Amikor egy gyermekpszichiáter helyett már huszonötre van szükség
„Húsz évvel ezelőtt egy gyermekpszichiáter dolgozott a Bethesda kórházban, ma 25 gyermekpszichiáter és pszichológus, és nincs kevesebb munkájuk, mint húsz éve annak az egynek volt.” Ezzel a drámai mondattal keresett meg 2023-ban dr. Velkey György a Bethesda gyermekkórház főigazgatója. Ez a mérték a szabadidősport és az egészségügy elismert tagjaiból álló NETA bölcsek Tanácsát is szíven ütötte, akik támogatták, hogy az Aktív Magyarország programot kis kreativitással értelmezzük kiterjesztően, és indítsunk kampányt a brutális képernyőhasználat visszaszorítása érdekében. Így indult el a Mozdulj a netről a valóságra! program, amelyre az Aktív Magyarország Államtitkárság biztosította a fedezetet.
Az elmúlt másfél évtizedben csendes, de történelmi léptékű változás történt a gyermekek életében. Az okostelefon néhány év alatt kommunikációs eszközből a mindennapok állandó kísérőjévé vált. A digitális technológia számtalan lehetőséget teremtett: könnyebbé tette a kapcsolattartást, hozzáférhetővé tette a világ tudását, új tanulási és alkotási lehetőségeket biztosított. A közösségi média, a rövid videók, az online játékok és az algoritmusok által személyre szabott tartalmak ma már a gyerekek figyelméért versenyeznek – nemcsak napközben, hanem sokszor este, az ágyban és éjszaka is. A telefon előtt eltöltött órák más tevékenységektől veszik el az időt, és ez súlyos gondokat okoz a gyerekek életében.
A szobafogság, amiből a gyerek már nem akar kiszabadulni
A 2010-es évek elején, mintegy 30 szakmai szervezet által készített Designed to Move: A Physical Activity Action Agenda azt állította, hogy egy generáció alatt a fizikai aktivitás az Egyesült Államokban mintegy 32%-kal, az Egyesült Királyságban 20%-kal, Kínában pedig 45%-kal csökkent, emiatt nő az elhízottak száma, romlik a fiatalok egészségi állapota. Ez alapján készítette el a Nike a közismert reklámfilmjét, amelyben azt kérdezték a gyerekektől, hogy mit tennél, ha öt évvel tovább élnél? A végén, a film utolsó mondatában hangzik el a kampány megrázó állítása: „A mai gyerekek lehetnek az első generáció, amely öt évvel rövidebb ideig él, mint a szüleik”. Az azóta eltelt időszakban a helyzet az okostelefonok elterjedésével tovább romlott.
Magyarországon a Nemzeti Kommunikációs Hivatal szülők jelenlétében készült önbevallásos mérése szerint a gyerekek hétköznap átlagosan „csak” 2 órát, hétvégén naponta 2,5 órát (a 15-16 évesek több mint 4 órát) töltenek képernyő előtt. (Nem kell kiemelni, hogy egy szülők jelenlétében önbevallással készült felmérés jelentősen alulmúlja a valóságot.)
Ha egy fiatal naponta 4-6 órát ül a képernyő előtt, akkor ez elveszi az időt mástól. Amikor mi voltunk gyerekek, és rossz jegyet, intőt kaptunk, akkor szobafogságra ítéltek bennünket, nem mehettünk játszani a parkba a barátainkkal. Ez fájt nekünk, és mindent elkövettünk, hogy újra mehessünk focizni, bandázni. Ma a gyerekek nagy része észre sem venné, ha szobafogságra ítélnék őket, sőt, ha a szüleik meg is próbálnák őket kiküldeni a szabadba, akkor elkezdenének alkudozni, hogy inkább maradnának itthon, és egyébként a chatekben is nagyon jót tudnak beszélgetni a barátaikkal. A szülőknek most olyan feladata van, amilyen soha nem volt a történelem során. Eddig mindig természetes volt, hogy a gyerek találkozni akar a barátaival és mozogni, de ma már gyakran nem az. Sok szülőnek keményen meg kell dolgoznia azért, hogy a gyerek kimozduljon otthonról.
