Mit tanulhatna Magyar Péter Orbán Viktor vereségéből? | Gavra és Kóczián a Visszhangkamrában

Gavra Gábor és Kóczián Péter fideszes nagyvadak eltávolításáról, a szimbolikus politizálásról, a gyermekvédelemről, a Tisza-kormány külpolitikájáról és a láthatatlan Orbán Anitáról beszélgetnek, sőt, még a jobboldal jövőjéről is szót ejtenek a Visszhangkamra legújabb adásában.
 

„Újra lesz személyre szabott jogalkotás” – indítja az adást Gavra Gábor, és ezzel a Szijjártó, Kubatov és Deutsch elmozdítását célzó, sportklubvezetői összeférhetetlenségi jogszabálytervezetre céloz. Több-e ez, mint szimbolikus lépés? – kérdezi Kócziántól. Kóczián szerint a gyakorlati hatás mellett ez igenis szimbolikus, hisz ezeket az embereket „kiűzik az élsport területéről” egy személyre szóló törvénnyel, miközben Magyar Péter kommentálja az egészet.

Kóczián kiemeli, hogy akik a fideszes korszakot „feudumnak” nevezik, azok számára a fociklubok testesítik meg ezt a feudális rendszert. Gavra érti, hogy Magyarnak fontos a szimbolikus politizálás, de egy miniszterelnöktől azt várja, hogy ne csak egy dimenzióban gondolkodjon. Kóczián szerint Magyar Péter „kampányminiszterelnök”, aki az űrt, amit politikustársai felkészületlensége okoz, a saját működésével „tölti ki”. Gavra elismeri, hogy Magyar jól hozza ezt a szerepet, de a kormányzáshoz a gazdaság, az energia és a költségvetés is hozzátartozik. Kóczián válaszában rámutat arra, hogy az egyelőre nem teljesült kampányígéretek mögött viták állhatnak, amelyekről Magyarnak kell döntenie.

Gavra megnevez három, kormányzást nehezítő körülményt, azonban az az érzése, hogy Magyarék „szimbolikus lépésekkel próbálják áthidalni” a gyakorlati problémákat. Kóczián emlékeztet arra, hogy Magyar nemcsak kormányfő, de pártelnök is: a támogatottsága adja a legitimációját, ennek azonban megvannak a veszélyei is.

Kóczián rátér a gyermekvédelem kérdésére. Úgy fogalmaz, nem érti, Magyar Péter „miért nem döntött úgy, hogy ez politikai probléma”, miközben nem látja a strukturális reformokat az egészségügyben vagy az oktatásban; ezek mögött is „nagyon nagy vitákat” sejt.

Gavra Gábor kifogásolja, hogy Magyar Péter amellett, hogy szimbolikus ügyeket keres, nem jelöli ki a prioritásait. Kóczián úgy véli, „amit Magyar Péter csinál, az ugyanaz, mint amit Orbán Viktor csinált hasonló helyzetekben”, csak épp Orbánnak voltak víziói. Gavra szerint Magyarnak éppen azt kéne leszűrnie Orbán vereségéből, hogy nagyon fontos reflektálni a mindennapos témákra. Kóczián azt mondja, a prioritások kijelölésére Magyar nem volt felkészülve, ám Gavra szerint épp ez lenne a dolga, és mind Magyar, mind Orbán „belemenekülnek” a szimbolikus lépésekbe. Kóczián úgy látja, Magyar országjárása, kampányolása mellett nem látszik a szakértői háttér a kormányban.

Gavra idézi Schiffer Andrást, aki szerint „egyenetlen a kormány összetétele”, de pozitív példaként Vitézy Dávidot hozta fel. Gavra szerint őrá tud támaszkodni Magyar, míg Orbán Anita jelenlétét hiányolja. Oda is kanyarodik a beszélgetés a külpolitikára.

Gavra szerint Orbán Anita „láthatatlan”. Kóczián ezt azzal magyarázza, hogy „le vannak osztva” a szerepek, és egyes témák a miniszterelnök feladatai, szerepkörei lettek – például azért, mert miniszterelnökként nagyobb az EU-val szemben a mozgástere. Gavra szerint az a kérdés, „miért nem csapatként működik a magyar kormány”. Azt gondolja, Magyar szuverenistább, Orbán atlantistább, ám szerinte a nacionalizmus és a nyugatias nézőpont is jelen lehet egyszerre egy kormányban.

Kóczián szerint Orbán Viktor nem vált jelentéktelenné, a kötcsei beszédében a saját közönségét tesztelte. Kóczián felveti azt is, hogy a jobboldali gazdagok fenntartják-e majd a kialakult média-infrastruktúrát. Hozzáteszi, figyelemre méltó volna, ha Orbán 2030-ig a vezető jobboldali politikus maradna anélkül, hogy bárki számonkérné rajta, annak idején kiket támogatott a NER.

Gavra nem érti, miért titkolták a jól sikerült kötcsei beszédet. Kóczián arra gyanakszik, hogy vagy a bénultság, vagy Orbán „politikai magányossága” miatt lehet ez. Hozzáteszi, ennek ugyan nincs kultúrája, de szükség lenne arra, hogy a korábbi Fidesz-támogatottak gazdaságilag segítsék a jobboldalt – ám hozzáteszi, ha félnek az új kormány retorziójától, nehogy kiderüljön valami, „akkor nagy baj van a NER-rel”.