Hangoskönyv
Donald Trump éppen egy éve lépett újra hivatalba az Egyesült Államok 47. elnökeként, és igazán nem állíthatjuk, hogy akár csak egy pillanatra is okot adott volna az unalomra vagy a csendes szemlélődésre, legyen szó az amerikai belpolitikáról vagy éppen világpolitikáról – ez a kettő egyébként is mintha ugyanazon érme két oldala volna Trump számára.
Amerikai Sztahanov | 34. rész: Arbeit, Arbeit – Kolpinghaus Nordhorn
„Késő este van már, sötét. Ülök a menekültekkel teli buszon. A zirndorfi táborból indultunk kora reggel. Sok a megálló. Itt-ott letesz a busz pár családot és felvesz másokat. Százszázalékos a helykihasználás. Precízen rendezi valaki az útitervet.” Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című kötete hamarosan a könyvesboltokba kerül, az ÖT Boltban pedig már előrendelhető.
Amikor a zöldségesekért jöttek, nem szóltam, mert nem vagyok zöldséges
Hatalmas elánnal osztogatja körbe a művelt közvélemény Mark Carney szavait, melyben a kanadai miniszterelnök Václav Havel 1978-as esszéjét is idézi. Ám egyetlen író, társadalomtudós, fészbúkpróféta és láncfűrészes operáló sem vette a fáradtságot, hogy megnézze az eredetit.
Arról, hogy Kapitány István berobbant a politikába, már néhány nap leforgása alatt leírtak szinte mindent és annak az ellenkezőjét is. A széles skálán mozgó vélemények és értékítéletek nagy részének azonban van egy közös pontja: a célközönség kognitív disszonanciájának előzékeny lecsavarása.
Európa és Amerika elhidegülnek – a jog ereje vagy az erő joga számít?
Donald Trump látványos visszatérésével és 2025-ös politikai ténykedésével kinyilvánította azt, amit már sejteni lehetett: Amerika és Európa útjai elválnak egymástól.
Szülők két tűz között – Steigervald Krisztián Szülői generációk harca című könyvéről
Van az a felismerés, amely egyszerre megnyugtató és nyugtalanító: nem vagyunk rossz szülők – csak éppen rossz korban próbálunk jók lenni. Steigervald Krisztián Szülői generációk harca című könyve pontosan erre a tapasztalatra épít.
Itt az új világrend – örülünk?
Teljes konszenzus övezi azt a tételt, hogy a korábbi, „szabályokon alapuló világrendnek”, a liberális világrendnek vége, és ha ez nem lenne elég, az új világrend még az ajtót is ránk rugdossa. A jelenséget nyilvánvalóan szörnyülködéssel szemlélik a liberálisok, a venezuelai puccsot a balosok, a liberalizmus végét örömmel veszik tudomásul a jobboldaliak.
Baljós árnyak egy választás előtt
Mintha ezt a mozit már láttuk volna egyszer, csak más szereposztásban. Mi lesz, ha megismétlődik a 2022-es blama, csak ezúttal nem a jobberek tűnnek el, hanem a baloldaliak?
Alapjövedelem és atombomba | Mit üzen a Pluribus című sorozat?
Vince Gilligan új sorozata az elmúlt hetek egyik legtöbbet vitatott és idézett tévéműsora lett, nem véletlenül. A Pluribus olyan társadalmi tablót húzott fel, melynek aktualitásához kétség sem fér.
Az iráni külpolitika mattot kapott a dél-amerikai hídfőállás összeomlása után
Az Irán és Venezuela közötti tengely sosem a klasszikus diplomácia szabályai szerint működött. Ez egy dacszövetség volt, két páriaállam „vérszerződése”.
Hiányzók krónikása | Búcsú Tarr Bélától
„Nem tudom, mi ez. De biztos, hogy nem film, nem kiállítás, nem színház, nem koncert, talán egyfajta vizuális költemény a hiányzó emberekről” – mondta 2019-ben Tarr Béla a Bécsi Ünnepi Hetek felkérésére rendezett installációról. Talán ez a mondat fejezi ki a legtöményebben Tarr életművét: a „vizuális költemény” és a „hiányzó emberek”.
