Ring

Gavra Gábor műsorvezetésével Horváth Levente volt sanghaji főkonzul, a Magyar–Kínai Fiatalok Baráti Egyesületének alapító elnöke és Várkonyi Gábor autópiaci szakértő beszélgetnek Kínáról, valamint az európai, amerikai és kínai autópiacról a Ring legfrissebb adásában.

Az adás felütéseként Gavra Gábor megosztja, hogy néhány hete Kínában járt, ahol az volt a benyomása, hogy – abban az országban, ahol a nagyvárosokban régebben szinte fuldokolni lehetett a légszennyezettség miatt – szinte eltűntek a hagyományos, robbanómotoros autók. Kérdése az, hogy az egypárti uralom alatt álló központi akarat miatt következett-e be ez a változás. Horváth Levente szerint a fő ok az, hogy a Kínai Kommunista Pártnak érdeke fűződik ahhoz, hogy megteremtse az országban a viszonylagos jólétet. Hozzáteszi, hogy a történelem során Kína megtanulta, hogy nem lehet elzárkózó, ami pedig a jelent illeti, Kína „nem leváltani akarja a világrendet, hanem megreformálni”. Rámutat arra is, hogy Kína 15 évvel ezelőtt kezdte el fejleszteni az elektromos autóipart. Várkonyi számára az az érdekes, hogy Kína mindezt a fejlődést „ideológiamentesen” vitte véghez, és hangsúlyozza, hogy eredetileg az európai autógyártásnál volt az előny, de Kína azzal, hogy „teljesen más pályára terelte” az egészet, függővé tette az EU-t.

Gavra azon kérdésére, hogy vajon azért terelte-e Kína más irányba a piacot, mert nincs nyersolaja, Várkonyi azt feleli, nem erről van szó, hiszen „ilyen gazdasági növekedéshez bizony marha sok olaj kell”, Kína így is rendkívül sok nyersolajat használ. Horváth kiegészíti ezt azzal, hogy a más politikai berendezkedésű Kínában lehetőség van hosszú távú stratégiai működésre: nekik 10–20–30, vagy akár 100 éves terveik is vannak, illetve jobban koncentrálnak a jövőbeli „megatrendekre”. Horváth kiemeli, hogy Kínában csak azután kezdenek el valamit szabályozni, ha az már „egész jól kialakult”.

A műsorvezető aztán arra kéri vendégeit, beszéljenek az európai, kínai és amerikai szabályozási rendszerek különbségeiről. Várkonyi vadkapitalistábbnak látja Kínát, ahol az állam jelöli ki és pénzeli a stratégiai ágazatokat, Európában ezzel szemben azt tapasztalja, hogy a versenyképességet inkább szabályozással pótolják. Horváth a „kínai pragmatizmusra” hívja fel a figyelmet, amelyben nem az ideológia, hanem az eredmény számít.

Gavra arra is kíváncsi, milyen tényezők akadályozzák az európai autópiacot. Várkonyi úgy véli, már 15–20 éve is látni kellett volna, hogy Kína „emancipálódni fog autóipari kérdésekben”. Horváth azt hangsúlyozza, hogy a kínai gondolkodás középpontjában a saját országuk fejlődése áll, míg a Nyugat kevésbé nyitott Kínára.

Sem Várkonyi, sem Horváth szerint nem lesz tartós válasz az európai védővám. Horváth hozzáteszi, hogy inkább „együttműködéssel” kéne kezelni a helyzetet, de akadálynak véli az ügy „átpolitizáltságát”, majd megpendíti, talán az EU és az USA „valójában nem az autóipartól fél, hanem Kínától”, sőt lehet, hogy az a cél, hogy „visszatérjenek a hidegháborúba”, hiszen az USA is azért tudott hosszú távon fejlődni, mert le kellett előznie a nagy ellenségét, a Szovjetuniót. Várkonyi a válaszában inkább arra fókuszál, hogy „dimenzióiban” más Kína autóipari felemelkedése, mint a környező országoké; a kínai berendezkedés árnyoldalaként említi viszont a túlkapacitásokat és a nem fenntartható keresletet, de amit szívesen látna Európában, az egy kínaival megegyező patriotizmus volna. Várkonyi arra is figyelmeztet, hogy nem a végtelenségig fog „felfelé menetelni” a kínai autóipar, illetve vannak dolgok, amelyekben az EU, és vannak, amelyekben Kína ügyesebb.

Gavra befejezésül arról kérdez, lehet-e más válasza az EU-nak, mint hogy békén hagyja az autóipart. Várkonyi kijelenti, hogy sem az Egyesült Államok, sem az EU nem a jó irányba halad. Amerika bezárkózó politikát folytat, az EU pedig „szétszabályoz”, pedig a jövő technológiáira kellene koncentrálnia. Horváth hozzáteszi, hogy a kínai autógyárak akkor is jelen lesznek az európai piacon, ha nem Magyarországon fektetnek be. Várkonyi megjegyzi, hogy mind Pedro Sánchez, mind Emmanuel Macron lobbizott kínai vállalatok európai beruházásaiért, ezért szerinte, ha mi elutasítjuk ezeket, akkor a kínaiak elviszik majd máshova. Az pedig, zárja Gavra az adást, „nekünk fog fájni, és nem a kínaiaknak”.