Letelt az új kormányoknak általában biztosított türelmi idő, lassan a tanév is elkezdődik. Így talán időszerű számot vetni mindazzal, ami az egyik legproblémásabb ágazat, az oktatás területén történt. Az újra létrehozott Oktatási (és Gyermekügyi) Minisztérium legnagyobb teljesítménye, hogy nem borított fel mindent azonnal. Igen rövid lenne az a cikk, ami azt vizsgálja, milyen érdemi lépéseket tettek. Leginkább nem csináltak semmit, amit viszont csináltak, azt inkább ne tették volna.
Kezdjük azzal az egyetlen dologgal, amit meg lehet dicsérni:
Az első hatalmas betli a nagyrészt visszaszívott tanévkezdési támogatás ígérete volt. A családok nagyon kis része kap csak támogatást, és a beígért összegnek csak a fele érkezik/érkezett meg. Ígéret van valamiféle utalványokra majd valamikor novemberben, de ennek azokon a vállalkozókon kívül, akiknél ezt majd be lehet váltani, senki nem örül. Ráadásul az ötlet felvetésekor az adminisztrációval agyonterhelt iskolák újabb terhet kaptak a nyakukba. Az akkor még alanyi jogon járónak ígért támogatás kalkulációjához és szétosztásának előkészítéséhez az Oktatási Hivatal jókora adatszolgáltatási plusz terhet nyomott a nyakukba.
A pedagógusoktól legalább kértek egy év türelmet, a (minisztérium nevében is szereplő) gyerekekkel és a szülőkkel nem foglalkoztak. Bár a napokban már láthatóvá vált, hogy nagy gesztusokat a pedagógusok felé sem terveznek, hiszen miközben megígérték, hogy a tanárok beleszólást kapnak az igazgatói kinevezésekbe, Lannert Judit a tantestület által egyáltalán nem támogatott vezetőt nevezett ki egy csömöri iskolába.
Ahhoz viszont nem volt türelme, hogy a szülők által nagyon fontosnak tartott pedagógusértékelési rendszert ne szüntesse meg egyetlen tollvonással, ismét előállítva egy olyan állapotot, amiben a pedagógus gyakorlatilag nem vonható felelősségre szakmai alkalmatlanságért. Állítólag/sajtóhírek szerint egyszer majd lesz valami helyette.
A legfontosabb napirendi pont a vadsztrájkoló és engedély nélkül nyilatkozó, jogszerűen elbocsátott tanárok „rehabilitálása”, ami elsősorban a bírói függetlenség megkérdőjelezése. Azt sem lényegtelen tudni, hogy más olyan országokban, ahol a pedagógusok állami alkalmazottak, Törley Katalint például nem évekig az őt fizető állam elleni sajtónyilatkozatok után tették volna utcára, hanem amikor először nyilatkozott vezetői engedély nélkül a sajtónak.
Április 12-én már régen tudható volt, hogy soha nem volt ennyire rossz a viszony az iskolák és a szülők között. Ennek feloldására a kormányzatnak legalább szóba kellett volna állnia a szülőkkel. Nem tették. Mi több, az országos szülői szervezet, az ESZME (Európai Szülők Magyarországi Egyesülete) megkereséseit válasz nélkül hagyták, sőt, a miniszter háza táján létrehozott „Szülői Hang” is arról panaszkodik, az ő szempontjaikat nem veszik figyelembe. A szülők többségét még annyira sem.
Az ESZME szokásos nyári felmérésében ismét megkérdeztük a szülőket az őket leginkább foglalkoztató oktatási problémákról, de arról is, hogy a szülők a bizalom visszaszerzése érdekében milyen intézkedéseket vártak (volna) az új kormánytól még a tanévkezdés előtt, és mit várnának a 2027/28-as tanévben. Nem meglepő talán, hogy a szülők számára elsősorban nem a pedagógus szakszervezetek, hanem a gyerekek gondjai, no meg persze a sajátjaik a legfontosabbak. A Tanítanék mozgalom áprilisban a szülőket is megkérdezte arról, hogy mit találnak a legfontosabb problémáknak. Az általuk elért szülők prioritásai közül csak az iskolaérettségről való szülői döntés fontos valóban a szülőknek, az oktatási minisztérium létrehozása, amit „mindenki” támogatott, a Tanítanék válaszadói között igen alacsony prioritást élvez.
