Középrengeteg

Költő vagyok. Vagyis író. Az erkélyemre behajló faágba valamiféle sorsszerűséget látok bele. Hallucinálok. Soha nem voltam sikeres, pedig én vagyok az egyik legjobb a szakmában. A legjobb. Legalábbis úgy ülök neki írni viráglocsolás után. Mindenki úgy ül neki. De csak nekem van ez a faág az erkélyemen. Soha nem kaptam semmilyen komoly díjat. Csak kisebbeket. Az igazán nagyok elkerültek. De régebben még nem volt itt ez a faág, az az én személyes faágam. Arra gondolok, miattam, nekem lett teremtve. Biztos, hogy nem közönséges faág ez, hanem spirituális. Egy mágikus élőlény. Álmomban szoktam beszélgetni vele. Próbálok direkt vele álmodni, és van úgy, hogy összejön. Programozott alvás, azt hiszem, így hívják ezt. Az is lehet, hogy pont ebben az évben fogok kapni valami igazán nagy díjat. Erőset. Valami nagy kitüntetést. Bár azokat nemrég osztogatták, és semmi.

Hogy viráglocsolás közben egyszer csak megcsörren a telefonom. Hogy fogmosás közben csörren meg. És hirtelen nem tudok válaszolni, mert tele van a szám nyállal meg fogkrémmel, és köpök egy nagyot, amit félreértenek, és lecsapják a telefont. Ez a rossz változat. A rossz képzelés. Sajnos ebből van több. De van az, hogy pont szarás közben. Vagy önkielégítés közben egyszer csak elmegy a hang a pornóvideón, és álló farokkal látom, hogy hívnak. Keresnek. Aztán mikor leteszem, be kell vegyek egy újabb Kamagrát, hogy tíz percig még tartson a merevedésem. Igazán jó változatot még nem is képzeltem el. Olyat, ami ne lenne megalázó. Biztos valami gyerekkori trauma miatt alakultam így, ilyennek. Nemrég megnéztem az állami díjazottak névsorát, rendesen elszomorodtam. Viszkető érzésem volt a gyomromtól a szívemig.

Van egy teóriám. Azt figyeltem meg, hogy az igazán sikeres írók, akiknek a fotóival ki vannak plakátolva a metróállomások, és akik kéthetente nyilatkoznak valamiről, azok a kollégák igazából középszerűek. Úgy igazította őket a természet. Vagy a természetfeletti. Szürkék, lelkileg kopottak. Az összes mondatuk középre igazítva. Az összes jelzőjük, metaforájuk, mind középen. Hogy mi is az a közép, nehéz megmondani, inkább érezni lehet, érteni. Veszem például a nagy...