Veszélyben lesz-e Orbán Viktor? – ezt kérdeztem a kampány alatt született egyik cikkemben, amikor az egész ország az előző kormányfő elleni merényletről beszélt. (Amit a politikai ellenfél táborában rögtön készülő önmerényletnek neveztek.) Ez a kérdés a mindenkori (így a jelenlegi) miniszterelnök esetén is feltehető. Gyakori érv a véleményszabadság korlátozása mellett, hogy az ordas eszméket törvényszerűen követik az ordas tettek. Liberálisként ezt nem osztom – ám a leköpés már cselekedet, ami könnyebben mehet át durvább, életveszélyes inzultusba. Ugyanakkor a csúcspolitikusokra a legnagyobb veszélyt napjainkban az jelenti, hogy a közhangulatnak való populista behódolás, a korlátok lebontása azokat a fékeket is kiiktatja, melyek épp a vezető testi épségét oltalmaznák.
Mondhatnánk – Fülig Jimmyt parafrazálva – hogy nem lehet minden köpés mellé forgalmi rendőrt állítani. Ahogy minden pofon mellé se, hogy az eredetinél maradjunk. Mi a tanulsága az esetnek azon túl, hogy bárkinek a leköpése (megütése, lökdösése, fenyegetése, egy adott rendezvényről történő kirekesztése, elriasztása vagy elkergetése) minden formában elítélendő? Tekinthetjük akár politikai kudarcnak is, hogy Magyar Péter végül is ezután kénytelen mégis a TEK-re bízni a védelmét. Ami miatt az elődei oldaláról jött is a kioktatás. Lám, lám, a régi káderek szakértelme mégsem nélkülözhető. A kormányfő „úgy gondolta, hogy negligálhatja a TEK-et, és majd mások ugyanolyan színvonalon tudják védeni őt. Most pedig azzal szembesültek, hogy mindez messze nem állja ki a gyakorlat próbáját, hiszen láttuk, hogy a miniszterelnököt inzultus érte” – idézi a Magyar Nemzet a Szuverenitásvédelmi Kutatóközpont egykori III/III-as vezetőjét. Pedig önmagában ezért nem kellett volna feltétlenül a TEK-et választania. Áder János például a TEK nélkül, a Készenléti Rendőrséggel is megúszta leköpés nélkül, pedig nyilván neki is akadnak gyűlölői – s hajdanán egyszer még az irodájánál is robbantottak.
Ugyanakkor a fenti incidens (vagy annál súlyosabb) megtörténhetett volna akár a választási kampány során is, hiszen a miniszterelnök-jelöltek – szemben például az az USA-ban az elnökjelöltekkel – semmiféle alanyi jogú, szerepükből fakadó hivatalos védelmet nem kapnak. De persze biztonsági emberek akkor is voltak Magyar Péter körül, ahogy nyilván most szintén. Szerintem ez nem azon dől el, hogy TEK-esek vagy készenlétisek védik-e az adott közjogi méltóságot. A dolog ennél mélyebb struktúrákhoz kapcsolódik. Igazából ez...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.