Megnyerni a napot, az órát, a percet, a másodpercet

„Megnyerte a napot”, írja az elemző. Most azt hagyjuk is, hogy melyik elemző mondta ezt, lényegtelen. Többek közt azért is az, mert ez a fordulat mára közhasználatúvá vált. Az akkor már sokkal érdekesebb, hogy miért vált közhasználatúvá, de erről majd egy kicsit később. És hagyjuk azt is, ki „nyerte meg” a napot. Azt is, hogy melyik napot. És azt is, hogy mivel. Nem csak azért lényegtelenek ezek, mert a jelenség általában érdekes és nem az adott ügy, hanem azért is, mert a „megnyerte a napot” térfogatához – már, ha van neki; vagy akkor inkább mondjuk azt, térfogat-nélküliségéhez – lényegileg tartozik hozzá, hogy nem érdekes, mivel lett ez a nap megnyerve. Azon is elmerenghetnénk, hogy ilyen esetekben vajon mit elemez az elemző, de arról majd esetleg egy másik alkalommal.

Természetesen valamiféle jelentése mégiscsak van, nem állítom, hogy egy ilyen „megnyert napot” ne lehetne valahogyan, valamiféle logika alapján beleilleszteni az időbe, egy nagyobb közéleti történetbe, az viszont biztos, hogy egy „megnyert nap” pontszerű jelenség, gyorsan ható, stimulatív, érzéki aktus, egy adag közéleti drog, gyors kielégülés. Persze miért is ne a napot kellene megnyerni, amikor a mai kultúra, a kommunikáció, a társadalmi lét jelentős része pontszerű események egymásutánisága. Ez a társadalmi lét, a kommunikációs tér – benne például és leginkább a közösségi média – persze nem azonos az élettel és létezéssel, hanem mindösszesen látványpékség és spektákulum. A pillanat uralása, hogy bedobjak egy másik népszerű, és ugyancsak közhasználatúvá jegecesedett fordulatot. Ezt az érzületet erősítik azok az elemzők, akik ilyenfajta percepciót kínálnak közönségüknek.

„De néha túl a rácsozott időn / csillagmezőket lobbantott a távol. / Szél jött és megtelt hervadó tüdőm / a végtelenség fenyvesillatával” – írja A kor falára című 1967-es versében Áprily Lajos. Ha most körbenézne, nem tudom, mit gondolna. Vagy inkább nem akarom tudni, mit. A kor falára mindenesetre most az íratik fel, hogy megnyerni a napot. A jelenség természetesen nem a semmiből érkezik: „Kit érdekel a tegnapi újság / Kit érdekel a tegnapi lány / Kit érdekel a tegnapi újság / A világon senkit már...