Nem sok precedens vagy szakirodalom kínálkozik arra a bámulatos jelenségre, amelyet az április 12-i választás és a Tisza Párt győzelme jelentett. Említhetnénk akár első helyen is, hogy ilyen nyíltan, bárdolatlanul EU-s politikai vezetők és hatalmak még soha, sehol nem avatkoztak be úgy választási kampányba, mint a most lezajlott magyarországiba. Az orosz jelenlét Magyarországon politikai és titkosszolgálati értelemben is számottevőnek mondható, de ez mindezidáig nem zavarta annyira Brüsszelt, Berlint, Varsót, hogy ténylegesen megpróbáljanak olyan mértékű stresszel és nyomással járó helyzetet kialakítani, mint ez alkalommal.
Mindebben a big tech óriásplatformjai nagy segítségükre voltak.
Mark Zuckerberg 2018-as kongresszusi meghallgatása és az EU-s különadók réme azonban, úgy tűnik, annyira megszelídítette ezeket, hogy immár inkább az ilyen kampányok ellen fellépőket és az ilyen vezetők eltávolítását óhajtókat segítik, ugyanúgy, ahogyan a radikális jobboldal ellen is fellépnek.
Eltűntek a fizetős Fidesz-hirdetések, és a Meta a kampány alatti jelentéssorozatra válaszul, máig tisztázatlan körülmények között hosszabb időre elérhetetlenné tette a Bűnvadászok nevű, rendpárti, intézkedő Mi Hazánk-csoport nagyon nagy elérésű oldalát. A kampányfinisben a Bűnvadászok-oldal ugyan végül helyreállt, de a kampány nagyobb részében a párt nem tudta a felhasználni az oldalt. Ezért a platformról évek óta letiltott Toroczkai László pártelnök már jó előre, októberben belengette: ha hasonló dolog történik a kampányban ismét, meg fogja óvni a választás eredményét. Most így is tesz.
Ezzel szemben
Népszerűségének növekedésével együtt 2024 és 2026 között még influenszerek, tartalomkészítők, elemzők és megmondók hada is mellé állt a Pottyondy Edinától Juszt Lászlóig terjedő óriási spektrumon. Mindezt egy óriáshirdetést feladni nem képes Megafon képtelen volt ellensúlyozni.
A helyzet ironikus:
2018 és 2022 között növekvő mértékben eurómilliárdokat hagyott a számláikon, hogy választásokat nyerjen meg. Ezeket az eurómilliárdokat a cégcsoport köszöni szépen, eltette. Most pedig olyan helyzetet teremtett, ahol a kormánypropaganda ellehetetlenült. Hiába, a profit szép summa, éppen elég volt, több nem kellett.
A nyugati vezetőknek ezzel szemben Zuckerbergék ügyében is vannak eszközeik: ha a „fektcsekk” virágkora el is múlt, a tartalom moderálása feletti regulációs kontroll általában elégnek bizonyult – különösképpen, ami a Fidesz 2025–2026-os rettenetes kommunikációját és kampányüzeneteit illeti: silány és megfélemlítésre alkalmas MI-videók vagy hasonló elven elkészülő rövid lejárató anyagok.
Azt a (nyelvi háttérre visszavezethető) körülményt is meg kell említenünk, hogy 2008 és 2009 között a magyar iWiW-ről nem az akkor még a posztokat 160 karakterben korlátozó Twitterre, hanem a Facebookra terelődött át a magyar felhasználók több milliós tömege. Nehéz elképzelni, hogyan és mennyiben módosította volna a voksolás kimenetelét, ha a nyíltan Orbán-barát, a Twittert megvásárló és átalakító Elon Musknál van a rendszerek slusszkulcsa.
