Hallgasd meg!
Ezen a héten is Magyar Péter diktálja a politikai napirendet. A miniszterelnök hétfő reggeli, Sándor-palotában tett látogatása jó időre elég muníciót adott a kormánypárt harci dobverőinek és az ellenzéki siratókórusoknak egyaránt. Az államfői rezidencia előtt volt szimpátia- és ellentüntetés, az elnök távozását és maradását is több online petíció követeli, sőt, a vox populi ultraposztmodern változataként a kormányfő saját oldalán indított lájkgyűjtést az általa követelt lemondásért. Sulyok Tamásnak a NER szervilis bábjaként egy percig sem volt semmi keresnivalója a Várban, ugyanakkor az elmozdítását az alkotmányosság védelmében ellenzők aggályai sem alaptalanok.
A lánglelkű küzdelem ugyanis egy olyan pozíció betöltése körül zajlik, amelynek szinte kizárólag protokolláris jelentősége van. A köztársasági elnök jogkörei Magyarországon rendkívül korlátozottak. A törvények ugyan valóban csak az ő aláírásával léphetnek életbe, ám ezt a szignót csupán egyszer tagadhatja meg, megfontolásra visszaküldve az adott jogszabálytervezetet az Országgyűlésnek. Az elmúlt évtizedekben az esetek nagy többségében a parlament ezt jó alaposan meg is fontolta – majd minimális, vagy épp semmilyen változtatással küldte vissza az adott törvényt a Sándor-palotába, ahol azt már mindenképp kénytelen volt aláírni az államfő. Az elnöknek arra is van lehetősége, hogy alkotmánybírósági normakontrollt kérjen. Csakhogy ezt megteheti rajta kívül a Kúria elnöke, az alapvető jogok biztosa, a legfőbb ügyész, vagy akár 50 országgyűlési képviselő is.
Az persze fontos elvi kérdés, hogy a miniszterelnök születésnapját rákosista stílusú ódával ünneplő, az alapjogok (például a gyülekezési jog) korlátozása idején viszont elegáns távolságtartó hallgatásba burkolódzó Sulyok méltó-e a hivatalára. A válasz egyértelmű: nem az. Az sem jelentéktelen felvetés, hogy eltávolítható-e a személyre szabott jogalkotás alkotmányosságot súlyosan kikezdő, rossz emlékű gyakorlatának újraélesztése nélkül. Magyar Péter fogadkozhat az ellenkezőjéről, de a válasz alighanem erre is ugyanez: nem. (A kormányfő harcias sajtótájékoztatóját két lépéssel hátrébb, merev arccal szemlélő igazságügyminiszter, az egyetemi katedrát bársonyszékre cserélő jogtudós, Görög Márta hallgatása talán beszédesebb volt, mintha ő maga is megszólalt volna.)
Csakhogy ez az egész 2026 kora nyarán nem tartozik az ország előtt álló legfontosabb és...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.