Hallgasd meg!Időről időre, amikor elszomorodok közéletünk egyre satnyább állapotán, vissza szoktam térni ehhez a videóhoz. Egy 2016-os interjú Puzsér Róberttel, melynek a legérdekesebb része az, amikor arról beszél, hogy miért nincs fent a közösségi médián, és a tőle megszokott szenvedélyes hangnemben érvel amellett, hogy a Facebook mennyire egy agyrohasztó, alattomos gépezet.
Az idézett rész 10:37-től indul:
Ennek lassan tíz éve. Ki emlékszik arra, hogy ekkoriban még a magyarok többsége, ha fent is volt Facebookon, egyáltalán nem volt napi felhasználó? Puzsér szavai, miszerint nem használ közösségi médiát, egyáltalán nem számítottak akkoriban kirívónak, hisz a legtöbben maximum a telefonkönyvük helyett használták az alkalmazást, a híreket máshol fogyasztottuk. Persze, érzékelhető volt már akkor is, hogy egyre többen szívódnak bele a kék pokolba, de ma már nehezen elképzelhető módon akkoriban a Facebook a magyar internet rozsdaövezetének számított, ahol napi farmolós-gengszteres játékokat játszottak az emberek, tele volt átveréssel és teljesen egyértelmű álhírekkel.
Persze, az ellenzéki keménymag, a „virtuális pozsonyi út” már akkor is ott volt – elvégre a netadó elleni tüntetések mitológiájának az volt a szerves része, hogy az Facebookon szerveződött, ott van a nép, a tömeg, az erő, így a grafománabb ellenzékiek már ott is űzték a magukét. De ez mítosz volt: a közélet iránt érdeklődő magyarok ekkoriban még bőven a blog.hu kommentmezőiben csatáztak, a Tumblr volt a „magyar Twitter”, a Facebookot nagyrészt idegenkedve fogadtuk közéleti szempontból, hiszen ott leginkább a barátainkat, a volt osztálytársainkat meg a családtagjainkat találhattuk meg. A napi aktív felhasználók száma is bőven alacsonyabb volt, hisz még csak pár éve épült ki a 4G-hálózat, nem volt magától értetődő, hogy mindenki zsebében mindig ott van az internet: más volt a közélet tempója és a hőfoka.
Puzsér érvelésében viszont már felsejlik egy hiba, ami előrevetítette a magyar közélet teljes lezüllését. Addig stimmel a keretezése, hogy a Facebookot az teszi veszélyessé, hogy algoritmikus buborékba zárja az embert, a személyre szabott tartalom fragmentálja a valóságot, amitől aztán könnyű elindulni a teljes bekattanás felé. Még csak nagy tudomány sem kellett ekkortájt ennek a megállapításához, hiszen már a korai fázisban is láttunk-ismertünk embereket, akiknek láthatóan kisült az agya a Zuckerberg...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.