Nem akarok nagyon győzni. Nem akarok a győzteshez tartozni, bárki lesz is az. Felőlem hatalomra kerülhet a Tisza vagy maradhat a Fidesz. Számomra egyik sem tragédia, bármelyik történik, együtt tudok élni vele. Feltéve, hogy egyik sem szerez kétharmadot. Nekem az igazi tét az, hogy a Fidesz veszítse el a kétharmadot – és a Tisza se nyerje el azt. Én nem hatalmat akarok, hanem egyensúlyt. Négypárti parlamentet – minimum. Nem fogok túlhatalmat túlhatalomra cserélni. Ezért voksolok a kicsik, a mind esélytelenebbnek egyikére. Hogy melyikre? Lentebb kiderül.
Az elmúlt negyedévben ismét megtapasztalhattam, milyen az, amikor valakinek szinte nincs is magánélete, mert a politikusok életét éli. Nekünk újságíróknak a kampány olyan, mint a balatoni lángossütőnek a nyári csúcsszezon. Aránytalanul többet dolgozom, hajnalban fekszem, aztán reggel folytatódik az egész. Az elmúlt hónapokban, aki számít a belpolitikában, azt én kérdeztem, illetve tudósítottam róla. Orbán Viktor, Magyar Péter, Dobrev Klára, Toroczkai László, Lázár János, Rogán Antal, a Győrt az országos politikai térképre ismétlődően rátevő Pintér Bence mind kipipálva, a helyi jelöltekről nem is beszélve. Valószínűleg többet jártam kampánygyűlésre nemcsak egy átlagpolgárnál, de még a politikai szekták legbigottabb hívőinél is. Így aztán nem sok időm volt azon gondolkodni, hogy én kire szavazzak. A választékot látva nem is jött meg a kedvem a belpolitikai comingouthoz. Pedig ez nálam soha nem volt titok. Az utóbbi ciklusok választásain is rendre megmondtam, kire adom a voksom. Aligha mondok újdonságot azzal, hogy a pártos elköteleződés távol áll a személyiségemtől. Ugyanakkor szerintem a választási transzparencia és az újságírói függetlenség nem áll szemben egymással.
Attól, hogy egy adott politikust támogatunk, még ugyanúgy kell bírálnunk a hibáit és bűneit. Fontos az is, hogy ne adjuk hamar, illetve olcsón a voksunk. A politikusnak utolsó pillanatig azt kell éreznie, hogy szándékunkat bármikor felfüggeszthetjük, illetve megváltoztathatjuk. Pont ez a tudatos innovatív képesség az, ami kihalóban van a magyar választópolgárból. Politikai előéletemről annyit, hogy kiábrándult Tisza-szavazó vagyok. Április 12-én pedig ugyanazért fogok a DK-ra, a Tisza ellen szavazni, amiért két éve a Tiszára szavaztam, a DK ellen. Ugyanaz taszított akkor a DK-ban, mint jelenleg a Tiszában. A...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.