Újabb kincset dobott fel az internet Lannert Judit múltjának mélységes mély kútjából. És ellenlábasai számára alighanem ez lesz majd a legértékesebb. Ilyen beteg gondolatokat ugyanis a rendszerváltás óta még egyetlen oktatási miniszter sem fogalmazott meg.
Az ominózus blogbejegyzés ugyan még 2011-ben született – ám mérgező tartalma tartósítja, így botránykeltő erejéből nem sokat veszített. A miniszter asszony (akkor még természetesen nem e minőségében) az írásban az abortusz szabadsága mellett próbál érvelni. Na most, én történetesen életpárti állásponton vagyok, néhány speciális kivételtől eltekintve alapvetően ellenzem a művi terhességmegszakítást. Úgy tisztességes, hogy ezt előrebocsátom – még akkor is, ha amúgy ennek történetünk szempontjából nagyjából semmi jelentősége nincs. Mert
Abban ugyanis mindkét oldalon vannak komoly morális, társadalmi és jogi érvek. Erről a kérdésről lehet és kell is értelmes, tisztességes párbeszédet folytatni. Ez az írása viszont minden, csak nem értelmes és nem tiszteséges. Ezeknek a gondolatoknak nem a terhességmegszakításról szóló diskurzusban, hanem az érvelési hibákról szóló tankönyvben volna a helye. Na meg a történelemkönyvekben – azoknak is a sötétebb lapjain.
A miniszter asszony egy amerikai elméletre hivatkozva azt fejtegeti, hogy az abortusz legalizálása hozzájárulhatott a bűnözés visszaszorulásához az országban. Szerinte ezt az támasztja alá, hogy az Egyesült Államokban akkor kezdett jelentősen javulni a közbiztonság, amikor a legalizálás után meg nem született gyerekek generációja elérte volna a bűnözés szempontjából kritikus életkort. „Nem kívánt gyerekből nagyobb eséllyel lesz bűnöző, mint azokból, akiket a szülők is akartak” – írja Lannert.
Majd szépen, akkurátusan elvégzi a véralgebra-műveletet is: „amennyi magzatot megmentünk az abortusz tiltásával, ugyanannyi, sőt több embert is elveszíthetünk később az emelkedő erőszakos bűncselekmények miatt”.
Igen, kedves olvasó, ez pont az, aminek látszik, a hiba nem az ön készülékében van. A mondanivaló veleje itt mindösszesen annyi, hogy nem született meg a potenciális bűnöző, tehát később nem követett el bűncselekményt. Probléma megoldva.
Na most, ez így legalább három oldalról személve dermesztő gondolatmenet.
Először is tudományosan. Az, hogy A eseményt tizenöt év múlva B esemény követi, még nem jelenti, hogy A okozta B-t. Az abortusz legalizálása, majd ebből fakadóan a terhességmegszakítások számának növekedése és a bűnözés csökkenése között a világon semmilyen objektív ok-okozati összefüggés nincs. Ilyet ebből a cikkből sem ismerhetünk meg, csupán egy hipotézist, amelyet a szerző evidenciaként kezel. Ha kedden megborotválkozom, szerdán pedig esik, abból még nem következik, hogy arcszőrzetem eltávolítása annál is veszélyesebb meteorológiai titkos fegyver. A jégkárok mérséklésére létrehozott JÉGER rendszert is hasonló briliáns logika mentén tekintik sokan annak. A két elmélet szellemileg pontosan ugyanazon a talajmenti fagyponton mozog. Két jelenség együttállásának és ok-okozati viszonyának összekeverése klasszikus kocsmaasztal melletti – vagy inkább alatti – érveléstechnika. Amelyet pont nem attól a Lannerttől várnánk, aki mellett az oktátási és gyermekvédelmi minisztérium körüli lökdösődés idején az egyik legfontosabb érv éppen az volt, hogy milyen elismert szakértő és kiváló tudós elme.
Mert hát tulajdonképp kik is ezek a nem kívánt gyerekek, akiket a miniszter asszony még magzatként a közbiztonság javításának oltárára helyezne áldozatként? Legtöbbször azok, akik nehéz helyzetű családokba születnének. (A fogamzásgátlás a középosztályban és attól felfelé már széles körben elterjedt.) Jelen esetben tehát a szegény gyerekekről beszélünk. Akik szétesett vagy eleve csonka családokba, a lepukkant városi dzsumbuj negyedekbe vagy a szegregátumokká váló zsákfalvakba születnek. Illetve Lannert logikája szerint jobb lenne, ha nem születnének meg. Mert már magzatként gyanúsak, hiszen a statisztikafétisben szenvedő áltudományosság kristálygömbje előre megmutatta: bűnözők lesznek! „Született gazember! Ez volt a bélyegem” – énekelte Deák Bill Gyula jó harminc éve egy állami gondozott kisfiú szerepében. És a gyermekvédelem gyökeres átalakításának fanfárjai mellett bevonuló új miniszter pontosan ezt a szemléletet taglalja ebben az írásban. És ezzel szépen le is leplezi, hogy az általa előszeretettel dúdolgatott szociálisan érzékeny, progresszív bülbülködések mögött valójában a szegények mélységes megvetése bújik meg. Akikhez lehajolva elérhetővé kell tenni számukra a terhességmegszakítást, nehogy megszüljék bűnös hajlamú ivadékaikat.
És itt kell alámerülnünk Lannert gondolatmenetének legsötétebb bugyraiba. Az ehhez hasonló agymenések ugyanis nem újkeletűek. Nagyon is gazdag és sötét múltja van az ilyen népminőség-javító spekulációknak. A 20. század első felében számosan jutottak arra a következtetésre, hogy a lakosság genetikai állományát javítani kell, s ennek csak egyik, hosszadalmas és bonyolult útja a közegészségügy fejlesztése vagy a táplálkozás javítása. Sokkal egyszerűbb, ha a gyengébb minőségűnek tekintett embereket kiszelektáljuk. Az eugenikát évtizedeken át egzakt tudományként kezelték, és számos módszerét dolgozták ki, amelyet különböző intézmények vérmérsékletüktől és elborultságuktól függően részben vagy egészben átvettek. E nagy társadalmi selejtezés a Harmadik Birodalomban vált kiemelt államrezonná, s jutott el végül odáig, hogy pusztán származásuk alapján potenciálisan veszélyesnek, tehát életre érdemtelennek nyilvánítottak milliókat.
Természetesen Lannert Judit nem gondol ilyeneket, mert nem náci. Viszont társadalomtudós, és most már miniszter is. Mindkét minőségében elvárható tőle, hogy észrevegye, ha a józan ész és az emberség határán túlra téved.
Az eugenika, a fajnemesítés áltudományos és pokoli mélységekbe vezető őrületének forrásvidékén. Ide épeszű, tisztességes és jóérzésű ember nem teszi be a lábát. Nem tudom, e három közül melyik hiányzik Lannert Juditból – de ha csak az egyik, az is alkalmatlanná teszi arra, hogy az ország rábízza a gyermekeit.
„Kiből lesz a szökevény, kiből az üldöző? Hogyan lesz egy kisfiúból fiatalkorú bűnöző?” – teszi fel a kérdést Deák Bill. Hát úgy, hogy már az anyaméhben annak tekintik. Épp ezért nem lehet ennek a szemléletnek még a gondolatkísérlet szintjén sem semmi helye a világon. A bársonyszékben meg még annyira sem.
Borítókép: Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter azonnali kérdésre válaszol az Országgyűlés plenáris ülésén 2026. szeptember 14-én / fotó: MTI/Bodnár Boglárka
Bejelentkezés