Külföldön minden jobb – vagy mégsem?

Krakkó régi zsidónegyedében, Kazimierzben, a Bożego Ciała és Józefa utcák sarkán luxushotelt tervez építeni a Da Silva House nevű ingatlankezelő cég. A hétvégén a helyi lakosok és kisvállalkozások tüntettek a kisajátítások és a kilakoltatások ellen – egyelőre nem tudni, mi lesz a folytatás. De miért lenne érdekes ez a hír bárkinek, aki életében nem járt a Visztula partján, vagy ha mégis Krakkóba készül, akkor is legfeljebb a főteret és a várat nézné meg?

A befektetők számára láthatóan nem a környéken élők, hanem az aranytojást tojó reménybeli turisták a fontosak, vagyis maga az aranytojás, amit tojnak. A dzsentrifikáció pedig ismerős jelenség lehet többek között nekünk, Budapesten élőknek. A krakkói építkezésnek olyan ikonikus vendéglátóhelyek is áldozatául esnének, mint az Eszeweria és a Bill Hickman bár, vagy éppen a Paul’s Boutique nevű lemezbolt. És bár hiába hódít egyre nagyobb teret az a nézet, hogy kocsmába csak az alkoholisták járnak, lemezboltok meg ugye eleve miért léteznek, amikor ma már senki nem hallgat lemezeket, azért él még pár ember a bolygón, aki ragaszkodik az utolsó, többé-kevésbé közösséginek nevezhető terekhez, ahol felolvasásokat, kiállításokat, koncerteket is szerveznek.

A beruházás a környék lakói mellett tehát érzékenyen érintené azokat is, akik kimondottan az élettel teli, autentikus, kissé lepusztult, de megújulni képes helyeket keresik. Ők szintén lehetnek krakkóiak, akik mindennap vagy legalább hetente egyszer betérnek a kedvenc kis üzleteikbe, kávézóikba és sörözőikbe, itt szeretnek vásárolni, itt élik a társasági életüket. Esetleg lehetnek az ország vagy a világ különféle pontjain élő hátizsákos utazók, akik azért zarándokolnak el Kazimierzbe, mert érzik, hogy hiába kihagyhatatlan a Wawel vagy a Posztócsarnok, az igazi Krakkóval a zegzugos utcákon, a szétgraffitizett házfalak között, az eldugott kiskocsmákban találkozhatnak.
 

Mivel én magam is többször jártam Kazimierzben, megittam pár korsó sört az Eszeweriában és megfordultam más hasonló kocsmákban is a környéken, személyesen is érint az ügy, de itt nem csak a saját nosztalgiámról van szó. Valami nagyon hasonló történt/történik a budapesti romkocsmákkal is: a régi zsidónegyed bérházaiban megnyíló csehók először itt is a helyi bohém társaságok, majd egyre inkább a külföldi turisták kedvencei...