Az örök legjobbak

Kilencéves éves voltam, amikor Münchenben ezüstérmesek, tizenhárom, amikor Montréalban olimpiai bajnokok lettünk (igen, lettünk: a magyar válogatottnak csak többes szám első személye lehet), és egy pilismaróti nyári tábor lakójaként hallgattuk a rádióban a Himnuszt, amely a győztesek, Szívós doktor, Cservenyák, Faragó, Csapó, Gerendás és a többi óriás tiszteletére szólt.

Aztán végigszurkoltam egy rakás kontinens- és világbajnokságot, míg végre eljött a csodálatos Kemény-korszak, ahol apa és fia tanítványainak köszönhetően zsinórban háromszor tombolhattam végig a magyar olimpiai győzelmet. Elmondhatatlan évek voltak ezek, és általában is kifejezhetetlen, micsoda érzelmek köthetik a magyar szurkolót a vízilabdához.

Hogy nem izomagyúak küzdenek magyar színekben, amellett erős érv már a számos doktorátus is (dr. Szívós István, dr. Csapó Gábor, dr. Kemény Dénes, dr. Molnár Tamás, dr. Kiss Gergely neve álljon itt példaként), de leginkább a játékosok, edzők megnyilatkozásai tanúskodnak jóval átlag feletti intelligenciájukról, alázatukról, emberségükről. A legnagyobb szeretettel szólnak egymásról, az illőnél is több tisztelettel az ellenfélről, őszinte belátással a hibákról, és alig-alig hallottunk-hallunk a rossz bíráskodásról, az időnként nemtelen körülményekről, legalábbis töredékét annak, mint amit mi, szurkolók vagy akár a kommentátor pontosan láttunk.

Márpedig láttunk eleget. Pontosan tudjuk, hogy ha egy olyan válogatott, mint a mienk ekkora császár a sportágban 9 (betűvel: kilenc) olimpiai győzelmével (a rangsorban második néhai Jugoszlávia az utódállamokkal együtt nem szerzett ennyit), ott az irigység is hamar felüti a fejét, és lesznek, akik meg akarják mutatni, hogy egy ilyen sikeres, ámde kicsi kis országnak hol a helye. Különösen nehezített a pálya, ha ott meg éppen az a mentalitás, hogy győzni a vízben kell, tiszta eszközökkel.

A leggyönyörűbb emlékem ennek kapcsán, amikor a firenzei eb előtt az olaszok sunyi módon csőbe húzták egy ártalmatlan, ámde bejelentés-köteles kenőccsel Benedek Tibort, hogy meggyengítsék a magyar válogatottat, amely aztán így is világbajnok lett, és a vízben ünneplő magyar csapat Kemény Dénessel az élen üvöltve skandálta az olasz publikumnak, hogy „Benedek Tibi! Benedek Tibi!”

A legnemesebb bosszú. A vízben. Sohasem a parton.

Így érünk el a szerbiai világbajnoksághoz, ahol a címre nagyon is esélyes házigazdák a...