Minden komoly tudományág úgy kezdődik, hogy valaki egyszer csak észreveszi: a jelenség, amelyen mindenki nevet, valójában rendszert alkot. A tahopológia – a vezető politikusok illetlenségének összehasonlító vizsgálata – még mindig az adatgyűjtésnél tart, pedig az anyag már rég túlnőtt azon, amit a bulvársajtó fel tud dolgozni. Már rég megérdemelne egy külön tanszéket.
Vegyük példának a cipőt.
1960 októberében a szovjet pártfőtitkár, Nyikita Szergejevics Hruscsov az ENSZ-közgyűlésen levette a cipőjét, és maga elé, az asztalára helyezte. Hogy verte-e vele az asztalt, arról a szemtanúk máig vitáznak, a fotóarchívumok pedig hallgatnak, mint akiket megvesztegettek. A jelenet mégis megkerülhetetlen, mert megalapította a diszciplína alapkérdését: a bunkóság baleset vagy technika? Hruscsov cipője ugyanis nem esett le. Levette, ez a különbség.
A test árulása
A legvonzóbb, egyben legkevésbé tanulságos fejezet az, amelyben a politikus szervezete mond csődöt.
1992 januárjában George Bush, az Egyesült Államok elnöke egy tokiói díszvacsorán nemes egyszerűséggel a japán miniszterelnök, Mijazava Kiicsi ölébe hányt. Az esemény akkora kulturális nyomot hagyott, hogy a japán szleng máig őrzi az elnök nevéből képzett igét: Bushu-suru. Kevés államférfinak sikerül nyelvi emlékművet állítania magának, és még kevesebbnek úgy, hogy eközben nincs tudatánál.
Ide tartozik a berlini karmesterkedés is, ahol az orosz elnök elvette a rendőrzenekar vezetőjétől a pálcát, és énekelt, illetve a shannoni eset, amikor Borisz Jelcin egyszerűen nem szállt le a gépről, miközben az ír miniszterelnök a vörös szőnyegen várta. A repülőgép ott állt, a szőnyeg kiterítve, csak a díszvendég maradt bent. A rossznyelvek szerint a gravitáció aznap este is fölényes győzelmet aratott az orosz elnök fölött. No, meg a vodka.
1995, Washington: Bill Clinton később mesélte el, hogy a Blair House előtt éjszaka találták meg Jelcint fehérneműben, amint taxit próbált fogni, mert pizzára vágyott. Jelcinről egy német cég vodkamárkát (Yeltsin) nevezett el, folyékony emlékművet állítva a nagyivó orosz elnöknek
Masszázs, lökdösődés és labrador
2006 nyarán a szentpétervári csúcson George W. Bush amerikai elnök váratlanul hátulról megmasszírozta Angela Merkel, a német kancellár vállát. A kancellár arcjátéka azóta ikon, és minden bizonnyal helyet kap majd a XXI. század képes krónikáiban – ott, ahol korábban a canossai út szerepelt.
A műfaj modern csúcsa 2017-ből való, amikor Donald Trump amerikai elnök a brüsszeli csoportkép előtt félrelökte Montenegró miniszterelnökét, Duško Markovićot. A jelenet azért zseniális, mert teljesen fölösleges volt, a csoportképen mindenki látszik. A tolakodásnak itt nem funkciója volt, hanem üzenete.
A szónoki ág, úgymond, irodalmibb: 2009-ben Moammer Kadhafi ezredes, líbiai vezető a tizenöt perces ENSZ-protokoll helyett kilencvenhat percig beszélt, és közben széttépte az Alapokmány egy példányát is. Három évvel korábban ugyanabban a teremben Hugo Chávez venezuelai elnök közölte, hogy előtte az ördög állt a pulpituson, és még mindig kénszag van. Chávez nem a hallgatóságnak beszélt, hanem az utókornak.
A modern technikát ugyanez a logika hajtja. Vlagyimir Putyin orosz elnök krónikus késései – a pápát például ötven percig várakoztatta – nem szórakozottságból erednek, és 2007-ben Szocsiban sem véletlenül engedte be fekete labradorját a német kancellárhoz, Angela Merkelhez, aki fél a kutyáktól. Ez nem illetlenség volt. Modern posztrealista haditechnika.
