Lannert Juditnak igaza van.

Igaza van mégpedig akkor, amikor a PISA-felmérés friss eredményeinek láttán nem kezd agyzsibbasztó tatárjárásozásba, hanem némi ártalmatlanabb elmúlttizenhatévezés után aggódó tekintettel az okostelefonokra és a szülőkre néz.

Mert mi derül ki az adatokból? Röviden ugye az, hogy világszerte, de Európában különösen durva színvonalcsökkenés tapasztalható, a magyar diákok pedig kifejezetten sokat rontottak a szövegértés terén, hasonlóképpen, mint például a szlovének, a horvátok, a csehek, a dánok vagy pláne a lettek, de a finnekhez képest sem zuhanva sokkal meredekebben – ami ugyanakkor semmiféle vigaszt nem nyújt, és semmiféle kifogást nem jelenthet. Sőt: ha a mezőny túlnyomó része rossz formában van és egyre csak lassul, az éppenséggel egy plusz ok arra, hogy a versenyző összekapja magát, hiszen így akár hátrányos helyzetből indulva is simán behúzhat egy pontszerző, vagy akár dobogós helyezést.

Pláne, mivel a részletes adatokból nem az tűnik ki, hogy a ma rajthoz álló kamaszoknak eleve kacska lenne a lába – hanem hogy

csúnyán el lett szúrva az erőnléti felkészítés. Például mert a csapat nagy része az edzések jelentős hányadát e-rollerrel teljesíthette. Aztán csodálkozunk az eredményen.

OECD-szerte nőtt azon diákok száma, akik gyorsan, de rosszul válaszolnak a kérdésekre, ami a kutatók logikus megállapítása szerint az összpontosításra és a tartós odafigyelésre való képesség vagy hajlandóság csökkenését jelzi. Ha mindehhez hozzánézzük, hogy ki milyen családból érkezik, meglehetősen egyértelmű kép tárul elénk: a társadalmilag a legalsó negyedbe tartozók teljesítménye minimálisan romlott, ellenben a harmadik és a legfelső negyedbe tartozóké zuhanórepülést mutatott be: a legjobb családból származó 15 évesek 2022-ben átlagosan 536 pontot értek el a szövegértési teszten, 2025-ben viszont már mindössze 499 pontot. Mínusz 37 pont.

„A közösségi média lebutítja a középosztály gyerekeit is” – mondja erre az oktatási miniszter; pontosnak tűnik a diagnózis. De ráadásul nem is csak közvetlenül butítja le őket, hanem sajnos a szüleik révén is.

Amint arra az OECD elemzése rámutat: az okostelefonok terjedésével egyidejűleg a szülők könyvolvasási szokásai is megváltoztak, leginkább a nemlétezés irányába. Miközben számos kutatás bizonyította már, hogy minél több könyv van egy háztartásban, annál jobban teljesít a gyermek számos területen (ahol a szülők kevésbé képzettek, ott ez a hátrány kompenzálható megfelelő...