Amikor a zöldségesekért jöttek, nem szóltam, mert nem vagyok zöldséges

Hatalmas elánnal osztogatja körbe a művelt közvélemény Mark Carney szavait. A nem túl izgalmas szónoklattal nem foglalkoznék, csak mulatok magamban, hogyha Trump, Orbán, netán Byung-Chul Han vagy éppen Niall Ferguson mondja, hogy vége a régi világnak, akkor ők erőszakos ösztönlények, illetve holdkóros álmodozók, de ha a kanadai miniszterelnök szól ekként, akkor az micsoda korszakos meglátás.

Valójában minden alkalommal egy banalitás nyugtázása történik – ami a politikusokat illeti, az érdekvezérelt tetteik megideologizálása. Az utóbbi esetben példának okáért az, hogy a társadalmi igazságosságra és világbékére oly kényes publikum lelkesen tapsol a következőknek: „hivatalba lépésünk óta csökkentettük a jövedelem-, tőkenyereség- és üzleti befektetési adókat, eltávolítottuk az interprovinciális kereskedelem összes szövetségi akadályát, és gyorsított eljárással egymilliárd dolláros beruházást hajtunk végre az energia, a mesterséges intelligencia, a kritikus ásványi anyagok, az új kereskedelmi folyosók terén és egyéb területeken. 2030-ig megduplázzuk védelmi kiadásainkat”. Mérsékeljük a gazdagok adóit, tisztogatjuk az utat a tőke előtt, fokozzuk a természeti erőforrások kiaknázását, fújjuk tovább a techipar lufiját, és fegyverkezünk. Hurrá!

Ezt azonban még nem jegyezném meg, nem az én országom, nem az én kormányom, és baloldali sem vagyok. Ami viszont minket illet, az a lábszagú provincializmus, hogy egy, a szomszédunkban megjelent mű sorsunkat is érintő megállapításait (Magyarországot konkrétan többször is említi az írás) az aktuális tengerentúli fontos ember (amúgy téves) interpretációjában tárják a nyilvánosság elé – és a szöveget továbbosztók közül egyetlen író, társadalomtudós, fészbúkpróféta és láncfűrészes operáló sem vette a fáradságot, hogy megnézze az eredetit. Ahogy nem vette erre a fáradságot a fordító, a valaha jobb napokat látott és nehezebb éveket megélt Ara-Kovács Attila sem.

Ugyanis az történt, hogy a kanadai visszfény Václav Havel egy esszéjének anekdotájára fűzte föl mondanivalóját, amely publikáció rémes bikkfanyelven „A hatalommal nem rendelkezők hatalmáról” címen kerül említésre a köröztetett bejegyzésekben, noha az esszé magyarul is megjelent a jóval gördülékenyebb „A kiszolgáltatottak hatalma” címen a csehszlovákiai (majd szlovákiai) Irodalmi Szemlében 1991-ben, a későbbi Kossuth-díjas Grendel Lajos főszerkesztősége idején. Ha bárki rákeres, megóvhatta volna magát attól, hogy egy hibás kanadai megfejtéssel menőzzön, bár nem hiszem, hogy ez szempont volna.

Pedig Mark Carney felütése is okot adhatna a gyanakvásra, mivel 1978-as cseh...