Maduro elrablása a venezuelai Chávez-kísérlet vége és egy furcsa világrend kezdete
A sztori szinte egy sablonos operett librettója szerint alakult: a nagy vezér úgy érezte, ő a legokosabb nyuszi az erdőben, egyezséget kötött a nagyvadakkal, pozíciója biztos. A nagyvadak viszont már nem tudták csillapítani éhségüket. A felmerülő számos kérdés közül az egyik: Maduro elrablása alatt mégis hol voltak fő védelmezői, a kubaiak és az oroszok?
Rendszerváltást a sportban! Tényleg?
Ha már a friss politikai szereplők nem, mi, olvasók, úgy is, mint a közvélemény része, szavazópolgárok, játsszunk el a gondolattal: mit is jelentene a rendszerváltás a magyar sportban? Egyáltalán, van-e rá szükség bármilyen szempontból? Ha nincs, miért van?
Az „ennél bármi jobb” elviselhetetlen erkölcstelensége
Nem 1989-et írunk, amikor a „demokráciát” tömör és ütemesen ismételt követelésének nagyon is volt tartalma, könnyen beazonosítható üzenete. Bukjon a pártállam, s hogy utána mi legyen, döntse el a nép.
És hát a világ… az meg úgy néz ki, mintha egyszerre szeretne összeomlani és teljesen megújulni, csak még nem döntötte el, melyikkel kezdje. Továbbra is zajlik ez a furcsa, valóságtól elrugaszkodott, napi rutinnak nevezett cirkuszi előadás, amit nemes egyszerűséggel életnek hívunk.
Koromfekete karácsonyi este lett. József késett, Mária elbújt a bárányokkal a sarokba. A karácsonyfánk ott árválkodott a fehér lepedőn, a fehér házban. A gömbök és a szaloncukrok leestek a rengésben. Mi, gyerekek a polcok mellett guggolva vártuk a megváltást. Összekuporodva, ölelkezve hívtuk a Jézuskát.
A test öregedése nem vidám, a lélek öregedése mégis megnyugtató. Mi volt szép? Kérdezi Szabó Lőrinc. A régi Korčula. Napfény, hópehely. Egy távolodó csónak. A medúzák Helgolandnál. Az egész élet. Mi szép most? Kérdezem magamtól lihegve. Minden. A lihegés például. A holtág fölött a pára. A fájdalom, a verség. Az is. Hogy jó létezni, levegőt venni, embernek lenni, minden ólomsúlyával együtt.
Az elmúlt héten sokan találgatták, és jó néhányan úgy vélték, meg is fejtették, hogy a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezését börtönnel büntető szlovák törvényre miért reagált a magyar kormány úgy, ahogy. Egy fontos kérdést azonban elmulasztottunk feltenni: miért érezte úgy Robert Fico, hogy megengedheti magának ezt a drasztikus lépést?
Megismétlődhet-e a G-nap? Egy szuperpentitó árnyéka a Halálcsillagon
Tekintettel arra, hogy az O1G az ellenzéki identitás alapkövévé vált, lehetséges-e, hogy Mészáros Lőrinc vagy akár Tiborcz István ugyanolyan bűnbánó sztártanúvá, vádalkus-tanúvédelmes gengszterré válik az Orbán bukását mindenekfölött áhítók szemében, mint Simicska Lajos? Annyi minden valósult meg az utóbbi években, melyet korábban politikai sci-fiként is meredeknek tartottunk volna.
Mindent összevetve a Tisza Párt szervezői és politikai sikere azon áll vagy bukik, hogy létrejött-e már az a kritikus tömeg, melyben megfogalmazódott az akarat a rendszer leváltására.
Óellenzék, ósajtó, ójelöltek, ókultúra és ógazdaság: pont azok törlik majd el őket, akik szerint ennél rosszabb már nem lehet.