spotify Hallgasd meg!

A bűnbak fogalmát különösebben nem kell magyarázni. Köznyelvi értelemben mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy mit jelent valakit (vagy valakiket) megtenni bűnbaknak, és a bűnbakképzés folyamata kívülről egyértelmű és átlátszó szokott lenni. Mi több, a hazai politikai közbeszédet szemlélve szembetűnő, hogy a politikai nyelvünk tulajdonképpen egy szüntelen bűnbakképzési folyamat, amit tömegkommunikációval tüzelünk.

A legtisztább példája ennek, amikor kékbe borul az ország, és az aktuális politikai szezon ellenségei ott vigyorognak ránk a plakátokról, mint bajaink fő felelősei: Soros, Brüsszel, Von der Leyen, Gyurcsány, Bajnai, MZP, majd rövidesen Magyar Péter. Ezt a fajta bűnbakképzést nem azért érezzük fasisztoidnak, mert esetleg konkrétan egy zsidó személy van a plakáton, hanem pont azért, mert a náci eszme is alapvetően a bűnbakképzésre épült, a zsidóságot téve meg felelősnek az elvesztett első világháborúért, majd a weimari köztársaság gazdasági válságáért, tágabb értelemben pedig a nyugati civilizáció hanyatlásáért. A politikai jobboldalon tehát nagy hagyománya van ennek, és egyfajta kontinuitás is fellelhető közöttük, ha arra gondolunk, hogy divatos a szocializmust is a zsidók nyakába varrni, különösen a szélsőjobboldalon, a mai liberálisok pedig ebben a regiszterben a régi kommunisták új köntösben.

Kívülről tehát elég transzparens a dolog, és mégis egyben rettentő, hisz láthatólag működik. Belülről a bűnbakképzés egy szent harc a gyűlölt ellenség ellen, akitől ha megszabadulunk, a gondjaink megoldódnak. Ez a harc bizony igen ocsmány tud lenni, amikor testet ölt a hóhérért kiáltó, erőszakos aktivisták formájában.

De a magyar demokratikus hagyomány nagy tragédiája, hogy az egykor volt eszméket teljesen aláásta a napi kampányolás saját bűnbakképzési igénye. Az ellenzéki képletben ugyanis Orbán Viktor a mindenható főgonosz, a politikai mozdulatlan mozgató, aki egyedül felelős az összes bajunkért, lett légyen az költségvetési hiány vagy az infláció. Ő minden nyomorunk okozója, és ha megszabadulunk tőle, a haza fényre derül. Őt követi a sorban az összes többi fideszes, a jól ismert karikatúraszerű toposzok szerint a mosdatlan, fogatlan, propagandával elbutított tömeg, aki a saját érdekei ellen szavaz. Miatta tart itt ez az ország. Ez, ha úgy tetszik, a sztálinista hagyatékunk, a régi bolsevik bűnbakképzés folytatása, csak immár nem a kulákok vannak a célkeresztben, hanem az amorf „fideszesek”, akik immár a prolisággal vannak azonosítva.

Kívülről, laborkörülmények között vizsgálva...