A Visszhangkamra friss adásának témái közt szerepel mások mellett a mentelmi jog kérdése, a mindenkori kormánynak a hatóságokra gyakorolt nyomása, Baka András köztársasági elnök kommunikációs kudarca és az államfő szerepe is.
A demokráciát védi-e a mentelmi jog, vagy inkább szükségtelen ez az intézmény? – kérdezi a műsor felütéseként Gavra Gábor Kóczián Pétert. Kóczián fontosnak tartja a mentelmi jogot, mégpedig azért, mert az védi a képviselőket, ilyen módon nem lehet őket „leszedni a szabad politikai cselekvés és véleménynyilvánítás színpadáról”. Ami Magyar Péter ügyét – az Ötkertben történt telefonos történetet – illeti, a miniszterelnök magára vonatkozó narratívája az, hogy ő is „emberből van”, így csupán emberi hiba, hogy egy buliban az őt zaklató illető telefonját elvette és belehajította a Dunába. Kóczián úgy tapasztalja, ez a kommunikációs irány megváltozott, valószínűleg a miniszterelnök belátta, hogy politikailag vállalhatatlan lett volna a mentelmi jog mögé bújnia.
Gavra felhívja a figyelmet arra, hogy ettől még Magyar Péter támadta és politikailag minősítette a nyomozóhatóságokat, ahogyan – teszi hozzá – Orbán is ezt tette az NVVH-val kapcsolatban. Kóczián úgy véli, egy úgynevezett fejlett demokráciában „bárki legyen is a miniszterelnök”, ha csak felmerül a gyanúja annak, hogy politikai nyomásgyakorlás történik, a saját tábornak kötelessége lenne felháborodnia – és a köztársasági elnöknek ugyancsak kötelessége lenne jeleznie ilyen esetekben.
Kóczián az ország törvényes működése kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy ha a politikai táborok folyton illegitimnek nevezik az előző kormányok törvényeit, akkor a szavak elveszítik jelentőségüket, és nem alakul ki a társadalomban egy közös norma, „egy mérce, egy etikett” a köztársaság működéséről. Gavra hozzáteszi, hogy így „a jogszabályok alkalmazása teljesen szituatív lesz”. Gavra szerint az az absztrakció, ami a hatalmi ágak szétválasztására vonatkozik, a gyakorlatban úgy jelenik meg, hogy „a nyomozók nyomoznak, a kormányfő kormányoz, az ellenzék vezetője ellenzéket vezet”, és az utóbbi kettő nem gyakorol nyomást a nyomozóhatóságra.
Gavra megkérdezi, lehetséges-e még megmenteni a köztársasági elnöki tisztséget a romlástól. „Viselkedéssel” igen – válaszolja Kóczián, hangsúlyozva, hogy nem Bakára, hanem az elnöki hivatal és a tanácsadók viselkedésére utal. Az intézményről azt gondolja, az mindig „hatótényező” lesz, nincs „impotens köztársasági elnöki hivatal”. Kóczián emlékeztet arra is, hogy Baka elvileg ismerte a legfőbb ügyésznek jelölt Szathmáry Zoltánnal kapcsolatos...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.