Nemcsak a test, az agy is fizet érte
Magyarországon a gyerekek fizikai állapotát tekintve a helyzet ugyan rossz, de a mindennapos testnevelés bevezetésének és az egyesületben sportoló gyerekek arányának növekedésének köszönhetően legalább nem romlik. A NETFIT mérések alapján a gyerekek fittségi állapotát és a túlsúlyosak, elhízottak arányát tekintve szinte pontosan ugyanott állunk, mint 2015-ben. A fittségi állapotot tekintve az átlag közelebb áll a rendkívül kedvezőtlenhez, mint a kedvezőtlenhez, és a gyerekek negyede túlsúlyos vagy elhízott. A covid előtt volt némi javulás, a járvány alatt jelentős volt a romlás, amit azóta sikerült ledolgozni. Covid nélkül valószínű, hogy még enyhe javulást is sikerült volna elérnünk.
A fizikai állapot romlásához tartozik, hogy a hosszan tartó okostelefon-használat kedvezőtlen nyaktartással és megnövekedett nyaki terheléssel jár. Egy kutatás szerint azoknak, akik heti (!) 10 óránál többet használtak mobiltelefont, 2,48-szor nagyobb esélyük volt nyakfájdalomra, mint a keveset használóknak. (A heti 10 óra szinte minden fiatalnak összejön.) A túlzott okostelefon-használat a súlyosabb nyaki porckorong-degenerációval is összefügg.
Sokak számára meglepő lehet, hogy a képernyő előtt töltött idő nemcsak a gyerekek fizikai állapotára, hanem a szellemi képességeire is súlyos hatással van. A PISA-mérések szerint 2012 óta az OECD-országok többségében trendszerűen romlik a 15 évesek matematikai, szövegértési és természettudományos teljesítménye. Matematikából 22, szövegértésből 20, természettudományból 16 ponttal romlott a tanulók teljesítménye. Ez jelentős visszaesés. Az OECD gyakran úgy számol, hogy 20–25 PISA-pont egy tanévnyi tanulási előrehaladásnak felel meg. Emiatt egyre többen mondogatják, ha buta gyereket akarsz, vegyél neki korán okostelefont.
Digitális bennszülöttek – romló digitális tudással?
Sokan azt gondolják, ha a gyerek későn kap okos telefont, tabletet, akkor lemarad a digitális készségek területén. Januárban az amerikai szenátus egy bizottsági meghallgatásán Jared Cooney Horvath idegtudós és oktatáskutató arra hívta fel a figyelmet, hogy 2013 és 2023 között hihetetlenül megnőtt a gyerekek eszközellátottsága, a számítógéphasználatra oktatott gyerekek száma 570 százalékkal nőtt, óriási mértékben emelkedett a digitális oktatás óraszáma és az erre fordított költség. Az ICILS (International Computer and Information Literacy Study – Nemzetközi Számítógépes és Információs Műveltségmérés) szerint ezzel párhuzamosan azonban 22 százalékkal csökkent (!) a digitálisan legalább kompetensnek minősülő gyerekek aránya. Ez alapján téves az a feltételezés, hogy a több digitális eszközhasználat digitálisan felkészültebbé teszi a gyerekeket – az adatok ennek éppen az ellenkezőjét mutatják. Mert,
Mindez arra hívta fel a figyelmet, hogy a technológiai készségek alapja az olvasás, az írás, a számolás, a figyelem, a memória, a logikus gondolkodás és az önálló problémamegoldás. Ha ezeket a folyamatokat túl korán kiszervezzük a gépeknek, akkor a gyerekek nem építik fel azokat a belső tudásstruktúrákat, amelyek később szükségesek lesznek az értelmes technológiahasználathoz. Így tulajdonképpen a PISA által is mért szövegértési, matematikai, természettudományos visszaesés következménye, hogy a digitális készségek esetében is jelentősen romlott a gyerekek teljesítménye az okostelefonok elterjedése óta.
