mutációjával. Mi lett volna, ha Putyinnak 2022-ben sikerül megszállnia Ukrajnát, ha 1990-ben volt MSZMP-politikusok kétharmadot szereznek, illetve csak baloldali pártok jutnak az Országházba, vagy ha az 1998-as robbantássorozat és a kormánypárti laptulajdonost érintő gyilkosság napjainkban történik. A mostani téma bevezetéseként hadd osszam meg egy korábbi ilyen témájú cikkemet, amelyben alternatív médiatörténelmet írtam a NER-hívőknek, azzal a felszólítással: képzeljék el, ha ezt Gyurcsány csinálja! A 2006 őszi zavargásokhoz vezető őszödi beszédet a közszolgálati rádió hozta nyilvánosságra. A Fidesz támogatóinak 2021 májusában azt a kérdést tettem föl: mi lett volna, ha Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök törölteti a rádió honlapjáról ezt a beszédet, mégpedig arra hivatkozva: azért kértem, hogy vegyék le a beszédet, „mert nem akartam, hogy az ellenzék a saját hangommal kampánycélokra használja fel a szavaimat.”
Mi lett volna, ha Gyurcsány ezt teszi, kedves Fidesz-szavazók? – kérdeztem tőlük szónokilag. Hatalmas botrány, ugye? Még nagyobb zavargások törtek volna ki – borítékoltam a reakciót. Ezek után megkérdeztem a fideszesektől, mit szólnak ahhoz, hogy Dézsi Csaba András akkori győri polgármester, a kormánypárt egyik legismertebb vidéki önkormányzati politikusa a valóságban is megtette azt, amit Gyurcsány Ferenc csak az alternatív történelmi képzeletben. Dézsi töröltette a helyi közszolgálati rádió honlapjáról a nyilatkozatát, és ezt konkrétan ugyanazzal indokolta, mint az általam felhozott kontrafaktuális helyzetben Gyurcsány. Mert az ellenzék, illetve a sajtó ugyanúgy felkapta Dézsinek a saját kormánya egészségügyi intézkedéseit bíráló szavait, mint az őszödi beszéd mondatait, és ebből az utólagos öncenzúrából botránynak kellett volna lennie. Én ugyanis azt gondolom, hogy valamennyi pártot és politikust ugyanazon mérce alapján kell megítélni. Ha Gyurcsánynál ez felháborító lenne, akkor egy Fidesz-politikusnál is az. És már be is van tárazva a legújabb alternatív múltvízióm, ezúttal a kedves Tisza-híveknek.
Jómagam 2015-ben Tiborcz István apropóján még egy történelmi áttekintést is nyújtottam erről, melyben leírtam: minden korszaknak megvannak az Orbán Viktorjai és Tiborcz Istvánjai. Mindig akadnak a klánba beházasodó ambiciózus, mázlista fiatalemberek. És ugye emlékszünk még, milyen botrányt kavart 1998-ban, amikor Orbán Viktor koalíciós partnere, Torgyán József akkori földművelésügyi miniszter menyét, Hingyi Beatrixot nevezték ki a Malév Rt. igazgatótanácsába. Miként az is, hogy az OTP Travel, ahol Torgyán Attila, a Kisgazdapárt elnökének fia jogtanácsosként működött, kizárólagos jogot kapott rá, hogy a Torgyán által vezetett minisztérium utazásait szervezze. (Révész Sándor: A múlt köde 1998-2002 – Negyvennyolc hónap a közelmúltból. Népszabadság Könyvek, 2006. 69. o.) Torgyán József említett fia a Magyar Távirati Iroda Rt. Tulajdonosi Tanácsadó Testületének is alelnöke volt.
Jómagam számos pályatársammal együtt rengetegszer szóvá tettem, milyen botrányos, amikor olyan posztokra, megbízásokra, amelyek elfogulatlanságot kívánnak és/vagy az összeférhetetlenség gyanúja is kerülendő a betöltésüknél, rokonokat, barátokat, frakció- vagy üzlettársakat neveznek ki. Így például tiltakoztam Domokos László Fidesz-honatyának az Állami Számvevőszék elnökévé való kinevezése ellen. Domokos esetén 2018-ban magam tártam a nyilvánosság elé egy figyelemre méltó rokoni szálat. Ugyanis az Állami Számvevőszék úgy végzett ellenőrzést a Magyar Fejlesztési Banknál, valamint annak érdekeltségeinél, hogy a pénzintézetnél az ÁSZ-elnök Domokos felesége, Pető Judit volt cégjegyzésre jogosult tisztségviselő. 2019-ben pedig a választási szerveknél mutattam rá egy rokoni kötődésre. Győrben a Helyi Választási Bizottság elnökhelyettese, dr. Mester Ágnes édesapja dr. Mester László volt a Területi Választási Bizottság elnöke. Hangsúlyoznám: a fenti két esetben az általam megkeresett érintettek semmilyen jogsértést, összeférhetetlenséget nem találtak. Lényegében azt mondták, hogy nincs itt semmi látnivaló, minden rendben van.
