Az Országgyűlés döntése értelmében visszatérnek a megyék és a kormánymegbízottak, ezzel pedig pont kerül a vármegyék és a főispánok rövid életű reneszánszának végére. Magyar Péter miniszterelnök bejelentette, már dolgoznak azon a törvényjavaslaton, amely a megyei közgyűlések megszüntetését és a rendszer teljes átalakítását célozza.
A magyar politikatörténetben komoly hagyományokkal rendelkező átnevezgetésnek ugyan semmilyen gyakorlati jelentősége nincs, a megye–vármegye körüli vita mégis fontos politikai igazodási ponttá vált. Ez a polémia vélhetően most le is zárul. Már csak azért is, mert Magyar Péter gyakorlatilag a megyerendszer felszámolására készül. Másképpen fogalmazva: folytatja azt, amit a Fidesz elkezdett. És erre jó oka van.
Megyék funkció nélkül, önkormányzatok önigazgatás nélkül
A vármegyék, avagy megyék hatásköreinek elvonása 1945 óta gyakorlatilag folyamatos. A több évszázados vármegyei hagyományra épülő, önigazgató rendszer a második világháborút követően már csupán az államhatalom helyi szerveként működött. A rendszerváltás után megszűnt a települések és a megye közötti alá-fölérendeltség is.
Az eljelentéktelenedés a második Orbán-kormány alatt folytatódott: a megyéktől elkerült az egészségügyi, oktatási, szociális, gyermekvédelmi és kulturális intézmények fenntartása, valamint az ezekhez kapcsolódó vagyon jelentős része. A megyei önkormányzatok így lényegében területfejlesztési, területrendezési és koordinációs feladatokat ellátó szervezetekké váltak.
Vagyis a folyamatosan terjeszkedő, egyre több hatáskört és bevételt központosító állam hosszú évtizedeken át módszeresen nyirbálta a megyék feladatait és forrásait, a nagy múltú magyar (vár)megyerendszert pedig lassan szinte puszta földrajzi fogalommá tette.
Ilyen előzmények után hozta vissza a Fidesz 2023-ban a vármegye és a főispán elnevezést, ám esze ágában sem volt ezeket legalább részben valódi tartalommal is megtölteni. A vármegyék egyetlen korábbi érdemi jogkört sem kaptak vissza, így valódi önigazgatásról továbbra sem beszélhettünk.
A lényegről még egy szó sem esett
Bár a közvélemény jelentős részét láthatóan jobban foglalkoztatja a (vár)megye-táblák kicserélése, Magyar Péternek a közgyűlések megszüntetéséről szóló kijelentése ennél jóval fontosabb. „A megyei önkormányzatokat a Fidesz teljesen kiüresítette. Ma már csak a szétesett ellenzék tízmilliárdos kifizetőhelyeként szolgálnak. Jelen formájában a rendszer teljesen feleslegessé és okafogyottá vált” – írta Facebook-bejegyzésében a miniszterelnök, amit később a parlamentben is megerősített. A miniszterelnök tehát különösebben nem is titkolja, mi a valódi célja a közigazgatási reformmal.
A megyei közgyűléseknek nincsenek tiszás tagjai, a párt ugyanis nem állított vármegyei listákat, csak a fővárosi közgyűlésbe jutottak be a képviselői. Magyar Péter pontosan tudja, hogy a korábbi kormánypártok és az óellenzék számára a települési önkormányzatok mellett ezek jelentik az utolsó jelentősebb politikai bástyákat, saját, egyre elégedetlenebb hátországa viszont joggal várja el az elmúlt években végzett kampánymunka kompenzációját.
A közgyűlések ugyanakkor választott testületek, mandátumuk 2029-ig szól, így idő előtti megszüntetésük súlyos alkotmányjogi kérdéseket vet fel.
Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy tömegek vonulnak utcára a testületek védelmében. Különösen azért, mert
A látszólag súlytalan közgyűlések azonban más miatt is útban lehetnek. A már említett területfejlesztési feladatok, vagyis részben a pályázati források fölötti rendelkezés mellett kevésbé ismert tény, hogy a választási igazgatás területi és helyi szintje szorosan kapcsolódik az önkormányzati hivatali rendszerhez, gyakorlatilag erre épül.
A (vár)megyei illetőségű területi választási irodák vezetői ugyanis a megyei jegyzők, akiket a megyei közgyűlés elnöke nevez ki, pályázat útján, határozatlan időre.
És miért fontos ez?
Azért, mert megyei jegyzők készítik fel a települési jegyzőket a választásokra és felelnek a választások lebonyolításának rendkívül összetett feladatáért, így tehát a települési jegyzők mellett – a választási igazgatás területi szintjének kulcsszereplői.
Végső soron tehát egyetlen miniszterelnöki Facebook-bejegyzésből számtalan további kérdés merül fel:
Mi lesz a megyei jegyzőkkel? Ki választja vagy nevezi ki őket? Ki és milyen kritériumok alapján dönt majd a személyükről? Mi lesz magukkal a megyékkel? Ki irányítja majd őket? Egyáltalán megmaradnak-e a megyék, vagy a kormány a magyar közigazgatás regionalizálására készül? És mi lesz a települési önkormányzatokkal, illetve a kormányzat által többször megígért forrásrendezéssel?
Rengeteg kérdés, bonyolult válaszokkal. Olyanokkal, amelyek már nem férnek bele egy jól eltalált Facebook-posztba.
Addig persze lehet tovább vitatkozni azon, kell-e a megye elé a „vár”, vagy sem. A valódi kérdés viszont lassan már az, hogy egyáltalán váras, vagy vármentes megyék lesznek-e.
Borítókép: Magyar Péter az Országgyűlés plenáris ülésén 2026. szeptember 8-án / fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Bejelentkezés