A játékalapú gyerekkort felváltotta a telefonalapú gyerekkor
A gyerekek fizikai és szellemi állapota mellett a harmadik terület, ahol elképesztő pusztítást végez az okostelefon és a képernyő, a gyerekek mentális állapota. Erről Jonathan Haidt írt „A szorongó nemzedék” címmel egy könyvet, amit 2024-ben többek között az Economist és a New York Post is az év könyvének választotta, és Barack Obama is az év legfontosabb könyvei közé sorolta. Ebben Haidt összegzi az elmúlt évek kutatási adatait, amiből kiderül, hogy
Ma már tudományosan is alátámasztható, hogy szoros összefüggés van a képernyő előtt töltött idő és a gyerekek mentális állapotának romlása között. Ezért sokszorozódott meg a Bethesda kórházban is a mentális betegségekben szenvedő gyerekek száma.
A könyv foglalkozik azzal a problémával is, hogy a valódi világban egyre jobban féltjük a gyermekeinket, nem mehetnek egyedül a parkba, nem mászhatnak fára, nem mehetnek ottalvós táborba, miközben a virtuális világban fogalmunk sincs, mit csinálnak. Súlyosan alábecsüljük, hogy mennyi időt töltenek a képernyő előtt, arról meg végképp nincs, hogy mit néznek, mit csinálnak rajta. Egy kutatás szerint, az okostelefonnal rendelkező fiatalok 90 százaléka találkozott már pornográf tartalommal, de szerintem a szülők 90 százaléka meg van győződve arról, hogy az ő gyereke abba a 10 százalékba tartozik, akivel ez még nem fordult elő.
Haidt szerint az okostelefonok megjelenésével áttértünk a játékalapú gyerekkorról a telefonalapú gyerekkorra. A gyerekek idegrendszeri fejlődéséhez szükséges a szabad játék, a mozgás, a felfedező üzemmód. Ezek elmaradnak, helyette kialakul a gyerekek elszigetelődése, az alváshiány, a figyelem széttöredezettsége és a függőség.
Azt pedig régóta tudjuk, hogy azok a fiatalok, akik közösségbe járnak, jobb mentális állapotban vannak. Egy másik hivatkozott kutatás szerint az okostelefonok elterjedésével a tizenévesek alvásideje több mint fél órával rövidült, és jelentősen nőtt közöttük azoknak az aránya, akik hét óránál kevesebbet alszanak. Ez a lányok körében közelíti az 50 százalékot, míg a fiúknál 40 százalék. Ezen felül az alvás minősége is romlott, mert az esti tartalom és az értesítések éberebb állapotban tartják a serdülőket, és az éjszakai üzenetek, értesítések megszakítják az alvást. Naponta átlagosan 192 értesítést kapnak, az intenzív felhasználók pedig ennél még sokkal többet. A figyelemelterelések véget nem érő áradata figyelemzavarokhoz vezet és rombolja a serdülők gondolkodási képességét.
Akik a technológiát a legjobban ismerik, saját gyerekeiket óvják tőle
Egy másik könyv, Nicholas Kardaras: Digitális téboly című könyve is hivatkozik egy nagy amerikai kutatásra, amiben 10 500 amerikai gyereket vizsgáltak. Azoknál a gyerekeknél, akik 12 éves kor előtt kaptak okostelefont, az alvásproblémák 60 százalékkal, az elhízás kockázata 40 százalékkal volt magasabb, mint azoknál, akik csak 13 évesen jutottak készülékhez. Ez döbbenetes! Kardaras így ír erről: „Régebben azért kaptak a gyerekek nagyon korán okostelefont, mert akkor még nem tudtuk, milyen hatása van. Most már tudjuk.” Melyik szülő akarja, hogy alvásproblémái legyenek a gyerekének, vagy hogy depressziós legyen? De ki az, aki tudja, hogy milyen következményei vannak a nyakló nélküli kütyüzésnek?
