A kisebb iskolák jövőjéről párbeszédet kell kezdeni, de bármilyen reformak csak akkor van értelme, ha több forrást kap az ágazat – szögezte le Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke az ÖT YouTube-csatornáján a Szemben Kócziánnal című műsorban.
A Pedagógusok Szakszervezetének elnöke szerint az új oktatási miniszter, Lannert Judit már hivatalba lépésének első napjaiban jelezte, hogy más típusú kapcsolatot kíván kialakítani a szakmai szervezetekkel. Felidézte, hogy a miniszter „a megválasztása után három nappal” részt vett a szakszervezet kongresszusán, amit fontos üzenetnek tekintettek.
A találkozóról azt mondta: a miniszter nem elsősorban a vezetőket akarta hallgatni, hanem a terepen dolgozó pedagógusokat. Szavai szerint Lannert azt mondta neki: „Tamás, téged nem akarlak hallani, mert én tudom, hogy te mit gondolsz, én most az embereket akarom hallgatni, a tagjaitokat akarom hallgatni, hogy a végeken mi a helyzet.”
Totyik úgy fogalmazott: „Bízunk benne, hogy ez így lesz”, vagyis, hogy a kormány valóban együttműködő viszonyt alakít ki a civil szervezetekkel.
Nem csak a pedagógusok bérét kell emelni
A szakszervezeti vezető szerint az elmúlt évek egyik fontos eredménye a pedagógusbérek emelése volt. Úgy véli, a tanárok bérezésének legalább a diplomás átlagkeresetek 99,5 százalékát kellene elérnie.
Mint mondta: „A diplomás átlagkeresetek 56 százalékáról indultunk, és most 79 vagy 78 százalék környékén vagyunk. Tehát ez egy nagyon komoly bérfelzárkóztatás volt.” Hozzátette ugyanakkor, hogy szerinte ebben jelentős szerepe volt az Európai Bizottság nyomásának is.
Arra is emlékeztetett, hogy az Európai Unió és az előző kormány közötti megállapodás alapján 2030-ig fenn kell tartani a pedagógusbérek szintjét. „Ezt a szintet, a 80 százalékot tartani kell a kormánynak” – hangsúlyozta.
Hozzátette: miközben a tanárok bére jelentősen emelkedett, a nevelést és oktatást segítő dolgozók bérezése továbbra is rendkívül alacsony.
Elmondása szerint sokan ma is csupán a garantált bérminimum és annak néhány százalékos kiegészítése körül keresnek. „Ha valaki minőségi oktatást akar, akkor a pedagógusok bére mellett ezeket a nevelést-oktatást közvetlenül segítő kollégáknak a bérét kell rendezni. De ezt nagyon sürgősen.”
A miniszter ígéretet tett egy 25 százalékos bérrendezésre, de Totyik szerint egyelőre nem világos, mikor és milyen forrásból valósulhat ez meg.
A jobb oktatásból lesz erős gazdaság, és nem fordítva
A szakszervezeti vezető határozottan elutasította azt az érvelést, hogy csak akkor lehet többet költeni oktatásra, ha előbb erősebb lesz a gazdaság.
„Ha a nemzeti jövedelmét akarja emelni az ország, akkor az oktatás színvonalát emelni kell ahhoz, hogy a gazdaság versenyképes legyen” – fogalmazott. Szerinte az Európai Unió is erre figyelmezteti Magyarországot, amikor azt állítja, hogy a gazdasági célok és az oktatás állapota között nincs összhang.
Totyik szerint az oktatás problémái nem oldhatók meg pusztán fizetésemeléssel.
„Nemcsak a béremelésre van szükség, hanem egy nemzeti alaptanterv átalakítására, a pedagógusok módszertani kultúrájának megújítására, tehát egy gyökeres, teljes körű oktatási reformra van szükség.”
Kémiatanárok ülnek napköziben, miközben máshol nincs szaktanár
Szerinte a rendszer jelenleg rendkívül pazarlóan bánik az emberi erőforrásokkal is. Jellemző egyik példaként említette, hogy ma előfordul: egy kémiaszakos tanár délutáni felügyeletet lát el, miközben a szomszédos településen nincsen senki, aki kémiát tanítson.
Rámutatott: a jelenlegi szisztéma nem ösztönzi a pedagógusok települések közötti mozgását, mert a tanárok sok esetben saját pénzükből finanszírozzák az utazást.
Mi lesz a falusi iskolákkal?
Az oktatás helyzetét tovább nehezítik az egyre súlyosabb népesedési problémák.
Totyik példaként említette, hogy a Bélapátfalvai járásban egy év alatt mindössze 55, a Tabi járásban 67, Szentgotthárdon pedig 76 gyermek született. Szerinte ezekben a térségekben 8–10 iskola működik, miközben a gyermeklétszám folyamatosan csökken.
Elmondta: tavaly 80 olyan általános iskola volt az országban, ahol nem indult első osztály és 200 olyan intézmény működött, ahol tíznél kevesebb diák tanult.
