A március 15-i beszédek fekete lyukként zabálják fel a történelmet mint olyat. Mert ahhoz, hogy megnyerjék a jövőt, úgy tűnik, nekik az kell, hogy felszámolják a múltat. Orwellt idézve: „A történelmet megszüntették. Csak egy vég nélküli jelen létezik, amelyben mindig a Pártnak van igaza.” Hogy melyik pártnak? Nem mindegy? Mi a különbség? A múlthoz való hozzáállásuk e vonatkozásban teljesen azonos. Számít, ki nyer? Hogy épp ki a NER? Amely pont ezzel győzött már a választás előtt.
Érdekel itt még valakit a múlt, amelyet hajdani elvtársaim, a kommunisták végképp el akartak törölni? Náluk persze ez aligha meglepő, hiszen a múlt totalitárius átírása, s egy fiktív, alternatív történelemmel való helyettesítése egyben a valódi múlt megsemmisítésének kísérletét is jelentette. Március 15-én viszont két olyan párt ünnepelt Budapesten, melyek egyaránt a kommunista érával szemben határozzák meg önmagukat. A két párt rendezvényét – ha a külsőt, a formát, a díszleteket nézzük – alig lehet megkülönböztetni egymástól. Nemzeti retorika, hagyományos viseletek, magyar zászlók erdeje, a dicső ősökre való sűrű hivatkozás. Ez alapján mindkét társaság inkább jobboldali, konzervatív mozgalomnak tekinthető, amelynek fontos a múlt. De a múlt mint valós, élő hagyomány, egyik ünnepi beszédben sem volt jelen.
Tavaly Orbán Viktor beszédéről azt írtam: nem mondanám rá, hogy történelemhamisító lett volna, mert ahhoz, hogy egy beszéd felvesse ennek a gyanúját, legalábbis az adott múltbeli eseményről kellene szólnia. Ám itt a történelem már legfeljebb csak ürügy a párhuzamok vonására.
A hamis, tényekkel ellentétes analógiákat jórészt meghagyta a politikai előzenekara (Rákay Philip, Szijjártó Péter és Lázár János) számára. „178 esztendővel ezelőtt a magyar emberek bizonyították, hogy az egységben erő lakik” – mondta Szijjártó Péter. 1848 sok mindenről szólt, de az ország lakóinak egységéről biztosan nem. Mi több: kevés, a korabeli társadalmat annyira megosztó esemény volt a magyar történelemben, mint ez az időszak.
A forradalom már azelőtt polgárháborúvá eszkalálódik, mielőtt szabadságharccá válhatna. A történelmi Magyarország lakosságának jelentős (s egyre nagyobb) részét alkotó nemzetiségek a forradalom kezdetétől szembe kerültek...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.

Hallgasd meg!