diák
A PISA-számok mindig jó alkalmat adnak arra, hogy beszélgetés kezdődjön az iskoláról, de arra biztosan nem, hogy bármilyen következtetést vonjunk le az iskolarendszer állapotáról. Ugyanis fogalmunk sincs, mit mérnek, a teszteket soha nem hozzák nyilvánosságra. Olyan ez, mintha kapnánk egy elégtelent, de nem nézhetnénk meg, mit rontottunk el.
Javítana a közoktatás hatékonyságán? Akkor végre feledkezzen bele egy regénybe!
Lannert Juditnak igaza van. Igaza van mégpedig akkor, amikor a PISA-felmérés friss eredményeinek láttán nem kezd agyzsibbasztó tatárjárásozásba, hanem némi ártalmatlanabb elmúlttizenhatévezés után aggódó tekintettel az okostelefonokra és a szülőkre néz.
Kényelmetlen, de muszáj: a tanári bullying kezelése nélkül nincs megelőzés
Az iskolai zaklatás megelőzését célzó programok jelentős része ugyanarra a feltételezésre és elavult, ám kényelmes definícióra épül: a jelenség a kortárs csoporton belüli, ezért a megoldást is a gyerekek viselkedésének megváltoztatásában kell keresni. Ez a megközelítés azonban figyelmen kívül hagy egy alapvető tényt: a bullying tanult viselkedés.
Nem az a kérdés, hogy Esterházyt vagy Wasst olvasnak a gyerekek, hanem az, hogy olvasnak-e?
A kisebb iskolák jövőjéről párbeszédet kell kezdeni, de bármilyen reformak csak akkor van értelme, ha több forrást kap az ágazat – szögezte le Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke az ÖT YouTube-csatornáján a Szemben Kócziánnal című műsorban.