Silvio, a mediterrán tahopológia alapítója és tiszteletbeli elnöke
Silvio Berlusconi többszörös olasz miniszterelnök pályafutása annyi botrányt termelt, hogy érdemes kategóriákba rendezni őket. A teljesség igénye nélkül teszem ezt. 2003-ban, az Európai Parlamentben Martin Schulznak azt javasolta, hogy jelentkezzen kápószerepre egy náci koncentrációs táborokról szóló olasz filmbe. 2008-ban Barack Obamát „fiatalnak, jóképűnek és szoláriumbarnának” nevezte. 2009: a L’Aquila-i földrengés után a sátortáborban lakó túlélőknek azt mondta, tekintsenek úgy a helyzetre, mintha hétvégi kempingezésen lennének.
2011 szeptemberében terjedt el a sajtóban egy értesülés, mely szerint egy Berlusconi és Valter Lavitola közötti telefonbeszélgetés lehallgatási anyagában szerepelt a „culona inchiavabile”, kifejezés Angela Merkelre vonatkoztatva – magyarul körülbelül „megbaszhatatlan nagyfenekű”. A hangfelvételt magát senki nem hozta nyilvánosságra, Berlusconi pedig mindvégig tagadta, hogy valaha használta volna az említett fordulatot.
A kertész és a dzsungel
2022 októberében Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője a bruges-i Európai Diplomáciai Akadémia megnyitóján kifejtette, hogy Európa egy kert, a világ többi része pedig nagyjából dzsungel, és a dzsungel képes betörni a kertbe. A hallgatóság fiatal diplomatákból állt, akiknek épp azt kellett volna megtanulniuk, hogyan beszéljenek a világ többi részével. A tanóra tehát tökéletesen Monty Python-osra sikerült, csak nem úgy, ahogy a tanár szerette volna. Borrell később közölte, hogy márpedig őt félreértették.
Nézd meg a széked
2021 áprilisában Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke Ankarában tárgyalt Recep Tayyip Erdoğannal. A teremben két szék állt. Michel leült az egyikbe, Erdoğan a másikba, Von der Leyen pedig ott maradt állva, és a felvételen hallható, ahogy egyetlen hangot ad ki magából. Végül a kanapéra ült, szemben a török külügyminiszterrel. Az eset kanapébotrány néven vonult be a történelembe.
2023 áprilisában Pekingben Emmanuel Macron francia elnököt katonai parádé, ágyúlövések és állami bankett fogadta, Von der Leyent a menetrend szerinti utasforgalom kijáratánál pedig egy szakminiszter, majd a Nagy Népi Csarnok lépcsőjén egyedül kellett fölsétálnia.
2025 júliusában az uniós vezetők – Von der Leyen, António Costa és Kaja Kallas főképviselő – a pekingi repülőtérről busszal jutottak el a csúcstalálkozó helyszínére. Bevallom, ezt nagyon élveztem.
Hogy világos legyen: ezekben az esetekben nem az európai vezetők a bunkók. Ők az áldozatok. A tanulság mégis kínos, mert négy év alatt háromszor sétáltak bele ugyanabba az utcába. A protokoll nemcsak díszlet, hanem egyben üzenet is, és a diplomácia alapszabálya, hogy a széket meg kell nézni, mielőtt belépünk a terembe. Nyilván mással voltak elfoglalva.
Tahopológiai hungaricum: Magyarország egyetlen műfajban nagyhatalom
És most a hazai anyag, amellyel kapcsolatban rögtön le kell szögezni valamit: Magyarország egyetlen tahopológiai alműfajban világelső, és az nem a hangoskodás.
Nyugat-Európában a botrány hordozója a bekapcsolt mikrofon. Nicolas Sarkozy francia elnök brit kollégájának, David Cameronnak nyilvánosan azt mondta, hogy elmulasztott egy jó alkalmat befogni a száját. Gordon Brown, egy másik brit miniszterelnök bigottnak nevezett egy nyugdíjas választót, és ezzel gyakorlatilag be is zárta a kampányát.
