„(…) az élet küzdelem”
(Madách Imre)
Az ember óvakodik attól, hogy kellemetlenül érezze magát. Éhezni, fázni, nem biztonságban lenni veszélyt jelent, így érthető is, hogy ezeket a helyzeteket mindenki elkerülné. Ahogyan egyre kevésbé van esély ezekre, úgy váltotta fel az életben maradásért zajló küzdelmet a kényelem hajhászása. A stresszel, az elénk kerülő követelményekkel szemben folytatott küzdelemnek sokféle útja-módja van, ezek közül az egyik a figyelemelterelés – és az elmúlt évtized(ek)ben a társadalmat egyre inkább arra kondicionálták, hogy ezt válassza; ezt szolgálja ki a körénk éppen felépülő világ és persze a virtualitás is.
Megúszni vagy elengedni?
Ez az új világ mindent megtesz az egyén kényelméért, a legtöbb szolgáltatás aköré épül, hogy az ember egy pillanatnál hosszabb ideig se érezze kellemetlenül magát. Az emberek bevásárlás, cipekedés, főzés, mosogatás – azaz erőfeszítés – helyett ételt rendelnek. A cikk vagy dolgozat megírása helyett megkérik a mesterséges intelligenciát, hogy adjon legalább ötletet. Túlságosan felkavaró filmet nem néznek, mert felzaklatva lenni kellemetlen. A nyomor túl nyomasztó, inkább elfordítják a fejüket. A hírek túlságosan fullasztóak, a valósággal túl kellemetlen szembesülni, inkább csak néha futják át a szalagcímeket. Odafigyelni egy barátra nehéz és kimerítő, a social battery lemerülésére hivatkozva inkább gyorsan véget vetnek a találkozónak. A spontaneitás eltűnik, a találkozók ütemezettek, meghatározott elejük és végük van, ha esetleg kellemetlenül érezné magát az egyik fél, a következő programra hivatkozva le lehet lépni. Unatkozni tilos, egyedül maradni telefon nélkül tilos.
Az egyik fő kulcsfogalom a határhúzás („setting boundaries”), ami a 2010-es évek konyhapszichologizáló sztárfogalma volt. Az embereket mindenhol arra biztatták, hogy húzzák meg vagy épp jelöljék ki a határaikat, ami végül egy teljesen elkorcsosult változatban lett igazán népszerű gondolat. Az egészséges határhúzás rendkívül lényeges és főleg nők számára fontos gyakorlat, viszont nem tartozik a határhúzás fogalmába, amikor minden kellemetlenséget a saját határok átlépésének bélyegeznek. A boundaries teljes félreértése az, amikor – tegyük fel – valaki nem ért egyet valaki más döntésével, de a döntéssel kapcsolatos kritikája már a másik személy határainak megsértését jelenti. A határhúzás (és még oly sok más pszichológiai kifejezés) elinflálódott, a mainstreamben...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.