Ma már én is később venném meg az okostelefont a gyermekeimnek, az elmúlt években mi is folyamatos szélmalomharcot vívtunk a családban a képernyőidő csökkentéséért. A Szilícium-völgyben már több mint egy évtizede figyelmet keltett, hogy számos technológiai szakember képernyőszegény iskolát választott gyermekének, miközben több világhírű techvezető saját családjában is késleltette az okostelefon-használatot és szigorú képernyőszabályokat alkalmazott. (Bill Gates és Steve Jobs is.) Azok közül, akik a legjobban ismerik a digitális termékek működését, üzleti modelljét és figyelemlekötő mechanizmusait, sokan tudatosan késleltették saját gyermekeik önálló eszközhasználatát, és olyan iskolákat választottak, amelyek a korai években az analóg tanulást, a kreativitást, a mozgást és a személyes kapcsolatokat helyezik előtérbe.
A kaliforniai techguruk már régóta tudják, az értelmiségi szülők egy része már olvasott erről cikkeket, könyveket. De a szülők többsége döntő többsége nagyon keveset tud az okostelefon és a közösségimédia-használat árnyoldalairól, egyre korábban vásárolnak okostelefont a gyerekeiknek, és hagyják, hogy azt minden kontrol nélkül használhassa. Összeszorul a gyomrom, amikor meglátom a tablettartós babakocsikat vagy etetőszékeket, vagy amikor látom, hogy okostelefonnal nyugtatják a szülők a gyerekeket. A szülők egy része még büszke is, hogy milyen ügyesen használja a kétéves gyereke az érintőképernyőt, miközben valójában épp ezzel kezdik fizikailag, szellemileg és mentálisan tönkretenni a gyermeküket.
Egy szűk értelmiségi rétegen kívül a szülők többsége nem tudja, hogy mi a jó és mi a rossz. A kutatásokból látszik, hogy a szegényebb, alacsonyabb iskolázottságú szülők gyerekeinél nagyobb a probléma. Többet néznek képernyőt, rosszabb a fizikai állapotuk, és jóval magasabb arányban elhízottak. A szülők, ha esetleg tudják is, mikortól lenne jó a gyereknek okostelefont vásárolni, nem képesek ellenállni a társadalmi nyomásnak, hiszen „már mindenkinek van az osztályban”. Vannak azért olyan iskolák, mint Gödön a Búzaszem, vagy a Waldorf-iskolák, ahol megbeszélik a szülőkkel, hogy nyolcadikig a gyereknek nem lesz okostelefonja, de ez az iskolák nagyon kis szelete.
Ezért indítottuk a Mozdulj a netről a valóságra! programot, aminek keretében a Bethesda kórház nyilvánosan elérhető e-bookot készített a szülők és pedagógusok számára, pedagógus-továbbképző programot indított, amelynek keretében 200 pedagógust és 150 szülőt képeztek, és kidolgozta a védőnők képzését, hogy már a várandósságtól és kisgyerekkortól segítsék a családokat a tudatos képernyőhasználat kialakításában. Később a védőnőkkel összefogva plakátokat készíttettünk minden orvosi rendelőbe, és széles összefogással megterveztünk egy kiadványt a várandósoknak, hogy segítsük a tudatos képernyőhasználat kialakítását. Ezek fontos lépések, de nyilvánvalóan nem fogják megoldani ezt a rendkívül súlyos problémát.
A kontrolálatlan okostelefon használat és a napi sok órás képernyőnézés gyermekeinkre gyakorolt hatásáról ma már sokkal többet tudunk, mint tíz évvel ezelőtt. A kérdés most már nem az, hogy káros lehet-e a gyerekek korlátlan okostelefon- és közösségimédia-használata, hanem az, hogy mit tehetünk ellene. Meddig terjed a szülők felelőssége, és honnantól kell az iskolának, a technológiai cégeknek vagy akár az államnak közbelépnie? Hogyan lehet tudatos használatra nevelni a fiatalokat? Egyáltalán lehetséges-e? Elvárható-e ez a szülőktől, akiknek egy komoly része maga is függő? Elvárható-e egy 10–12 éves gyerektől, hogy saját akaraterejével ellenálljon olyan platformoknak, amelyek mögött a világ legjobb szakemberei és algoritmusai dolgoznak azon, hogy minél tovább lekössék a figyelmét?