Náluk a moderáció ugyan kevesebb, de mégis: a tartalomgyártók bevételeit jelentő reklámozást gyakran korlátozzák nekik nem tetsző szavak, kifejezések esetén. A YouTube, csakúgy, mint a TikTok, mára szinte teljesen átvették a televíziózás helyét. Itt sem a Fidesz vitte a prímet: a Tisza és a köré szerveződő YouTube-csatornák – amelyeket a kampány alatti stílusuk és hozzáállásuk miatt sok tekintetben tarthatunk „Tisza-papságnak” is – két vállra fektették még a legnépszerűbb fideszes kampányeszközöket is, így többek közt a Patrióta csatornát és az Elszabadult Hajóágyú című trollkoment-műsort. Az olyan nagy YouTube-platformok pedig, mint a Partizán vagy a Kontroll bizonyos értelemben az új kormány egyelőre biztos tűzfalaként határozhatják meg a politikai agendát az egész ország számára a következő években.
Régi és jól beágyazott politikatudományi elv volt, hogy az, ami az online térben működik, mérsékelt eredményt tud elérni a valódi világban. Egy választási kampány hagyományosan szórólapok, plakátok, lakossági fórumok, a helyi televízió, rádió, újság, az országos online és print írott média hatalmi eszközein keresztül dől el. Lájkokat nem lehet szavazatokra váltani – szólt a bölcsesség jó párszor az elmúlt 16 évben.
Ennek most vége.
Voltak már ennek az óriási fordulatnak jelei a térségben. A csehországi, immár kormánykoalícióban is helyet foglaló Autósok Önmagukért jobboldali populista mozgalom esetében például a fő vezető és beszélő fej, Filip Turek Instagram-követőinek száma jóformán megegyezik a párt nemzetgyűlési választáson kapott szavazatainak számával. Ráadásul az online támogatók számának gyors, földcsuszamlásszerű megugrása, úgy tűnik, mostantól a valódi kampányban perceken belül kifejti hatását. Így válhatnak igen széttartóvá a közvélemény-kutatások és így avulnak el egy nap alatt évtizedes választásszociológiai paradigmák is.
Ez a változás óriási mértékben eszkalálódhat az európai választásokon a következő években. A magyarországi történések után érdemes lesz megfigyelni, hogy a Franciaországban például több millió felhasználóval rendelkező Elon Musk nem áll-e kegyetlen bosszút a sikeres brüsszeli Orbán-buktatásért Jordan Bardella kemény jobboldali jelölt elnökké választása ügyében.
Nem állítható persze, hogy Magyar Pétert kizárólag a Facebook, az Instagram és a TikTok folyamatos pörgetése dobta át a célvonalon. Napi 4-5-6 helyet is érintő óriás-országjárásai hozták be a maradékot. Az online lefedettség az ország legtöbb választókerületében a 90 százalékot ostromolja ugyan, de ezt a színpadnak és az egyenbeszédeknek is ki kellett egészítenie a távol eső kistelepüléseken.
Ehhez elképesztő makacsság és teherbírás kellett, és ezt az akadályt Magyar Péter vette. Hiába, egy populista kampány fitt és a monotonitást is jól tűrő, hiperaktivitást sem mellőző, extrovertált és közösségimédia-függő személyiséget kíván. Ennek minden bizonnyal meglesznek az előnyei a kormányzás közben, ahogy meglesznek a súlyos hátrányai is.
Ebben a térben a pártszervezés alapvető elveit és eszközeit is át kell gondolnia mindenkinek, aki fel akarja venni velük a versenyt. Az MSZP végzetes, 2010-es veresége után egy riportban azt írták az akkor éppen a visszatérő Fideszt reklámozva, hogy a szocik „Dunai Vasmű”, az új kormánypárt pedig az „Apple”. Nos az Apple-nek kihívója akadt. A Tiszára a minden politikai és gazdasági eseményre online fogadásokat gyűjtő Polymarket hasonlít leginkább: már nem gyárt technikai eszközt, csak közvéleményt, de borzasztó összegeket lehet rajta keresni.
Borítókép: Szavazásra várakozók állnak sorban az országgyűlési választáson a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, az átjelentkezőknek kialakított szavazókörben 2026. április 12-én / fotó: MTI/Bruzák Noémi
Bejelentkezés