Totyik úgy látja, a következő évek egyik legfontosabb kérdése az lesz, miként lehet fenntartani a kistelepülési iskolahálózatot.
„Meg kell indítani egy nagyon fontos társadalmi párbeszédet” – mondta. Szerinte az önkormányzatoknak, a szakmai szervezeteknek, a minisztériumnak és a szociális szférának együtt kell eldöntenie, milyen jövője lehet a néhány tucat tanulót oktató intézményeknek.
Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a múltban végrehajtott központosítások egyes települések leértékelődéséhez és elnéptelenedéséhez vezettek.
A szakszervezeti vezető szerint bármilyen iskolahálózati reform csak akkor működhet, ha az állam vállalja a többletköltségeket. Hozzátette: az államnak kell finanszíroznia az iskolabuszokat, a kísérő személyzetet és a kapcsolódó szolgáltatásokat is. „Ha ezekbe a reformokba bele akarnak kezdeni, abba biztos, hogy több pénz kell.”
Totyik külön kitért a sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű tanulók problémájára.
Szerinte a finn modell azért sikeres, mert minden három ilyen gyermek mellé egy pedagógiai asszisztenst rendelnek. Magyarországon ezzel szemben „250 tanulóra jár egy” segítő szakember. Emiatt úgy látja, hogy „meg kellene ötszörözni” a pedagógiai asszisztensek számát. Megjegyezte. ez nyilván jóval több pénzbe kerülne, ám „ha ezeket a gyerekeket a munkaerőpiacra be tudjuk vinni, akkor a gazdaságnak ez egy nagyon fontos tényezője lesz.”
Totyik arra is felhívta a figyelmet, hogy nem csak a speciális nevelési igényű gyerekek igényelnének több odafigyelést. A PISA-felmérések alapján a 15 éves magyar diákok mintegy 28 százaléka olyan gyengén teljesít, hogy később nehezen tud majd elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Ennél is súlyosabbnak nevezte, hogy a tanulók 60 százaléka nem éri el a PISA-rendszer negyedik szintjét.
Figyelmeztetett: „A robottechnológia, a mesterséges intelligencia ki fogja váltani a munkájukat.” Szerinte emiatt a gazdaság is egyre erősebben fogja követelni az oktatás fejlesztését.
Nem az a kérdés, hogy Esterházy, vagy Wass Albert
Arra a kérdésre, hogy szükség lenne-e egy erős, az oktatás érdekében fellépő társadalmi-gazdasági lobbiszervezetre, Totyik egyértelmű igennel válaszolt. Szerinte azonban Magyarországon nincs hagyománya az ilyen típusú érdekérvényesítésnek.
A Nemzeti Alaptanterv reformjáról szólva a szakszervezeti vezető élesen bírálta az elmúlt évek oktatáspolitikai vitáit. „Arról folyt a vita, hogy most Eszterházyt olvasunk vagy Wass Albertet kell olvasni. Holott a vitának arról kellene szólnia, hogy hogyan szerettessük meg a gyerekekkel az olvasást.”
Úgy véli, a cél annak elérése kellene legyen, hogy csökkenjen a funkcionális analfabetizmus és javuljanak a kompetenciamérések eredményei.
Totyik szerint a tanárok alapvetően szakmai értelemben konzervatívak, de nem elutasítók. Felidézte a 2007–2008-as uniós oktatásfejlesztési programokat, amelyek szerinte bizonyították, hogy megfelelő támogatással a pedagógusok nyitottak a módszertani megújulásra.
„A szülők 80 százalékát nem érdekli, hogy mi történik az iskolában” – szögezte le a szakszervezeti vezető. Szerinte a többség számára az a fontos, hogy a gyermek reggel biztonságban bekerüljön az intézménybe, délután pedig hazakerüljön.
A civil szervezetekkel folytatott egyeztetésekről Totyik azt mondta, szerinte az új kormány gyakorlata „sokkal demokratikusabb” lehet az előzőnél. Ugyanakkor hangsúlyozta: az előző rendszerben is volt valamilyen párbeszéd, de gyakran csak akkor kérdezték meg a szakmát, amikor a jogszabályok szövege már elkészült.
Egy év türelmi idő
Arra a kérdésre, mennyi idő után mondaná azt, hogy az új kabinet is csak beszél az oktatásról, Totyik rövid választ adott: „Egy év.”
Szerinte addigra már látszania kell a tankönyvrendszer átalakításának, a teljesítményértékelés felülvizsgálatának, a segítő személyzet bérrendezésének és az oktatási reform első lépéseinek.
A szakszervezeti vezető világossá tette: az oktatás problémái szerinte nem elsősorban ideológiai, hanem gazdasági és társadalmi kérdések. Álláspontja szerint a pedagógusbérek további rendezése, a segítő személyzet megbecsülése, a hátrányos helyzetű gyermekek támogatása, valamint a Nemzeti Alaptanterv és az egész iskolarendszer átfogó reformja nélkül Magyarország hosszú távon versenyképességi hátrányba kerülhet.
Bejelentkezés