Magyarországon is elindult már a válaszkeresés. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a szülők nagy része igazából nem tudja, mikor tesz jót a gyerekének és mikor árt neki. A folyamatosan növekvő számú rémisztő kutatási eredmények ellenére a gyerekek egyre korábban és korábban kapnak okostelefont.
Nem az a kérdés, kell-e korlátozni – hanem az, hogy mennyire
2025-ben a Bethesda Gyermekkórház szervezésében több mint negyven, a témával foglalkozó szervezettel ültünk egy asztalhoz, hogy közös ajánlást fogalmazzunk meg arról, hogyan védhetjük meg gyermekeinket a túlzott képernyőhasználat következményeitől. Végül 10 pontban sikerült összefoglalni, hogy mit ajánlunk a szülőknek. (A szervezetek között volt baloldali, liberális, jobboldali, szinte mindenki ott volt, aki a témával foglalkozott.) A társadalmi igényt jól jelzi, hogy egy nap alatt 800 ezren töltötték le ezt a 10 pontot.
1. Háromévesnél fiatalabb gyermekek egyáltalán ne töltsenek időt képernyő előtt, kivéve a távollévő családtagokkal való kapcsolattartást.
2. 10 éves kor alatt – az alsó tagozat végéig – semmiképpen, 14 éves kor alatt – a felső tagozat végéig – lehetőleg ne legyen a gyermeknek saját okoseszköze, például okostelefonja, laptopja vagy okosórája.
3. 14 éves kor alatt a gyermekek ne regisztráljanak közösségi oldalakra.
4. A kikapcsolódási célú napi átlagos képernyőidő lehetőleg ne haladja meg:
- óvodáskorban a 30 percet;
- alsó tagozatos korban a 60 percet;
- felső tagozatos korban és később a 90 percet.
A telefonhasználatot ugyanannyi ideig tartó mozgás kövesse, és javasolt képernyőmentes napok bevezetése is.
5. A lefekvés előtti utolsó órában minden képernyő használata kerülendő.
6. Minden gyermek és fiatal mozogjon legalább napi 60 percet.
7. Törekedni kell a tudatos képernyőhasználatra; kerülendő a megszokásból végzett, céltalan tartalomfogyasztás. Vagyis a gyermek lehetőleg tudja, hogy miért, mikor és mennyi ideig használja az eszközt, ne csak automatikusan nyúljon a telefonhoz.
8. A túlzott vagy problémás képernyőhasználat a mentális egészséget veszélyeztető kockázatokkal jár, ezért kerülendő.
9. Egyetlen gyermeknek se legyen következetes szülői felügyelet nélkül használt okoseszköze. A szülőnek tudnia kell, milyen tartalmakkal találkozik a gyermek, és olyan bizalmi légkört kell kialakítani, amelyben a gyermek beszélni tud a negatív online élményeiről.
10. A családokat – szülőket, nagyszülőket és gyermekeket – megfelelő tudással és készségekkel kell felvértezni az egészséges digitáliseszköz-használathoz. A szülők felkészítését már a várandósság idején érdemes megkezdeni.
A vita hosszú volt, de nem a javaslatok szükségességéről folyt, hanem azok szigorúságáról. A pontok megfogalmazásánál legnagyobb vita például arról alakult ki, hogy a társadalmi realitások miatt azt javasoljuk, hogy 10 éves korig ne legyen a gyereknek okostelefonja, vagy a legfrissebb kutatások alapján azt, hogy 14 éves korig ne legyen. Ebből lett egy óra után kompromisszumos javaslatomra az, hogy a 10 éves korig semmiképpen, 14 éves korig lehetőleg ne legyen. A közösségimédia-használat 14 és 16 év közötti regisztrációjával kapcsolatban hasonló vita folyt le rövidebben. Ott a részletes indoklás jegyzi meg, hogy az ausztrál szabályozás mintájára a 16 éves korhatár is megfontolandó.