Hogy mennyire nagy volt az érdeklődés, jól mutatja, hogy a 2020-as iskolabezárások óta nem látott számban válaszoltak a kérdőívre, több mint 24 ezer válasz érkezett, pedig ebben az évben először csak a levelezőlistára feliratkozott bő 60 ezer szülő számára voltak elérhetőek a kérdések, a közösségi médiában nem.
A szülők számára sok olyan téma kiemelten fontos, ami egyáltalán nem került még szóba. A válaszadók elsöprő többsége nagyon reálisan látja, miket tehetett volna meg a kormányzat még a tanévkezdés előtt, és mik azok, amikhez egyeztetés és legalább egy tanév szükséges.
A délután négy óráig tartó kötelező gyerektárolás megszűntetése, az általános iskolában – a bezzegországhoz, a finnekhez hasonlóan – a házi feladat megtiltása (vagy legalább a szünidei házi feladat tilalma), vagy szülők által igazolható hiányzási korlát eltörlése egyértelműen a gyerekek elemi érdeke. Az utóbbit egyébként a gyerekorvosok is évek óta kérik. A 3-5-10 napos korlát makacsul tartja magát, bár jogszabályi alapja nincs.
De igen fontosnak gondolja a szülők bő kétharmada a mobiltelefon-tilalom azonnali megszűntetését, valamint a komoly adatvédelmi aggályokat felvető, a kormány által kezelt Kréta rendszerről a régi, bevált elektronikus rendszer használatára való visszatérés lehetőségét is. És ezek bizony azonnali intézkedésekkel megvalósíthatóak lennének.
Hosszabb távon a szülők zöme fontosnak tartja a NAT eltörlését, illetve egy korszerű kerettanterv bevezetését, ami szabadságot ad az iskoláknak. Ugyanakkor a tankönyvpiac újbóli létrehozását – ami a Tanítanék válaszadói szerint a második legfontosabb ügy - nem szeretnék a szülők, mert nem látják, hogyan segíti ez a tanulást. Helyette az internet nyújtotta lehetőségek jobb kihasználását támogatja a szülők zöme. Ennek részben egészségügyi oka is van: a gyerekek fizikai terhei az egészségre veszélyesek, az iskolatáska is indokolatlanul nehéz.
A válaszadók zöme szeretne visszatérni ahhoz az időszakhoz, amikor a szülők és diákok egyetértése nélkül sem igazgatói megbízást, sem iskolai szabályzatokat nem lehetett elfogadni. Erre a legtöbben hajlandóak várni még egy tanévet, de sajnos sejthető, hogy ennél sokkal később lehet ebből realitás, nem a jelenlegi kormány idején. A kérdőívet kitöltők négyötöde szeretné, ha az iskolák nem lennének állami fenntartásúak, az önkormányzatokat és egyházakat viszont jó gazdának tartják.
A tanárhiányról 2020 óta minden évben megkérdeztük a szülőket, ám azt továbbra sem tartja a többség komoly problémának. Sokkal nagyobb gondnak érzik a pedagógusok szakmai felkészültségének hiányosságait, különösen a digitális írástudás területén, valamint a tanárok által elkövetett zaklatást. Ez egybecseng azzal, amit EU-támogatással készült tudományos kutatásokból láttunk az elmúlt két-három évben.
És akkor Lannert Juditnak és csapatának maradna ideje arra, hogy új ismereteket szerezzenek, hiszen a miniszter közösségimédia-posztjaiból tudjuk, hogy a nulláról tanulják az államigazgatást. És talán azt is megértenék, miért kell egy minisztériumi vezetőnek gardrób, és mennyire jó, ha le is lehet zuhanyozni átöltözés előtt (ezt saját minisztériumi vezetői időszakomból saját bőrömön tapasztaltam meg). No meg, hogy a miniszternek nem kellenek polcok: nála csak annyi ideig marad bármi egy minisztériumban, amíg aláírja, amit az apparátus – ha van ilyen és ért hozzá – előkészített.
A szerző szülő, pedagógus, oktatáskutató, az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete (ESZME) alapítója
Borítókép: Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter felszólal a pedagógusok teljesítményértékelésének megújításához szükséges törvényi rendelkezésekről szóló vitán az Országgyűlés rendkívüli ülésén 2026. június 16-án / fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Bejelentkezés