gyerek
A szívtelen szívhangrendelet – válasz Francesca Rivafinolinak
Az emberi minőség kezdetéről nincs konszenzusunk.
Jobb lesz-e a hátrányos helyzetű lánynak, ha sejtcsomónak minősítjük a magzatot?
Ha megállapodhatunk abban, hogy „senki nem jó dolgában megy abortuszra”, mi tűnik vajon hatékonyabb prevenciónak: performanszokkal és Facebook-posztokkal sulykolni, hogy a magzat még nem is ember, vagy leporolni és akár régiókra szabni a lesajnált, kigúnyolt „családi életre nevelés” programot?
Született gazemberek? Miniszteri kalandozások a fajnemesítés forrásvidékén
Újabb kincset dobott fel az internet Lannert Judit múltjának mélységes mély kútjából. Ellenlábasai számára alighanem ez lesz majd a legértékesebb. Ilyen beteg gondolatokat ugyanis a rendszerváltás óta még egyetlen oktatási miniszter sem fogalmazott meg. Amit itt Lannert felvezet, az messze túlmutat az abortuszvitán.
A PISA-számok mindig jó alkalmat adnak arra, hogy beszélgetés kezdődjön az iskoláról, de arra biztosan nem, hogy bármilyen következtetést vonjunk le az iskolarendszer állapotáról. Ugyanis fogalmunk sincs, mit mérnek, a teszteket soha nem hozzák nyilvánosságra. Olyan ez, mintha kapnánk egy elégtelent, de nem nézhetnénk meg, mit rontottunk el.
Javítana a közoktatás hatékonyságán? Akkor végre feledkezzen bele egy regénybe!
Lannert Juditnak igaza van. Igaza van mégpedig akkor, amikor a PISA-felmérés friss eredményeinek láttán nem kezd agyzsibbasztó tatárjárásozásba, hanem némi ártalmatlanabb elmúlttizenhatévezés után aggódó tekintettel az okostelefonokra és a szülőkre néz.
Szembetűnő, hogy valamiért minden tanév elején kényszeresen „a legdurvább” órarendet szokás keresni, valamiféle versenyt hirdetve, amelynek keretében a szülők egymásra licitálhatnak, melyikük tagozatos iskolába és plusz edzésre járó gyermeke a legszerencsétlenebb. Ártana valakinek, ha egyszer sikerülne a jó példákra ráirányítani a figyelmet?
A házasság egy férfi és egy nő akarati, érzelmi és testi egysége, amely természeténél fogva a gyermeknemzésre és a családi életre irányul, ezért tartós és kizárólagos elköteleződést kíván – még akkor is, ha az egyedi kapcsolatok sokszor nem ideálisak. (Válasz Krasznahorkai Emma cikkére.)
Ellopott gyerekkor – mozduljunk a netről a valóságra!
Az okostelefonok és a közösségi média-használat gyermekkori elterjedésével számos kedvezőtlen folyamat indult el vagy gyorsult fel: a fiatalok kevesebbet mozognak, kevesebbet alszanak, kevesebbet olvasnak, és kevesebb időt töltenek személyesen a barátaikkal, miközben romlottak a tanulási eredmények, nőtt a mentális problémák gyakorisága.
Lannert Judit és az Oktatási Minisztérium első százegynéhány napja
Rövid lenne az a cikk, ami azt vizsgálja, milyen érdemi lépéseket tettek. Leginkább nem csináltak semmit, amit viszont csináltak, azt inkább ne tették volna.
A Péter & Gábor legfrissebb adásának témája a művi terhességmegszakítás, vagyis az abortusz. A kérdést történeti és politikatörténeti szempontból járja körül a két beszélgetőpartner, Konok Péter és Balogh Gábor – a műsorvezető, szokás szerint, Karafiáth Orsolya.
Elitképzés, vagy amit akartok – mit kezdjünk a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokkal?
Az elmúlt napokban parázs vita bontakozott ki a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok körül. Ez a kérdés a magyar iskolarendszer szinte minden alapvető problémájára rávilágít az iskolaszervezéstől a tanárképzésen át a szülői és gyerekjogokig.
Nem az a kérdés, hogy Esterházyt vagy Wasst olvasnak a gyerekek, hanem az, hogy olvasnak-e?
A kisebb iskolák jövőjéről párbeszédet kell kezdeni, de bármilyen reformak csak akkor van értelme, ha több forrást kap az ágazat – szögezte le Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke az ÖT YouTube-csatornáján a Szemben Kócziánnal című műsorban.
Függőségre tervezve – a közösségi média sötét titkai a Ringben
A Ring legfrissebb adásában Gavra Gábor Pöltl Ákos családbiztonsági szakértőt faggatja a gyermekeinkre (és nem csak rájuk) leselkedő digitális veszélyekről, és arról a gépezetről, amely meghúzódik emögött.
Győzni fog a kutyák forradalma?
Minden emberre legalább egy kutya, ez a szabály, de mint minden diktatúrában, az emberek túlteljesítik a feladatukat, és sokan két, sőt, három kutyát is tartanak, és licitálnak egymásra. A dolog odáig fajult, hogy egyesek még a gyerekeiket is pórázon vezetik, és mivel a szabály az szabály, a pórázon vezetett gyerek is pórázon vezet legalább egy kutyát.