spotify Hallgasd meg!

Akkora felhajtás volt Kapitány István megjelenése miatt, hogy elvárható lett volna, valami izgalmas globális/multinacionális professzionális gazdasági tervet kapunk majd a Tisza Párttól (ha gonoszkodni szeretnék, antiglobalista olvasóink kedvéért: szisztematikusat, mint a Niger-deltában).

Joggal várhattuk, hogy ha a Shell globális nagyágyúja szerepet vállal, akkor itt olyan Excel-táblákat kapunk, hogy a Wall Street farkasa is megnyalja a tíz ujját. Ehhez képest kaptunk egy „Folytatjuk!” remixet, csak narancs helyett Tisza-kék borítóval.

Pedig a nyári fesztiválhangulatban nem azért szólt a „Mocskos Fidesz!”, hogy aztán a programban szóba se kerüljenek a fiatalok. A buli véget ért, és lám, Magyar Péter valójában ugyanúgy a nyugdíjasok kegyeit keresi, mint a regnáló hatalom, miközben a fiataloknak és a liberális szavazóknak marad a keserű pirula.

S bár a készítők szerint sem biztosak a bevételek konkrét vállalásokra, de azért az így is érdekes, hogy a jövőre vonatkozó legfontosabb ígéretekben, a fiatalok támogatása és az energetika kapcsán mit ígér nekünk az új Magyarország. S hogy tisztán lássuk, miért is éri meg feladni Ukrajna támogatását a liberális vagy baloldali honfitársainknak.

Hogy hosszútávon mennyire fenntarthatatlan a társadalmi berendezkedésünk finanszírozása, azt a költségvetésünk kiadási oldala tökéletesen megmutatja. A mögöttünk hagyott, gazdasági szempontból újabb csalódást keltő évben az államháztartás teljes kiadási oldala 44,9 ezer milliárd forintra hízott, és ennek a robosztus összegnek a 16,2 százalékát az Orbán-kormány nyugellátásokra és nyugdíjszerű ellátásokra fordította.

Tehát 2025-ben minden egyes elköltött 100 forintunkból több mint 16 forintot visznek el a nyugdíjak. A maradék 84 forintból kellene megoldani mindent: a gazdaságfejlesztést, a rezsivédelmet, a déli határkerítést, az omladozó egészségügyet, az oktatást, és még az Országház fűtését is.

A 13. havi nyugdíjakkal felturbózott nyugdíjkifizetések tavaly meghaladták a 7,3 ezer milliárd forintot. Csak az arányok kedvéért: ez az összeg nagyságrendileg akkora, mint az a sokat emlegetett, jogállamisági viták miatt befagyasztott uniós forrás (kb. 8000 milliárd forint), amit Magyar Péter „hazahozna” (már ha ő lesz a Tisza-győzelem utáni miniszterelnök, ugye...). Halkan tegyük hozzá, hogy az uniós pénzeket nem lehet csak úgy szatyorból osztogatni, ezek szigorúan pántlikázott pénzek. A nyugdíj viszont azonnal, cashben kell.

Visszatérve a nyugdíjasokra. Függetlenül attól, hogy Orbán Viktor vagy Magyar Péter ül a kormányrúdnál, a demográfia és a politika törvényei makacs dolgok. Az idei 3,6 százalékos nyugdíjemelés, a teljes 13. havi, a 14. havi első részletével megközelíti 2026-ban a 8 ezer milliárdos lélektani határt. Ez a GDP-nk 8,2-8,8 százaléka.

A nyugdíjkiadások jelentik majd idén a legnagyobb költségvetési kiadást. Idén akár a kiadások (43,7 ezer milliár forint) 18 százaléka is mehet a legfontosabb választási csoport mindennapi megélhetésére.

Ugyanis továbbra is úgy tűnik, Magyarországon politikai öngyilkosság nem a nyugdíjasoknak udvarolni. Ezt jelzi, hogy még a Shell korábbi globális vezérigazgató-helyettese sem mert hozzányúlni a 14. havi nyugdíjhoz a tervekben. Így a Tisza által vizionált „működő és emberséges Magyarországra” a forrásoknak már csak a maradék 82 százaléka juthat.

S itt jön a feketeleves a Tisza-rajongó fiataloknak. Miközben a gazdasági programban külön pont a „Nyugdíjemelés+”, a fiatalok számára nem jutott önálló fejezet. Nagy a csend például a 25 év alattiak szja-mentességéről. Megmarad? Eltörlik? Nem tudjuk. Ahogy az édesanyák adómentességének folytatása sem szerepel a konkrét ígéretek között.

Pedig a Tisza-programban olyan részletek is szerepelnek, mint például, hogy Magyar Péterék garantálják, hogy válás esetén ne kelljen visszafizetni a CSOK-ot és a CSOK Pluszt, illetve hogy megerősítik az apák szerepét a családban, az apaszabadság időtartamát 3 hétre emelik.

Mindenesetre a fesztiválszezon lezárása után keserű lehet a józanodás, hogy Magyar Péter is inkább a nyugdíjasoknak udvarol, az orbáni politika folytatásaként.

A „Hogyan lesz minderre pénz?” kérdésnél a program írói is érezhetően elbizonytalanodtak, és előhúzták a klasszikus ellenzéki kártyát: a korrupcióüldözést. Azaz, elveszik Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc lopott pénzét. Lesz újra elszámoltatás is, talán.

