A napokban jelentek meg a legutóbbi PISA-felmérés eredményei. Ilyenkor mindig megszólal boldog-boldogtalan arról, hogy miért ilyen tragikusak az eredmények (és itt idézhetném az elmúlt napok magyar, holland, német, angol stb. sajtómegjelenéseit). A PISA-számok mindig jó alkalmat adnak arra, hogy beszélgetés kezdődjön az iskoláról – és muszáj is beszélni róla –, de arra biztosan nem, hogy bármilyen következtetést vonjunk le az iskolarendszer állapotáról. Ugyanis fogalmunk sincs, mit mérnek, a teszteket soha nem hozzák nyilvánosságra. Olyan ez, mintha kapnánk egy elégtelen a magyar vagy a matematika érettségire, de nem nézhetnénk meg, mit rontottunk el. Aki – hozzám hasonlóan – rendszeresen dolgozik gyerekekkel, tudja, nem lettek butábbak a diákok.
Először is nézzük meg, mi történt a számok alapján: a 2022-ben és 2025-ben készült felmérés azt mutatja, hogy világszerte mindenhol zuhant a 15 éves gyerekek szövegértése, matematika- és egyéb tudományos tudása – vagy legalábbis a nem ismert teszt eredményei lettek rosszabbak. 2018-hoz képes óriási volt a zuhanás 2022-re, és hasonló a helyzet 2022 és 2025 között. Nem a magyar gyerekeknél, hanem szinte minden országban. Magyarország ebben a nemzetközi mezőnyben továbbra is a középmezőnyben, az OECD-átlag közelében maradt: 2022-ben matematikából 1 ponttal, szövegértésből 3 ponttal, természettudományból szintén egy ponttal tértünk el az OECD-átlaggal, ami mindegyik területen 480 pont környékén volt. A 2018-as magyar eredményekhez képest matematikából romlás történt, míg szövegértésből és természettudományból nem volt valódi változás, vagyis Magyarország relatív nemzetközi helyzete alapvetően nem változott. 2025-ben szintén a nemzetközi mintát követve a matematika- és szövegértési eredmények tovább romlottak, a természettudományos teljesítmény viszont lényegében stabil maradt.
Két évvel ezelőtt az Iskolaigazgatók Nemzetközi Konföderációjának kongresszusán volt szerencsém bő 1000 igazgató előtt éppen Andreas Schleicher, az OECD oktatási ügyekkel foglalkozó igazgatója, a PISA felmérések gazdája után tartani előadást. Ilyenkor el szoktuk egymásnak küldeni az előadás vázlatát előre, hogy tudjunk egymásra reflektálni. Most elővettem Andreas diáit, mert emlékeztem rá, ő bizony ezekről a számokról egyáltalán nem beszélt. Sőt, a fehér asztal mellett, bizalmasan azt is elmondta, hogy azt gyanítják, nem jól kalibrálták a teszteket 2022-ben. Annyit említett csak, hogy míg a diákok a feltett kérdések nagyjából 60 százalékára tudtak helyesen válaszolni, a Chat GPT szövegértésben már 2022 végén 90% körüli eredményt produkált. Matematikából a gyerekek 50%-os eredményéhez képest a MI 60%-ot ért el. És gondoljunk bele, mennyit fejlődött azóta.
Amiről viszont sokat beszélt, azok a tudásfelmérésen túli eredmények. Elmondta azt is, hogy ezek sokkal fontosabbak, mert a legnagyobb feladat, hogy olyan élethosszig tanuló felnőttek kerüljenek ki az iskolából, akik kreatívak, kíváncsiak, alkalmazkodni tudnak a változásokhoz és szívesen tanulnak. A tartalmi ismeretek később is elsajátíthatóak. Sokkal fontosabb a három mérőszámnál, hogy milyen a diákok mentális és testi jólléte, hogy mennyire engedik nekik, hogy maguk irányítsák a saját tanulásukat, mennyire ellenállóak, reziliensek nagy változások idején vagy krízishelyzetekben, és hogy mennyi a házi feladat és mennyi szabadidejük marad.
No meg arról, hogy
Érdekes módon, miközben a lányok régen ledolgozták a lemaradásukat tárgyi tudásban, sokkal inkább kreatív gondolkodók, mint a fiúk. Talán ez is lehet az oka annak, hogy sokkal jobbak a továbbtanulási esélyeik ma már mindenhol Európában, még a doktori iskolákban is lassan alig akad férfi hallgató.