Nálunk a botrány hordozója a felvétel. Balatonőszöd 2006-ban: zárt szocialista frakcióülés, kiszivárogtatott hangfelvétellel. Kötcse 2009-ben: zárt előadás, az elhangzottak ugyancsak a nyilvánosság elé kerültek. 2024: Magyar Péter és felesége, az igazságügyi miniszter, Varga Judit engedély nélkül rögzített magánbeszélgetése. Ez már nem véletlen, hanem nemzetkarakterológia. Mintha a diktafon – vagy az okostelefon – legalábbis alkotmányos szerv volna.
Léteznek a botrányos helyzeteknek szabadtéri kiadásai is. 2024 májusában Putnokon egy kampányautó platójáról hangzott el a leendő miniszterelnök részéről felvetés azok irányába, akik éppen a templomból jöttek ki: felmerült az óhaj, hogy a templomot újra kellene szentelni. És persze minden éremnek két oldala van: korábban a város fideszes polgármestere egy október 23-i beszédében azon merengett, vannak „akik nem a fazékhoz valók, hanem a guillotine alá”.
2024 nyarán az akkori ellenzéki vezető egy belvárosi szórakozóhelyen elvett egy telefont attól a személytől, aki filmezte, majd a készülék a Dunában landolt. Búvárok emelték ki. Húsz rendőr és egy merülés kellett hozzá, ami az európai tahopológia történetében is figyelemre méltó erőforrás-allokáció. Az illető másnap közölte, hogy ember, és hibázott. Az ügy azóta is fut, ítélet nincs, a mentelmi jog ugyanis védelmet biztosít az elkövetőnek.
2024. december 3-án, egy pécsi gyermekotthon előtt Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója és Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke húsz percen át vitatkozott arról, hogy melyikük kicsi, illetve melyikük szája büdös. A jelenet során Magyar Péter – hamisan – elénekelte A börtön ablakában című nótát, Menczer pedig lekicsinylően közölte az ellenzéki politikussal, hogy reszket. Egy járókelő próbálta szétválasztani őket, sikertelenül.
Érdemes kiemelni, hogy nem két hőbörgő aktivista adta elő az alpári műsort, hanem a kormánypárt kommunikációs igazgatója és a jövendő miniszterelnök – Menczer színvonaltalan kezdeményezésére. Az ország teljes politikai kínálata ott állt a járdán, és azon vitatkozott, ki mosson fogat.
Magyar Péter 2026 nyarán már miniszterelnökként áll fel a helyéről a parlamentben és lép oda egy képviselőhöz, aki telefonnal filmezi. A jegyzőkönyv szárazon rögzíti, hogy odalép. Ez a mondat ebben a formában a magyar parlamentarizmus történetének egyik legtömörebb dokumentuma.
A politikus és a kamera viszonya megfordult. Hruscsov korában a mikrofon jelentette a veszélyt, mert néha bekapcsolva maradt. Ma minden mikrofon élesítve van, minden zsebben kamera lapul, és a hatalom első ösztöne nem az, hogy vigyázzon a szájára, hanem az, hogy elvegye a készüléket. A régi tahó azért bukott le, mert nem tudta, felveszik. Az új attól bukik le, hogy pontosan tudja.
A parlamenti stílusról is van mit mondani. A jelenlegi kormányfő egyik képviselőtársát „hazug, embertelen trógernek” nevezte, egy másik alkalommal egy fideszes képviselő a fejét fogva jegyezte meg, hogy „ez hülye”. Az Országgyűlési Napló pedig lassan, de biztosan átcsúszik egy kocsmai feljegyzés és egy Karinthy-skicc közé azzal a szépséghibával, hogy itt nem paródiáról van szó.
De van más is: miniszterelnöki tanácsadó mint az utcai verekedés szimbóluma
2006 novemberében a Szilágyi Erzsébet fasorban egy házaspár lelépett egy terepjáró elé. A vezető rádudált, majd a lehúzott ablakon át közölte, hogy legközelebb nem fékez. Ebből szóváltás lett, a szóváltásból pedig az, hogy a miniszterelnöki tanácsadó kiszállt, beletaposott a bevásárlókocsijukba, a férfit leütötte, a nőt pedig hasba rúgta. Majd, mint aki jól végezte dolgát, visszaült és elhajtott.