A gyerekeink jövőjét és állapotát a következő időszak legnagyobb kihívásának tartom, ezért idén tavasszal az Aktív Magyarország államtitkárság szervezésében megyeszékhelyeken hétalkalmas konferencia sorozatot indítottunk. Mindenhol komoly volt az érdeklődés, 150–300 résztvevő jött el. Erre vagy egy ehhez hasonló felvilágosító, edukációs kampányra mindenképpen szükség lesz a jövőben. Fel kell hívni a bölcsődés, óvodás, iskolás gyerekek szüleinek figyelmét a kutatási eredményekre és a veszélyekre, és minden szülővel meg kell ismertetni a szakmai ajánlásokat.
Lehet-e egy gyereket „tudatos használatra” nevelni egy függőségre tervezett rendszerben?
De a legnagyobb kérdés mégis csak az, hogy lehet-e egyáltalán tudatos közösségi médiahasználatra nevelni a gyerekeket. A Bethesda kórház szakemberei ennek érdekében készítették el az e-bookot, erről szólnak a továbbképzéseik. A téma egyik legismertebb hazai szakértője, Pöltl Ákos azt állítja, hogy a közösségimédia-platformoknál a legmagasabban képzett pszichológusok, marketingszakemberek dolgoznak azért, hogy a gyermekeinket minél tovább odakössék a képernyő elé, hiszen ez jelenti a bevételt számukra. Ugyanolyan függőséget alakítanak ki, mint a drogok. Hogyan gondolhatjuk komolyan azt, hogy egy 8-10-12 éves gyerek képes lesz ennek ellenállni?
Egy bíróság már kimondta: nem csak a gyerek és a szülő a felelős
Az USA-ban most hatalmas perek vannak folyamatban, amelyek vélhetően átalakítják a jövőben a közösségi média világát. Az amerikai Social Media Victims Law Center által képviselt családokról készült fényképen sok szülő áll egymás mellett elhunyt vagy súlyosan károsodott gyermekének bekeretezett fényképével. A családok azt állítják, hogy gyermekük halála, önsértése, evészavara, súlyos depressziója vagy más pszichés problémája a közösségi média működésének köszönhető. Ez nem egy klasszikus „csoportos per”, hanem nagyszámú, összehangolt peres eljárás. A családok állítása az, hogy a közösségimédia-platformokat tudatosan úgy tervezték, hogy minél hosszabb és gyakoribb használatra ösztönözzenek; a vállalatok saját kutatásaikból ismerték a gyermekeket érintő kockázatokat, mégsem változtattak érdemben az üzleti modellen és a függőséget erősítő funkciókon.
2026 márciusában egy Los Angeles-i esküdtszék kimondta, hogy a Meta és a YouTube gondatlanul jártak el, a platformok kialakítása hozzájárult a felperes mentális egészségi károsodásához és emiatt 6 millió dolláros kártérítést ítélt meg. Egyetlen embernek! Ez az első ítélet valódi jogi áttörés, mert megmutatta, hogy a „függőséget erősítő terméktervezés” érvelés bíróság előtt is sikeres lehet. Ez egy mintaper volt, az esküdtszék elfogadta a családok érvelését, miszerint a platformok nem háríthatják át teljesen a felelősséget a gyerekekre és a szülőkre, ha tudatosan, saját döntéseikkel a minél hosszabb és kényszeresebb használatot ösztönözték. Az esküdtszék elfogadta azt az érvelést, hogy
- a végtelen görgetés;
- az automatikus videólejátszás;
- a személyre szabott ajánló algoritmus;
- az értesítések és visszacsábító jelzések;
- a lájkok és társas visszajelzések rendszere;
- a használat maximalizálását szolgáló jutalmazási mechanizmusok
olyan tervezési megoldások, amelyeknek célja a felhasználó figyelmének minél hosszabb ideig tartó lekötése, ami végül függőség kialakulásához vezetett. Előkerültek a Meta belső dokumentumai, kutatásai is, amelyekből kiderült, hogy a cégek tudtak a függőség kialakulásának a veszélyeiről, ismerték a fiatalokra vonatkozó kockázatokat, mégsem változtattak a rendszereiken.
