Ezen a héten is Magyar Péter diktálja a politikai napirendet. A miniszterelnök hétfő reggeli, Sándor-palotában tett látogatása jó időre elég muníciót adott a kormánypárt harci dobverőinek és az ellenzéki siratókórusoknak egyaránt. Az államfői rezidencia előtt volt szimpátia- és ellentüntetés, az elnök távozását és maradását is több online petíció követeli, sőt, a vox populi ultraposztmodern változataként a kormányfő saját oldalán indított lájkgyűjtést az általa követelt lemondásért. Sulyok Tamásnak a NER szervilis bábjaként egy percig sem volt semmi keresnivalója a Várban, ugyanakkor az elmozdítását az alkotmányosság védelmében ellenzők aggályai sem alaptalanok.
A lánglelkű küzdelem ugyanis egy olyan pozíció betöltése körül zajlik, amelynek szinte kizárólag protokolláris jelentősége van. A köztársasági elnök jogkörei Magyarországon rendkívül korlátozottak. A törvények ugyan valóban csak az ő aláírásával léphetnek életbe, ám ezt a szignót csupán egyszer tagadhatja meg, megfontolásra visszaküldve az adott jogszabálytervezetet az Országgyűlésnek. Az elmúlt évtizedekben az esetek nagy többségében a parlament ezt jó alaposan meg is fontolta – majd minimális, vagy épp semmilyen változtatással küldte vissza az adott törvényt a Sándor-palotába, ahol azt már mindenképp kénytelen volt aláírni az államfő. Az elnöknek arra is van lehetősége, hogy alkotmánybírósági normakontrollt kérjen. Csakhogy ezt megteheti rajta kívül a Kúria elnöke, az alapvető jogok biztosa, a legfőbb ügyész, vagy akár 50 országgyűlési képviselő is.
Az persze fontos elvi kérdés, hogy a miniszterelnök születésnapját rákosista stílusú ódával ünneplő, az alapjogok (például a gyülekezési jog) korlátozása idején viszont elegáns távolságtartó hallgatásba burkolódzó Sulyok méltó-e a hivatalára. A válasz egyértelmű: nem az. Az sem jelentéktelen felvetés, hogy eltávolítható-e a személyre szabott jogalkotás alkotmányosságot súlyosan kikezdő, rossz emlékű gyakorlatának újraélesztése nélkül. Magyar Péter fogadkozhat az ellenkezőjéről, de a válasz alighanem erre is ugyanez: nem. (A kormányfő harcias sajtótájékoztatóját két lépéssel hátrébb, merev arccal szemlélő igazságügyminiszter, az egyetemi katedrát bársonyszékre cserélő jogtudós, Görög Márta hallgatása talán beszédesebb volt, mintha ő maga is megszólalt volna.)
Csakhogy ez az egész 2026 kora nyarán nem tartozik az ország előtt álló legfontosabb és pláne legsürgősebb feladatok közé. Az év közben agyontoldozott-foldozott költségvetés hiánya az első négy hónapban elérte az egész esztendőre tervezettnek több mint 90 százalékát, s a helyzet az új pénzügyminiszter szerint is „azonnali cselekvést tesz szükségessé”. Az ország üzemanyagellátása egyelőre június 30-ig biztosított, s ezt is csak a biztonsági készletek szinte teljes felszabadításával sikerült elérni. Nem tudjuk, mi lesz a sorsa a benzinárstopnak, amelyet számos szakember – különösen az egyre durvuló olajválság miatt – azonnal eltörölne. A magyar Jockey Ewingtól azonban eddig csak annyit tudhattunk meg, hogy az intézkedés akár az év második feléig is maradhat, de igazából „hogy mi fog történni június 30-a után, azt meglátjuk júniusban.” A befagyasztott uniós forrásokról a kormányfő győzelmi jelentésében már azt olvashattuk, hogy „minden centet hazahozunk”, ám a Brüsszelben híresen jól értesült Politico azt írja, valójában hosszú út vezethet még el a konkrét megállapodáshoz.
Magyar és Sulyok egymásnak feszülése a nyilvánosságban sokkal könnyebben eladható történet, mint a költségvetési és energetikai nyűglődések. Sőt, ezeknek az esetleges kudarcait remekül kitakarhatja egy kormánypáti és ellenzéki oldalon is komoly érzelmeket kiváltó, látványos meccs. Az Orbánék által hátrahagyott NER-polip csápjaival folytatott hősies küzdelemmel pedig hónapokig meghosszabbítható az április 12-e óta teljes fordulatszámon pörgő forradalom-show is. A népfelkelés Karmelita-bejárásos, exminiszter-alázós, parlamenti szószékről előadott vádbeszédes virtualizálása a Tisza egyik legerősebb és legizgalmasabb politikai innovációja. Az infotainment továbbfejlesztéséből megszületett a revotainment. Azt viszont már a Fidesztől megtanulhatták, hogy milyen praktikus lehet hatalomban is megőrizni a lázadó pozíciót. Orbánék Sorossal és Brüsszellel szemben védték a magyar szuverenitást, Magyarék a bukott rezsim maradványaival küzdhetnek meg látványosan.
A napirend ilyetén alakulása egyébként egyelőre nem jön rosszul a Fidesznek sem. Hiszen minél inkább áldozati pozícióba helyezhető Sulyok, és minél ordenárébb jogi megoldást keresnek az eltávolítására, annál gyorsabban merülhetnek feledésbe az előző 16 év jogtiprásai és alkotmányos kontárkodásai. A jogállam megvédésére szólító harsonák pedig könnyen elnyomhatják a méretes bukást követő önvizsgálatot sürgető belső hangokat is.
Nem is lenne ezzel semmi gond, s ahogyan fentebb is írtam: az elmúlt 16 évben alaposan legatyásított államfői tekintély helyreállítása messze nem jelentéktelen kérdés. De nem is legsürgősebb. És ha az új hatalom úgy tesz, mintha az lenne, az baj.
A színpad mögött ugyanis ott sorakoznak a valódi és sürgető problémák, amik alig várják, hogy előjöjjenek a takarásból, és széttrollkodják az előadást.
Borítókép: Magyar Péter miniszterelnök Sulyok Tamás köztársasági elnökkel történt találkozója után rendkívüli sajtótájékoztatót tart a Sándor-palotánál 2026. június 1-jén. Mögötte Görög Márta igazságügyi miniszter / fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Bejelentkezés