Hogyan gyártsunk könnyen, gyorsan merényletveszélyt, önmerényletgyanút úgy, hogy az a mesterlövész soha nem tűnik fel a szónoki emelvénnyel szembeni tetőn elfoglalt tüzelőállásban? Annak a puskának a színpadon soha nem kell elsülnie, de még ott sem kell lennie. Elég, ha a fejünkben benne van, és naponta használjuk. De mi lesz, ha a riogatós kampányszellemként megidézett virtuális merénylő hirtelen életre kel?
Orbán Viktor győri beszédére sietve úgy éreztem magam, mint a kedvenc merényletes történetem, A Sakál napja nyomozója, Claude Lebel felügyelő a De Gaulle francia elnök részvételével tartott 1963. augusztus 25-i ünnepség felé tartva. A regényben sejtették, hogy aznap Párizsban történhet valami. Ha igen, akkor nyilvánvalóan egy merénylet. A Széchenyi térre érve én is azt csináltam, mint Lebel. Nézegettem az embereket, a teret övező épületek tetejét, erkélyeit, ablakait. S azon gondolkodtam, ha tényleg lenne valami, észrevenném-e, mielőtt bekövetkezik? Tudnék-e gyorsan szólni egy rendőrnek? Rájöttem, hogy nem tudnék. Merthogy Lebel úgy tudta megakadályozni a merényletet, hogy leszólította a CRS, vagyis a gépfegyveres francia rohamrendőrség egyik ott posztoló rendőrét, aki rá is törte az ajtót az egyik szomszédos épületen tüzelőállásban lévő Sakálra. A téren viszont egyetlen egyenruhás rendőrt sem láttam.
Az alkotmányvédelem, a terrorelhárítás, az NNI és a vármegyei főkapitányság Felderítő Osztályának civil ruhásai nyilván ott voltak, de náluk pont az a lényeg, hogy ne legyenek felismerhetőek. Ott voltak, vagy sem, nemigen helyezték szolgálatba magukat, mikor az ellentüntetők és az őket visszatartani akaró feketeruhás legények egymásnak feszültek. Filmes parafrázissal élve: A rendőr, aki ott sem volt. A magánbiztonsági erők uralták a teret. Azt gondolná az ember, ha egy háborúban álló ország elnöke úgymond megfenyegeti a szomszédos állam kormányfőjét, azt követően pedig, (miután napok óta merénylet, illetve önmerénylet lehetőségéről szólnak a hírek), a vendéglátó nagyváros polgármestere teszi közzé, hogy itt bizony valami törtéhet, akkor egyenruhások sűrű rajokban árasztják el a környéket. De semmi ilyen nem látszott. A teret bevédő valtonosok cégjelzéses egyenruhában feszítettek, ám a környező utcában azonosító nélküli feketeruhások álltak sorfalat.
Ismétlem, hetek óta beszél az ország valós és megrendezett merénylet lehetőségéről. Egy profi, titkosszolgálati vagy terrorszervezeti hátterű orvlövészt persze elriaszthat, ha látja, az elhárítás a nyomában van és nem tudja...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.