Az ítélet nem jogerős, a Meta fellebbezett. A tét itt már nem 6 millió dollár: egy óriási, összehangolt peres folyamat kezdetéről van szó. A szövetségi ügyek közül több mint kétezer került az MDL 3047 nevű összevont eljárásba, emellett Kaliforniában is több mint ezer állami ügy van folyamatban. Ez nem jelenti azt, hogy a több ezer család automatikusan megnyeri a pert: minden ügyben külön vizsgálják a károsodást és az ok-okozati kapcsolatot. Beláthatatlan, csillagászati összegekről van szó! A következő nagy fordulópont éppen a napokban jöhet: Kalifornia, Colorado, Kentucky és New Jersey állam közös eljárásában a Metával szemben rendkívül nagy – 200 milliárd dolláros – szankcióigényt számítottak ki. Ez még nem megítélt összeg, és a Meta vitatja mind a jogalapot, mind a számítás módját. Ezek a perek rövid időn belül teljesen át fogják alakítani a közösségi platformokat. (Augusztus 26-án megszületett a peren kívüli megegyezés a META legfeljebb 17 milliárd dollár kifizetését vállalta az államoknak, de ebben nincsenek benne az egyéni illetve az iskolafenntartók által indított több ezer per követelései.)
Már itt az új kihívás: a virtuális barát
Az Egyesült Államokban a kamaszok közel háromnegyede használt már MI-társat, és mintegy fele rendszeresen használ ilyet. A használók közel egyharmada a MI-val folytatott beszélgetést legalább olyan kielégítőnek érzi, mint a valódi barátokkal való beszélgetést, minden ötödik pedig ugyanannyi vagy több időt tölt virtuális társaival, mint valódi barátaival. Nagy-Britanniában az AI-chatbotot használó gyermekek több mint harmada úgy érzi, mintha egy baráttal beszélgetne; a sérülékenyebb gyermekek körében ez az arány eléri az 50%-ot.
Ez nem csoda, hiszen a virtuális barát mindig rendelkezésre áll, azonnal válaszol, figyelmes, nem ítélkezik, együttérző, ritkán mond ellent, nem sértődik meg, nem haragszik, kiszámítható. Ez a veszélye is, hiszen a valódi barátságban meg kell tanulni alkalmazkodni, kompromisszumot kötni, vitázni és kibékülni, felismerni a másik érzéseit, tekintettel lenni másokra. Nem tudok magyar adatokról, de az biztos, hogy a virtuális barát már megjelent a magyar fiataloknál is, és bár valószínűleg még nem olyan arányban, mint az USA-ban vagy az angoloknál, de nálunk is egyre nagyobb gondot fog jelenteni.
Rendkívül fontosnak tartom az edukációt, ezért adtuk ki a chartát, ezért indítottuk el a konferenciasorozatot, de ezzel csak a szülők egy kisebb részét tudjuk elérni. A szülők egy része maga is függő, ha pedig az, felmerül a kérdés, hogyan is tudná tudatos közösségi média használatra nevelni a gyermekét? Ha társadalmi szinten akarunk érdemi változást elérni, akkor mindenképpen szükség lesz a kérdés szabályozására.
