Újabban a magyar sajtóban is bombasztikus hírek hasítottak a mesterséges intelligenciáról. Előbb az OpenAI adott ki közleményt, hogy a nyár folyamán egyes ágensei „elszabadultak” és több céget (köztük az OpenAI-t is) megtámadtak, majd egy másik AI-titán, az Anthropic egyik kutatója posztolta ki azt X-re, hogy „10 százaléknál is nagyobb esélyt lát arra”, hogy a mesterséges intelligencia a következő tíz évben kipusztíthatja az emberiséget. Hogy finoman fogalmazzunk, ezek bizony aggodalomra okot adó fejlemények, és már az amerikai Pew Research Center közvéleménykutató-intézet is arról szondázza a lakosságot több országban, hogy mennyire aggódnak a mesterséges intelligencia miatt: elveszik-e a gépek a munkájukat, növeli-e a szakadékot a szegények és a gazdagok között, lehetséges problémának látják-e, vagy inkább lehetőségnek?
Egy új, forradalmi technológia felbukkanása esetében ez utóbbiak teljesen természetesen feltehető kérdések. Hogy kipusztítja-e az emberiséget, mert titokban a Skynetet építjük, az nem: ilyen esetben ugyanis azonnal államközi egyezmények köttetnek, hogy korlátok közé szorítsuk a felhasználását, de ha a kifejlesztett technológiánk csak úgy magától elkezd rosszalkodni, akkor is minimum élénk érdeklődéssel kellene figyelniük a hatóságoknak az azt fejlesztő céget.
Ehhez képest a világvége várható bejelentése csak úgy végigsöpört a médián, elvégre, ha már lement a dögmeleg nyár, akkor a klímától kevésbé lehet szorongani, ellenben a Terminátor réme úgyis illik a korai sötétedéshez. Arról nem is beszélve, hogy ugyan a nyugati gazdaságok 2022 óta erősen gyengélkednek és a tél további baljós fellegekkel közeledik az egyre eszkalálódó háborúk miatt, legalább a technológiai fejlődés dinamizmusát fent lehet tartani.
Ehhez képest azonban aránylag kevesebb publicitást kapott az a hír, hogy a már most létező és bevetett mesterséges intelligencia majdnem kirobbantotta a harmadik világháborút, miután az amerikaiak által használt AI-rendszer tévesen jelezte egy kínai hajóról, hogy az nukleáris anyagokat szállít Iránnak, így majdnem megtámadta a haditengerészet. Arról is kevés szó esett, legalábbis a magyar sajtóban biztosan, hogy az izraeli hadsereg egy Lavender nevű MI-rendszert használt Gázában a Hamasz-célpontok kijelölésére, amivel több tízezer embert tettek egy olyan likvidálási listára, amelyet aztán alig ellenőrzött hús-vér ember, ám cserébe igen megengedő volt a „járulékos veszteségeket” illetően, amiből ártatlanok ezreinek lemészárlása és a gázai épületek kétharmadának lerombolása következett.
Ezen a ponton pedig talán érdemes megállni és megkérdezni, hogy miért.
Jelenleg azok a techtitánok, amelyek a mesterséges intelligenciát fejlesztik, épp a tőzsdére lépés előtti szakaszban vannak, és csillagászati cégértékelések mellett vonnak be privát befektetőktől mind több és több tőkét.
Ám a fellelhető információk alapján a piacok egyre idegesebbek, lévén a cégértékelésekkel élesen szemben állnak a rendelkezésre álló pénzügyi adatok, miszerint ezek a vállalatok valósággal égetik a pénzt. Emellett pedig ott van az a mindennapi tapasztalat, hogy bár izgalmas és érdekes a mesterséges intelligencia, a nagyvállalati szegmensben már úgy elszabadultak az árak, hogy inkább megéri olcsóbb, nyílt forráskódú modelleket használni bizonyos feladatokhoz, más cégek pedig szépen csendben elkezdték visszavenni azokat az embereket, akiket az AI miatt korábban kirúgtak. A mesterséges intelligencia használatának további eredményei pedig az utcán és az interneten jönnek szembe a különböző gagyi minőségű, mosléknak (slop) nevezett képek, videók és zenék formájában, amelyeket ugyan olcsó legyártani, de a fogyasztók univerzálisan utálják, amint rájönnek, hogy MI-generálta termékkel találkoznak. A nyugatiak ezt az érzést az „uncanny valley” (kb. különös völgy) kifejezéssel írják le - ez ahhoz hasonló, mint amikor az ember álom közben rájön, hogy nem valóság az, amit lát, csak ez esetben éppen ébren van, és ez kizökkenti az élményből.
Ehhez nagyban hozzájárulnak az eufemisztikusan csak hallucinációnak nevezett jelenségek, amikor a mesterséges intelligencia éppen azt csinálja, amire kitalálták: statisztikai alapon megtippeli a következő szót, hangot, pixelt, amit a felhasználó vélhetően elvár, csak a felhasználó szerint a gép tévedett, és a végtermék hibás.
Az eredmény: disszonáns hangok, hatujjú kezek, rosszul kiszámított könyvelés, tévesen azonosított nukleáris szállítmány vagy terroristaként azonosított civil.
Ez tehát a mindennapi nagykép, és ha ehhez vesszük hozzá egy esetlegesen öntudatra ébredő gépisten rémét, ami aztán akár az emberiséget is képes kiirtani, akkor a józan ész azt diktálná, hogy állítsuk le az egészet, de azonnal. Ám ami a számunkra rémkép, az a befektetők számára igazi nedves álom: az apokalipszis felé vezető úton ugyanis végre-valahára megszabadulhatnának a legnagyobb költségtételtől: az emberi munkaerőtől. Mert, ha egy robot olyan okos, hogy mindannyiunkat kiirthatna, akkor esetleg képes kiváltani mondjuk Franciaország vagy Nagy-Britannia fehérgalléros munkaerejét, és az ehhez szükséges képességeket mostantól inkább néhány amerikai techóriástól rendelné meg a föld összes vállalata – már amennyiben a galád kínaiak nem előzik meg őket ebben a törekvésben a szemét, kommunista nyílt forráskódú alternatíváikkal.
Már pár évvel ezelőtt, amikor kirobbant a Cambridge Analytica-botrány és a Netflixen is dokumentumfilm készült arról, hogy a Meta személyre szabott tartalmai hogyan manipulálják emberek millióit, egyre több helyen világítottak rá a nyilvánosságban a cég rémes gyakorlataira. Ám a cég értéke ettől nem csökkent, hanem nőtt: ugyanis a jelenlegi rendszerben a gonosz, tömeges tudati- és érzelmi manipulációra épülő gigavállalat nem megállítandó veszély, hanem kiváló befektetési lehetőség.
Borítókép: Anthropic-logo / fotó: ANDREJ IVANOV / AFP
Bejelentkezés