Magyarország ezeken a területeken is rosszul teljesít, így ezekről kellene inkább beszélni. A magyar 15 évesek messze az átlag alatt maradnak kíváncsiságban, segítőkészségben és kitartásban, viszont magasan kiemelkedik azok aránya, akik szerint egy vitában csak egy helyes álláspont van. Az átlagnál jóval kevesebben készek kiállni valamiért, ami fontos nekik, és komoly nehézséget jelent a diákoknak nyomás alatt teljesíteni.
Magyarország a fejlettebb országok között jelentősen le van maradva a digitális technológia tudatos iskolai használatában is, miközben 15 évesen már minden gyereknek van okoseszköze. A tanulási célú használat az OECD adatai szerint is egyértelműen pozitívan hat a diákok pontszámára és egyéb eredményeire is. Csak ehhez fejlett digitális készségekkel és tudással rendelkező tanárok kellenek, ami bizony hiánycikk.
Néhány hete Francesca Rivafinoli arról gondolkodott, hogy miért is baj, hogy a magyar diákok agyon vannak terhelve, amikor más országokban is rossz nekik. Igaza van, vannak magas óraszámú, sok házi feladatot adó országok, ahol jobbak a PISA-számok, de nem tudjuk, hogy a terhelés miatt vagy annak ellenére. A megszokott példa erre Szingapúr, ahol a gyerekek nagyjából annyit vagy még többet dolgoznak, mint itthon, ahol a 15 évesek átlagos iskolához köthető munkaideje nagyjából 60 óra. Nálunk viszont legalább az öngyilkossági ráta nem olyan magas, mint a távol-keleti bezzegországban. De állandó példa a sok éve minden területen, nem csak a számokban jól teljesítő Finnország, ahol az óraszámok igen alacsonyak, a házi feladat általános iskolában tilos, és középiskolában sincs sok.
Vannak olyan régóta mantrázott PISA-eredmények, amelyeket már sikerült megcáfolni. Sokáig makacsul tartotta magát például – és oktatáspolitikai dokumentumok ma is épülnek erre a tévhitre –, hogy a migráns gyerekek eredményei alapján komoly tudáshiányra lehet következtetni. Igen, annak a több százezer magyar gyereknek, akik más országokban járnak iskolába, rosszabbak az eredményei, mint az ottani átlag. Ám kutatók esélyt kaptak arra, hogy nem-anyanyelvi környezetben iskolába járó gyerekekkel olyan nyelven írassák meg a tesztet, amit komfortosan tudnak használni. És láss csodát, a különbség eltűnt, teljesen mindegy, hogy lengyel, magyar vagy szír gyerekekről van szó. Ha olyan nyelven matekozhat valaki, amiben jártas, meg tudja mutatni, hogy mit tud.
Jó dolog tehát a PISA-adatok nyilvánosságra kerülésekor beszélni az iskoláról. De amíg nem tudható, mire kapott az egész világ rosszabb jegyet, mint három éve,
2014-ben több mint 80 nemzetközi oktatási szakértő és tudós nyílt levélben arra kérte az OECD-t, hogy halassza el a következő PISA-tesztelési ciklust, és indítson helyette egy átfogó, demokratikus konzultációt, ugyanakkor tegye megismerhetővé a teszteket és biztosítson független szakmai ellenőrzést. A petíció aláírói szerint a mérések folytatása előtt előbb globális konszenzusra kellene jutni a pedagógusok, szülők, munkaerőpiaci szereplők és kutatók bevonásával arról, hogy mik az oktatás valódi céljai, és egyáltalán mit és hogyan érdemes mérni a diákok fejlődése érdekében. Azt is leírták, a három szám fókuszba állítása rossz hatással van a tanulásra. Erre sosem került sor, de jó lenne. Segítene megérteni, mire reagálunk, amikor a számokat elemezzük. Addig pedig örüljünk annak, hogy amikor kijönnek a friss PISA-adatok, az iskola mindig jobban látszik, előtérbe kerül a médiában, de mindig kezdjük azzal, hogy a számok igazándiból semmit nem jelentenek. Ugyanerről közel 10 éve írtam már egy cikket a Modern Iskola oldalán. Igazán szomorú, hogy azóta sem változott semmi.
Olvasásra ajánljuk Francesca Rivafinoli e témában írt friss cikkét is.
Borítókép: Illusztráció / fotó: Laurin Christl / APA-Images / APA-Images via AFP
Bejelentkezés