Ausztrália lépett, Franciaország készül, Magyarországnak is indulni kéne
A világon elsőként az ausztrál parlament fogadott el egy olyan szabályozást, amelyik kimondta, hogy 2025 december 10-től 16 év alatti gyermek nem hozhat létre és nem tarthat fenn fiókot a korlátozás alá tartozó közösségimédia-platformokon (Instagram, Facebook, TikTok, Snapchat, X, Reddit, YouTube). Az ausztrál modell legfontosabb sajátossága, hogy nem a gyereket és nem a szülőt bünteti. A felelősség a technológiai vállalatoké: a platformoknak „észszerű lépéseket” kell tenniük annak megakadályozására, hogy 16 év alattiak fiókot hozzanak létre vagy tartsanak fenn. A törvény ugyanakkor nem tiltja az internet használatát, az üzenetküldő, oktatási, egészségügyi informatikai szolgáltatások továbbra is elérhetőek a gyerekek számára is.
Másodszor Malajziában vezették be, hogy 2026 június 1-től 16 év alatti gyermek nem regisztrálhat közösségimédia-fiókot. Itt jóval szigorúbb az ellenőrzés, ami az Unióban több adatvédelmi aggályt is felvethet.
Európában is elindult ez a folyamat. Franciaországban a Nemzetgyűlés 2026 januárjában első olvasatban elfogadta azt a javaslatot, amely szerint 15 év alatt nem lehetne közösségi médiát használni. A Francia Alkotmánybíróság a szabályozás több pontját nem fogadta el, ezért ősszel finomítani fogják a törvényt. Az Egyesült Királyságban a Lordok Háza korábban már megszavazott egy olyan módosítást, amely az ausztrál mintához hasonlóan 16 éves korhatárt vezetett volna be, de a kormány akkor még további konzultációt akart. A brit folyamat azóta tovább haladt, a kormány júniusban bejelentette, hogy 2027-től korlátozni fogja a gyerekeknél a nagy közösségimédia-platformok használatát. 2025 őszén az EP is elfogadott egy állásfoglalást, amelyben egységes európai korhatárt javasol. Ebben az szerepel, hogy 13 éves korig egyáltalán nem, 16 éves korig pedig csak szülői engedéllyel, és ezt kiterjeszti a digitális társra, virtuális barátra is. Ebben a pillanatban nem látszik, hogy mikor fog megszületni a szabályozás, de ha gyors megállapodás születik, akkor is 2-3 évvel lehet számolni.
A baj óriási. Érdemes lenne megfontolni, hogy gyermekeink érdekében Angliához és Franciaországhoz hasonlóan Magyarországon is legyen szabályozás 2027-től a gyerekek közösségimédia-használatára. Ki időt nyer, életeket, egészséget, javuló mentális állapotot és még sok minden mást is nyer. A felsoroltak közül a legenyhébb szabályozás is óriási változást jelentene, teljesen átalakítaná a gyerekek körében a közösségi média világát. Jelenleg a szülők a társadalmi nyomásnak is köszönhetően 8-9 éves korban vesznek okostelefont a gyermekeiknek, és közösen játsszák ki a korhatáros tiltásokat. Ez megszűnne, a gyerekeink nagy része újra elkezdene mozogni, beszélgetni, bandázni, normális életet élni. Alapjaiban változna meg a világ, akár 15, akár 16 év lesz a korhatár. Valószínűleg a legegyszerűbb és leggyorsabb lenne adaptálni a francia szabályozást.
Ma ebben a hisztérikusan eldurvult politikai légkörben is meg kellene találni a módját, hogy ez a törvény még az ősszel, nagyon széles támogatással megszülessen. Az idő kulcskérdés. Az okostelefon és a mértéktelen képernyőidő minden évben gyerekek ezreinek egészségét rombolja, teszi tönkre. A kutatások egyértelműek. Nem szabad késlekedni, mindent meg kell tenni, hogy 2027-től Magyarországon is szabályozzuk a gyerekeink közösségimédia-hozzáférhetőségét.
Borítókép: Illusztráció / fotó: Thomas Trutschel / Photothek Media Lab / dpa Picture-Alliance via AFP
Bejelentkezés