Ugyanis a Fidesz által hozott 2013-as választási törvény alapján akár az összes bizottságot telerakhatnák rokonokkal, ezt semmi nem tiltja. Azt sem, hogy így a másodfokú, fellebbviteli testület elnökeként egy közeli családtagnak – egy szülőnek – kellene objektíven megítélni a saját gyermeke döntését. Miként az sem ütközik törvénybe, hogy a miniszterelnök sógora kormánytag legyen. De gondoljunk már bele, milyen helyzethez vezethet, ha egy hivatali felettesnek (jelen esetben a kormányfőnek) a saját rokonának munkájáról kell döntést hoznia: mennyire tud elfogulatlan lenni, ha a testvére házastársáról van szó? Handó Tünde esetén is problémaként merült fel, hogy Szájer József felesége, pedig semmilyen hatályos rendelkezés nem tiltotta az Országos Bírósági Hivatal élére való kinevezését. Én konkrétan már 2012 novemberében arról írtam: a bírói szakma gyáva, mert hagyja magát megalázni, a bírótársadalom színe-javát feláldozni, eltűri, hogy odarakjanak fölé egy Handó Tündét. Akkor hát miért ítéljem meg enyhébben a jelenlegi szituációt? De komolyan, gondoljunk már bele abba a helyzetbe, hogy itt ugyebár elszámoltatásról beszélünk. Helyénvaló, hogy az igazságügyi tárca élén Magyar Péter egyik rokona, Melléthei-Barna Márton fogja átnézni, vizsgálni a Magyar Péter másik rokona, gyermekei anyja, korábbi felesége, Varga Judit korábbi igazságügy-miniszter által szignózott aktákat? Lehet persze arra hivatkozni, hogy korábban is történt már
hasonló.
Antall József ugyanis Jeszenszky Gézát tette külügyminiszterré, aki Antall unokahúgának a férje. Amikor ez történt, tizenhárom éves voltam, és talán érthető, hogy nem tudtam ezt vezércikkben szóvá tenni. Ha viszont ezt akkor bárki kritizálta, illetve kérdezett rá, jogosan tette. Tegyük hozzá ugyanakkor, hogy a szituáció, melyben Antall ezt csinálta, teljesen más volt. Kezdjük azzal, hogy az Antall-kormányt megelőző kabinet igazságügy-minisztere nem Antall felesége volt, és az akkori vezető kormánypárt, az MDF nemhogy kétharmaddal, de egyedül még abszolút többséggel sem rendelkezett. Két kisebb jobboldali párttal szövetségben vezették az országot és még Antall pártján belül is volt egy kemény belső ellenzék. Az MDF a Fidesszel vagy a Tiszával ellentétben még csak nem is gondolhatott arra, hogy saját embereit nevezze ki köztársasági elnöknek, legfőbb ügyésznek, főbírónak, sőt: Antallnak ahhoz is három év kellett, hogy közszolgálati média neki nem tetsző vezetőit lecserélje, de ez is hatalmas botrányt okozott. Most viszont ugyanúgy túlhatalom van, mint korábban. És úgy néz ki, a leendő miniszterelnök belső holdudvarát éppúgy egyfajta klánjelleg lengi körül, mint a leköszönő kormányfőét. Akinek családjáról A dinasztia címmel még egy oknyomozó riportfilmet is forgattak.
Sógora kinevezése előtt jóval, 2024 októberében testvére, Magyar Márton lett a Tisza-párti Kontroll portál tulajdonos-ügyvezetője. Nyilván nem találtak más szakembert oda. És ugyebár korábban felmerült a gyanú, hogy a Fidesz-kormány idején betöltött pozícióit Magyar Péter az akkori házastársának, Varga Juditnak köszönheti. Hová tegyük Lázár János kijelentését, hogy Varga Judit „eljött hozzám, és azt mondta, hogy az ő férjének minimum hárommilliót kell keresnie. Van, aki így élt, és így boldogult. Hogy a felesége kijárt neki fizető állást.” Tekinthetjük persze mindezt egy lejárató kampányműveletnek. De – figyelem, újabb alternatív múltvízió következik – mi lett volna, ha Lázár ekkor, 2026. február 16-án nem Magyar Péterre vonatkozóan tesz kínos kijelentéseket? Hanem szakít a Fidesszel és azt mondja: „Orbán Viktor eljött hozzám, és azt mondta, hogy Mészáros Lőrincnek kell a közbeszerzéseket nyernie. Van, aki így élt, és így boldogult. Hogy Orbán kijárta neki a közpénzes megbízásokat.” Akkor azok, akik a Magyar Péterre vonatkozó kijelentése miatt Lázárt hazug embernek nevezték, ujjongva dicsőítették volna, mint bátor leleplezőt, aki pentitóként szembefordult a NER-rel.
Mert vannak, akinek nem az számít, hogy amit mondanak, annak mi a tényleges igazságtartalma, hanem hogy kire mondják. Melyik oldalnak jelent politikai kárt, és melyiknek hasznot. Engem azonban mindez hidegen hagy. Ugyanazt kérem számon a legköszönő és a leendő hatalmon is. Az újkori demokráciák előtti korban a legfőbb pozíciók nyíltan vérségi alapon dőltek el. Természetes volt, hogy az uralkodó rokonai politikai tisztségeket látnak el. A polgári civilizáció azonban a meritokrácián, vagyis az érdemeken, a teljesítményen alapuló rend. Az ilyesmit minden kormány esetében szóvá kell tenni. Én most arra leszek kíváncsi, hogy ezt a korábban annyira éber balliberális értelmiség mekkora hangerővel teszi szóvá. Vajon hány decibellel ordították volna le az előző kormány fejét a MIÉP-es idősebb Hegedűs Lóránt szobrának átadásáért, ha nem áll ott a leendő kormány egészségügyi minisztere? Vajon egyes balliberálisok nemcsak a pártjaikat oszlatták fel és a választáson való indulásról mondtak le, hanem az elveiket is otthagyták valahol?
Borítókép: Magyar Péter a Tisza párt elnöke, leendő miniszterelnök és Melléthei-Barna Márton leendő igazságügyi miniszter / forrás: Facebook
Bejelentkezés