Minden komoly tudományág úgy kezdődik, hogy valaki egyszer csak észreveszi: a jelenség, amelyen mindenki nevet, valójában rendszert alkot. A tahopológia – a vezető politikusok illetlenségének összehasonlító vizsgálata – még mindig az adatgyűjtésnél tart, pedig az anyag már rég túlnőtt azon, amit a bulvársajtó fel tud dolgozni. Már rég megérdemelne egy külön tanszéket.
Vegyük példának a cipőt.
1960 októberében a szovjet pártfőtitkár, Nyikita Szergejevics Hruscsov az ENSZ-közgyűlésen levette a cipőjét, és maga elé, az asztalára helyezte. Hogy verte-e vele az asztalt, arról a szemtanúk máig vitáznak, a fotóarchívumok pedig hallgatnak, mint akiket megvesztegettek. A jelenet mégis megkerülhetetlen, mert megalapította a diszciplína alapkérdését: a bunkóság baleset vagy technika? Hruscsov cipője ugyanis nem esett le. Levette, ez a különbség.
A test árulása
A legvonzóbb, egyben legkevésbé tanulságos fejezet az, amelyben a politikus szervezete mond csődöt.
1992 januárjában George Bush, az Egyesült Államok elnöke egy tokiói díszvacsorán nemes egyszerűséggel a japán miniszterelnök, Mijazava Kiicsi ölébe hányt. Az esemény akkora kulturális nyomot hagyott, hogy a japán szleng máig őrzi az elnök nevéből képzett igét: Bushu-suru. Kevés államférfinak sikerül nyelvi emlékművet állítania magának, és még kevesebbnek úgy, hogy eközben nincs tudatánál.
Ide tartozik a berlini karmesterkedés is, ahol az orosz elnök elvette a rendőrzenekar vezetőjétől a pálcát, és énekelt, illetve a shannoni eset, amikor Borisz Jelcin egyszerűen nem szállt le a gépről, miközben az ír miniszterelnök a vörös szőnyegen várta. A repülőgép ott állt, a szőnyeg kiterítve, csak a díszvendég maradt bent. A rossznyelvek szerint a gravitáció aznap este is fölényes győzelmet aratott az orosz elnök fölött. No, meg a vodka.
1995, Washington: Bill Clinton később mesélte el, hogy a Blair House előtt éjszaka találták meg Jelcint fehérneműben, amint taxit próbált fogni, mert pizzára vágyott. Jelcinről egy német cég vodkamárkát (Yeltsin) nevezett el, folyékony emlékművet állítva a nagyivó orosz elnöknek
Masszázs, lökdösődés és labrador
2006 nyarán a szentpétervári csúcson George W. Bush amerikai elnök váratlanul hátulról megmasszírozta Angela Merkel, a német kancellár vállát. A kancellár arcjátéka azóta ikon, és minden bizonnyal helyet kap majd a XXI. század képes krónikáiban – ott, ahol korábban a canossai út szerepelt.
A műfaj modern csúcsa 2017-ből való, amikor Donald...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.