Ring

A Ring legfrissebb adásában Schmidt Mária történész volt Gavra Gábor vendége. Beszélnek a Terror Háza Múzeumról, az áprilisi választásokig vezető útról, valamint a Fidesz és Magyarország jelenlegi helyzetéről is.

Mi volt Schmidt Mária első gondolata, amikor megtudta, hogy elmozdítják a Terror Háza éléről? Ezzel a kérdéssel indítja Gavra Gábor az adást. „Már nyilvánosan és hivatalosan is vége” – válaszolja Schmidt, hozzátéve, hogy azt hitte, a múzeum jövőjét eltávolítása nem fogja érinteni, de most a Terror Háza szerinte veszélyben van. Schmidt kifogásolja, hogy a miniszterelnök részéről azóta sem történt személyes kapcsolatfelvétel. Mind a ketten megjegyzik, a most hallható kritikák ismerősek a Terror Háza 2002-es megnyitása idejéből: "Ugyanezek hangzottak el", mondja Schmidt Mária.

Schmidt rámutat arra is, hogy a Terror Háza a „Fidesznek és a jobboldalnak alapidentitásai”, amihez se Gyurcsány, se Medgyessy nem nyúltak hozzá, mert nem akartak közösséget vállalni a kommunista diktatúrával – a „mostaniak” még csak meg se nézték, „mit akarnak megszüntetni”. Schmidt hangsúlyozza azt is, hogy egy nemzetközileg elismert intézmény kiállításaiba, koncepciójába nem lehet csak úgy „belerondítani”.

Érte-e meglepetés április 12-én Schmidt Máriát? – érdeklődik Gavra. A történész elismeri, hogy nem számított ilyen arányú Tisza-győzelemre. Úgy értékeli a választási vereséget, hogy egyrészt 16 év „nagyon hosszú idő”, az emberek megunják a kormányzást, másrészt a fideszes politikusok közül is sokan elvesztették a motivációjukat, emiatt volt „ilyen rossz ez a kampány”, hiszen a győzelmet „ezerrel kell akarni”. A kampány iránya is rossz volt, mondja Schmidt, ráadásul 2022-ben nem értette meg a Fidesz a győzelem okát, pedig „a győzelmet ugyanúgy meg kell érteni, mint a vereséget”. Schmidt úgy látja, a 2026-os vereségből viszont már mindenki „ezerrel akar tanulni”. Hozzáteszi, meg kellett volna tanulni azt is, „mi változott meg a technológiában” és a választók elvárásaiban.

Vajon idegen volt-e a magyaroknak a Fidesz „amerikai ízű” kampánya? – teszi fel a kérdést a műsorvezető. Schmidt ezt nem gondolja, de az felmerül benne, hogy a választók kevésbé érezték fontosnak a külpolitikát. Azzal folytatja, hogy mindennek ellenére biztos abban, hogy 2030-ban a Fidesz lesz a Tisza fő kihívója. Fontosnak tartja, hogy a magyar társadalom megtanulja a Tiszáról azt, hogy az „nem volt más, mint egy ígéret”. Schmidt kiemeli, hogy az elmúlt 16 évben a magyar külpolitika iránya nagyon jó volt, most azonban az Egyesült Államok grönlandi befolyásszerzése és Irán miatt veszélyt lát, „óriási léptékű változásokat” említ, és hangsúlyozza, hogy Európa szerepe ebben a konfliktusban „nem értelmezhető”, a földrész „nem játékos többé”. Schmidt a külpolitikán túl úgy látja, hogy az elmúlt 16 évben „odafigyeltek az emberekre”; kiemeli, hogy új dolgok épültek, sok volt a lehetőség, nőtt az életszínvonal, volt munka.

Hibaként említi, hogy a Fidesz-korszak végére nem volt jó a kommunikáció, hagyták, hogy negatív kép alakuljon ki az egészségügyről, az oktatásról és a közbiztonságról. Schmidt „történelmi tettnek” nevezi, hogy Orbán 2015-ben megakadályozta a nagymértékű illegális migrációt és a Magyarországot érintő kötelező bevándorlókvótákat.

Gavra arról is kérdezi beszélgetőpartnerét, hogy látja most a Fidesz következő éveit. Schmidt befejezettnek tekinti a „sebnyalogatást”, és úgy látja, közössége készen áll a hazáért folytatott harcra, míg véleménye szerint a Tisza számára nem fontos a haza sorsa. Kritizálja, hogy a „független és objektív” – szerinte valójában kormánypárti – média megírja, kit kell valamilyen pozícióból eltávolítani.

Nem tart-e attól, hogy hasonlóan marginalizálódik az új rendszerben a Fidesz, ahogy az MSZP és a DK a Fidesz-éra alatt? – teszi fel a kérdést Gavra Gábor. Schmidt inkább úgy látja, a Tisza senkit nem enged a hatalom közelébe, és megbélyegzi azokat, akik az előző időszakban részt vettek a Nemzeti Együttműködés Rendszere égisze alatt az „ország építésében”.