A modern baloldali mozgalmak lényegében kialakulásuk, a 19. század közepe óta a legtöbb esetben valamiképpen nemzetközi, vagy legalábbis a külföldi osztályostársakra, elvtársakra, szaktársakra stb. erőteljesen odafigyelő ideológiáknak tekintik magukat, ezért adott ország adott korszakban működő baloldalára nézve meglehetősen jellemző, hogy milyen nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, milyen külföldi hatásokra reagál, illetve milyen jellegű mintákat követ. Az efféle vizsgálódások azért is lehetnek informatívak, mivel a baloldaliság főbb irányzatainak többnyire egy-egy nagy, átfogó „anyanyelve” van. Ezek persze soha nem kizárólagosak, de kétségtelenül jellemzők – olyannyira, hogy az egyes mozgalmi anyanyelvekhez (amelyek ebben az esetben a nyelven túl, afféle sajátos módszertant és narratívát is jelöltek) sokan hajlamosak voltak afféle nemzeti alapú mozgalmi karakterológiát is hozzárendelni.
Ismeretes például az a – többnyire Trockijnak tulajdonított – mozgalmi bonmot a szociáldemokratákról, akik a feltételezett német jellegnek megfelelően a forradalom „ösvényein haladnak, ha ki van írva, hogy a fűre lépni tilos”, vagy éppen azok a megfigyelések, hogy a „latin” népek hajlamosabbak az anarchizmusra, az oroszoknak „vérében van az etatizmus” stb. Természetesen a valóságban az efféle megfigyeléseknek sokkal inkább tágabb társadalomfejlődési okai vannak, ám maguk ezek a sztereotípiák is visszahatottak a mozgalmi valóságra, normatív elemei lettek egy szélesebb nemzetközi diskurzusnak. Ezek a nemzeti sztereotípiák többnyire még az internacionalista munkásmozgalom megszületését megelőzően, a nemzeti munkásmozgalmak 19. század közepi megszületése idején gyökeresedtek meg az egyes országok mozgalmi gondolkodásában. A legbőségesebb anyagok talán a marxisták és az anarchisták – és nem utolsósorban Marx (illetve Engels) és Bakunyin vitái, amelyek bővelkednek a nemzetkarakterológiai jellegű sztereotípiákban. A manifeszt módon internacionalista munkásmozgalomban (vagyis kb. 1871 és 1914 között) ezek átmenetileg a mozgalmi folklór részeként, afféle másodlagos szövegekként éltek tovább – leginkább viccnek, évődésnek álcázva magukat, hogy azután 1914-ben teljes, sovén előítéletekkel kivert páncéljukban lépjenek ismét a politikai porondra.
a szintén orosznak tekintett Szovjetunió (vagy a Komintern) nemzetközi hatalmi játszmája részének tartották. Mindezt árnyalta a fasizmus hatalomra jutásáig igen erős németországi kommunista mozgalom hatása, illetve Magyarországon például az...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.