A Fővárosi Bíróság 2011-ben garázdaság vétsége miatt jogerősen két év próbaidőre bocsátotta Habony Árpádot, Orbán Viktor későbbi főtanácsadóját. Az érintett korábban kendóversenyző volt, ami a történet sajátos eleme: a japán kardvívás alapja ugyanis az önuralom.
Helikopterrel a lagziba
Van a bunkóságnak egy csendes fajtája, amelyhez nem kell se ordítás, se ütés, se rosszkor rossz helyen elhangzott mondatok. 2015-ben Rogán Antal, akkori fideszes frakcióvezető állami helikopterrel jutott el egy vidéki esküvőre; a magyarázat szerint minden szabályos volt.
Ez a legnehezebben megfogható alfaj, mert nincs benne jelenet. Nincs videó, nincs bekiabálás, nincs mit lejátszani a híradóban. Csak egy ember, aki természetesnek tekinti, hogy egy közpénzből vásárolt drága helikopterrel utazik a magánprogramjára. A hangos tahó legalább fölvállalja magát. Ez a fajta udvarias, halk, és pontosan tudja, hol a leszállóhely.
A tékozló püspök
És most a legcsendesebb tétel, amelyben szintén nem hangzik el egyetlen hangos szó sem.
Balog Zoltán református püspök az államfői küldöttség tagjaként elkísérte Novák Katalin köztársasági elnököt egy tizenhat napos ausztráliai és pápua új-guineai útra. Az adófizetőknek ez a szereplés önmagában több mint négymillió forintba került. Hogy pontosan milyen közjogi minőségben utazott, arra máig nincs kielégítő válasz; a helyszínen tett nyilatkozata szerint tizenháromezer kilométert tettek meg azért, hogy Molnár Mária misszionáriusnő emlékét közösen ápolják.
Tizenháromezer kilométer. Emlékápolás céljából. Gondolom, ez mindannyiunk elsődleges érdeke volt, felekezettől függetlenül.
Végül, de nem utolsó sorban: a krumpli
Az ellenzéki oldal sem panaszkodhatott. 2020. október 19-én Jakab Péter, a Jobbik akkori elnöke egy zsák krumplival vonult be az Országgyűlésbe. A performansz rekordot döntött: 4,4 millió forintos büntetést kapott érte. Három évvel később egy TikTok-videóban maga állapította meg, hogy a krumplis akció senkinek sem tetszett.
2022 nyarán aztán az Országház folyosóján vette fel azt a videót, amelyben közölte, hogy utál bejárni a Parlamentbe, mert tele van szar emberrel. A felvételt saját maga tette közzé. Gyöngyösi Márton, a Jobbik későbbi elnöke szerint ez volt az a pillanat, amikor a párton belül betelt a pohár.
Jakab a műfaj egyetlen olyan képviselője, akinél nem kellett kiszivárogtatás, lehallgatás vagy titkos felvétel. Ő maga forgatta le, vágta és töltötte fel az „evidence based” tahopológiai mesterműveket.
Az üde kivétel
A magyar politika egyetlen becsületes szereplője ebben a műfajban a Magyar Kétfarkú Kutya Párt –Kovács Gergely vezetésével.
Programjukban ingyen sör szerepel és örök élet. Ők az egyetlenek, akik pontosan annyit ígérnek, amennyit be is tartanak: semmit, viszont azt őszintén. Közben befoltozzák a kátyúkat, ami tényleges teljesítmény, csak épp nem kormányzati szereplőtől.
A tahopológia szempontjából ez az egyetlen párt, amely soha nem okoz csalódást. Ha ordít, az a műsor része. Nincs bennük se álszentség, se utólagos magyarázkodás. Egy komédiásnak nem kell megmagyaráznia, miért viselkedett komédiásként.
Borítókép: Angela Merkel és Vlagyimir Putyin találkozója Szocsiban 2007. január 21-én / fotó: AXEL SCHMIDT / AFP
Bejelentkezés