„Hogyan lesz minderre pénz? Vállalásaink megvalósítása sokba kerül, de a működő és emberséges Magyarországot jól működő gazdaság, hatékonyság és folyamatos gyarapodás jellemzi majd, amely képes kitermelni a szükséges kiadásokat. Az első időszakban egyszerre fogjuk sikeresen beindítani a gazdaságot és elindítani az adócsökkentési, nyugdíjemelési és szociáliskiadás-növelési programunkat, illetve az ágazati béremeléseket. Magyarország elfogadott költségvetése 2026-ban valamivel kevesebb mint 43,8 ezermilliárd forint, a GDP-je pedig várhatóan 90-92 ezer milliárd forint körül alakulhat, a gazdaság teljesítményétől függően. Joggal merül fel a kérdés: ki lehet ebből mindezt fizetni? A válasz röviden: igen.

Természetesen ez nem lesz egyszerű feladat. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a jelenlegi kormány mindent el fog követni azért, hogy az utolsó pillanatig folytassa a közpénzek szemérmetlen eltulajdonítását. Ma még nem tudjuk, hogy milyen titkos hitelmegállapodásokkal és szerződésekkel fogunk szembesülni kormányzásunk első napjaiban. De egyet biztosan tudunk: ha egy egész ország úgy dönt, hogy valamire szeretne pénzt áldozni, annak meg lehet találni a forrását. És ha a politika célja nem a lopás, hanem az ország fejlesztése tisztességes módszerekkel, felelős gazdálkodással, akkor nagy dolgokat lehet elérni.”

A program szerint „évente akár több ezer milliárd forintot” lehetne megtakarítani a propaganda és a túlárazott közbeszerzések leállításával. Akár. Ismerős? Ez kísértetiesen emlékeztet a jelenlegi Nemzetgazdasági Minisztérium optimizmusára.

A legszebb csavar a történetben, hogy

azért vannak kifejezetten örvendetes ígéretek is.

Már most jó érzéssel tölt el, hogy a Tisza Párt támogatásával az Orbán Viktort emiatt kritizálók nemet mondanak a bevándorlásra, a migránskvótákra (hoppá, mégis léteznek?!), valamint Ukrajna uniós (gyorsított…) tagságára is. Tehát, tényleg folytathatja Magyarország az orbáni politikát, csak felszámolta magát a korábbi értékalapú ellenzék. Fekete-Győr András és Jámbor András támogatói most pisloghatnak: a kormányváltás ára az lehet, hogy Ukrajna ellen szavaznak. A biankó „Mocskos Fidesz” tehát valójában csak a stílusra vonatkozott, a tartalomra kevésbé.

Szintén a „Folytatjuk!” kategóriába tartozik a rezsicsökkentés, amelyről szintén kiderült, hogy az mégiscsak jó. Sőt, a Tisza Párt ki is bővítené azt. „És olcsó energiát biztosítunk a magánszemélyeknek”, teszik hozzá. Egyébként az energiapolitika, a magyar gazdaság átállítása valóban a közös jövőnket érintő legfontosabb kérdés, és bármilyen furcsa, a nyugdíjas-ügy, s az uniós költségvetés belengetett vétója mellett ebben sincs különbség a Fidesz és a Tisza között. A részleteket kivéve.

Magyar Péterék ugyanis eltervezték, hogy 2035-ig megszüntetik az orosz energiafüggőséget, és diverzifikálják a hazai energiaellátást. Csakhogy bármennyire is leírták a diverzifikálás szót, azt nem részletezték, hogy ezt hogyan valósítanák meg. „Teret engedünk a szélenergia és a geotermikus energia használatának, mert ezzel egyszerre fokozzuk az energiabiztonságot és csökkentjük a környezet terhelését” – írták ennél a pontnál. Illetve a kormányváltás után még lélegezni is könnyebb lesz: „Csökkentjük a fosszilis energia felhasználását,

mert így tisztul a levegőnk,

egészségesebb lesz a környezetünk, csökken az ország függősége az orosz importtól, valamint csökken a CO2-kibocsátás.”

Némileg érthetetlen, hogy ezt miért nem kommunikálja a kormányzat, de Orbán Viktorék céljai között is szerepel az oroszokról való leválás. Ugyanis a szaktárca szintén a 2030-as évekre tervezi, hogy Paks2 mellett a napenergia-képesség és a tárolókapacitás bővülése elegendő lesz arra, hogy Magyarország a saját lábára álljon.

Ha már a cikk elején emlegettük a Wall Street farkasát, zárjuk is stílszerűen a mozi ikonikus jelenetével. Tudják, amikor Jordan Belfort (Leonardo DiCaprio) odadobja a tollat a hallgatóságnak: „Add el nekem ezt a tollat!”

A Tisza Párt most pont ezt a vizsgamunkát adta le.

A nyári „Mocskos Fidesz” kántálással elérték, hogy úgy érezzük: nincs mivel írnunk a jövőnket, a régi toll kifogyott, összetört, ellopták. A kereslet az egekben. És most, amikor a felfokozott pillanatban a kezünkbe nyomják a Tisza-tollat, csak észrevesszük,

ez a toll valójában ugyanaz a tömeggyártott darab, amivel az elmúlt 16 évben írták a törvényeket.

Ugyanúgy a nyugdíjasoknak fog, ugyanúgy maszatol, ha a fiatalokról van szó, és a tintája is gyanúsan rezsicsökkentett.

 

 

Borítókép: A Tisza párt választási programjának közzétett fotója / forrás: Magyar Péter Facebook-oldala