Hallgasd meg!
Donald Trump éppen egy éve lépett újra hivatalba az Egyesült Államok 47. elnökeként, és igazán nem állíthatjuk, hogy akár csak egy pillanatra is okot adott volna az unalomra vagy a csendes szemlélődésre, legyen szó az amerikai belpolitikáról vagy éppen világpolitikáról – ez a kettő egyébként is mintha ugyanazon érme két oldala volna Trump számára.
Az elnöki periódus a világ közel száz állama ellen indított látványos vámháborús kampánnyal kezdődött, majd folytatódott Panama, a zűrös karibi térség, valamint az északi szomszéd, Kanada ellen indított kommunikációs nyomásgyakorlással és gazdasági hadjárattal – hogy aztán mindez az amerikai érdekérvényesítés nyomatékos manifesztumaként 2026. január 3-án egy látványos katonai kommandós akcióban, Maduro venezuelai elnöknek és feleségének filmbe illő elrablásában csúcsosodjon ki.
A külpolitikai bull’s run megkoronázása nem más, mint az, hogy az elnök móresre tanítja Európát, kispadra ülteti Grönland bekebelezésének tervével, valamint fellép egy régi európai szövetséges országgal, Dániával szemben.
Ne feledkezzünk meg az iráni atomlétesítmények elleni tavaly nyári izraeli–amerikai miniháborúról sem, amely úgyszintén igen látványosan demonstrálta a világ és az Egyesült Államok kihívói, ellenfelei számára, hogy mire is képes a világ még mindig legerősebb és legütőképesebb légiereje, a U.S. Air Force. A világon egyedülálló képességekkel (és árcímkékkel) rendelkező B-2-es lopakodó stratégiai bombázókból álló támadókötelék gyakorlatilag leszállás nélkül körberepülte a világot, ledobták csekély 7 tonnás bunkerromboló bombáikat, amelyek elpusztították Irán minimum 50 méter mélyen a föld alatt tárolt dúsított uránkészleteinek és centrifugáinak jelentős részét, majd a repülők dolguk végeztével sértetlenül hazarepültek Missouriba.
A Trump-féle politika a jól ismert Make America Great Again és America First jelszavakkal és üzenetekkel egyértelműen visszanyúl a 19. század végi, William McKinley- és Theodore Roosevelt-féle asszertív és militáns külpolitikájához. Nem véletlen, hogy mindkét korábbi republikánus elnök előkelő helyen szerepel Donald Trump példaképei között, akárcsak az általuk is képviselt és érvényesített Monroe-doktrína. Trump Monroe-doktrína-kiegészítése, a Donroe-elv ugyanakkor sokkal harsányabban, leplezetlenebbül és nyersebben fejezi ki az Egyesült Államok akár szövetségesei rovására is érvényesíteni kívánt nagyhatalmi igényeit, mint azt mondjuk a rough rider
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.