novella
Minden évben várom a nagy díjat, a díjamat. Ami csak az enyém. Amit csak miattam alapítanak, személyesen nekem. Rengeteg változatban elképzeltem már, hogy fognak értesíteni róla. Hogy viráglocsolás közben egyszer csak megcsörren a telefonom. Hogy fogmosás közben csörren meg. És hirtelen nem tudok válaszolni.
Néztem huszonöt évvel ezelőtti önmagam, amint az a szép fiú kólát iszik és perecet eszik a büfében. Szép volt, ismétlem, ahogy a többiek is szépek voltak egyébként, mindenki, fiatalok és megrendítően szépek, de én csak rá figyeltem, önmagamra, ennek a fiúnak a szépségére, mert a többieket tulajdonképpen változatlannak láttam. Az a fiú viszont azóta megöregedett.
Amerikai Sztahanov | 37. rész: 80 Montague
„Sokan úgy gondolják, hogy New York a világ közepe. De aki élt már Brooklynban, az tudja, a világ közepe nem New York, nem Párizs, nem Róma, a világ közepe Brooklyn. Itt dobban a világ szíve. Itt és Dobogókőn.” Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című könyve már megrendelhető az ÖT Boltból.
A fiú skarlátvörös festékkel fújja a nyers betonra: #ELÉGVOLT, miközben sárga széldzsekis társa a mobiljával világít neki. A dübörgő technótól nem hallják a közelgő autók zúgását, ijedten néznek össze, amikor a mindent belengő sűrű köd fenyegető kék-piros fényben kezd játszani. Egyenruhások rontanak a két fiatalra, esélyük sincs menekülni…
A nap szenzációja, hogy a közösségi házba a Csordás Patrik is betéved. Egy hónapja körözi a rendőrség. Egy lakásotthon ablakán ugrott ki, azóta nem látta senki. Meggyújtja a Pilvax-függönyt a szemtelen gyerek. Irénke azonnal telefonál a rendőrségre, jöjjenek gyorsan, itt egy körözött személy.
Amerikai Sztahanov | 36. rész: Ria, Ria, Bulgária
„Van kis szerelem, van nagy szerelem, és gyakran nincs szerelem. De volt egy egészen különleges szerelem akkoriban, a lengyel szerelem.” Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című könyve már megrendelhető az ÖT Boltból.
Észrevettem, hogy mostanában mindig az idő körül kötök ki. Egy ideje valahogy mindig kikötök az idő körül. Irritál az idő gondolata, matatok körülötte, talán azt sem tudom pontosan, hogyan érjek hozzá. Megérinteni az időt, miféle gondolat ez is.
Egy kiskocsmában ülünk. Én gin-tonikot iszom, ő Unicumot, én tizenhat, ő ötvenhárom, ő beszél, én hallgatok.
Irénke áll a nagyszobában, aminek betonlapokból van az alja, és átengedi magán a borzasztó hideget. Hogy minden sejtjében érezze. Valami vezeklésféle ez nála. Meditáció. Talán elképzeli ilyenkor, hogy van isten. Ebben a szobában a legnehezebb elképzelni.
Amerikai Sztahanov | 35. rész: LAX, éjszakai járat
„Talán mert én is más életet akartam. Nem a csillogót. Nem a sminkes, örökkön mosolygós Beverly Hills-i puszi-pát. Az adok-kapok, zord életet kívántam. A koszos kis Brooklyn, a lekopott Williamsburg, a funky East Village vonzott. Ez a hús-vér, életközeli, izzadságtól savanyú világ.” Újabb epizód a boltokban már kapható Amerikai Sztahanov című kötetből.
A telepre nem jár be a hókotró. Pontosabban: a hókotró sem. A helyi járat sem. Nem a helyi hókotró, hanem a busz. Megszállta a helyet a félméteres fehér. Legalább eltakarja a kidobott traktorkereket, ágyrugókat, lefejezett játékbabákat.
Amerikai Sztahanov | 34. rész: Arbeit, Arbeit – Kolpinghaus Nordhorn
„Késő este van már, sötét. Ülök a menekültekkel teli buszon. A zirndorfi táborból indultunk kora reggel. Sok a megálló. Itt-ott letesz a busz pár családot és felvesz másokat. Százszázalékos a helykihasználás. Precízen rendezi valaki az útitervet.” Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című kötete hamarosan a könyvesboltokba kerül, az ÖT Boltban pedig már előrendelhető.
Zima néni rosszul van, elfogyott a gyógyszere. A szomszéd ad nekik két szemet hétezerért. A fia az egyiket már be is veszi. A karácsonyi ünnepség foszlányai eltakarják a gyógyszerfalót. Gyerekek énekelnek, a szülők az élelmiszercsomagot bontogatják. Jászolban sír a Kisjézus. Végül is, hol sírjon?
Koromfekete karácsonyi este lett. József késett, Mária elbújt a bárányokkal a sarokba. A karácsonyfánk ott árválkodott a fehér lepedőn, a fehér házban. A gömbök és a szaloncukrok leestek a rengésben. Mi, gyerekek a polcok mellett guggolva vártuk a megváltást. Összekuporodva, ölelkezve hívtuk a Jézuskát.
A test öregedése nem vidám, a lélek öregedése mégis megnyugtató. Mi volt szép? Kérdezi Szabó Lőrinc. A régi Korčula. Napfény, hópehely. Egy távolodó csónak. A medúzák Helgolandnál. Az egész élet. Mi szép most? Kérdezem magamtól lihegve. Minden. A lihegés például. A holtág fölött a pára. A fájdalom, a verség. Az is. Hogy jó létezni, levegőt venni, embernek lenni, minden ólomsúlyával együtt.
Zima néni ruháért jön. Nincs formában. Akár egy nyugdíjas kötéltáncos egyensúlyozik az utca közepén. A közönség a kisbolt előtt figyel, szurkol neki.
A messiás, mindig a messiást várjuk, hát mi egy szőrös nőt kaptunk. Olyat, akinek esze ágába sincs elindulni a választáson. Biccentett az ősnéni. Kihörpintette a teáját, és megkért, hogy menjek haza, mert fáradt.
Szökésben | Kenszel Pikcsör, 13. rész
A civakodás képe csak nagyon lassan, komótosan bontakozott ki előttem, ahogy az agyam kamerája feldolgozta az eseményeket, mintha egy Tarr Béla-filmben lettem volna, bár én csak egyszer láttam tőle valamit, akkor is valami csaj cipelt el a vetítésre. A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizenharmadik része.
Amerikai Sztahanov | 33. rész: Szép álmokat, Amerika!
Amerika emigráns ország, több millió ember érkezett ide az évszázadok alatt. Ezért van csak Good Morning America és nincs Szép álmokat, Amerika. Nincs értelme, hogy ragozzuk a rettegést.
Amerikai Sztahanov | 32. rész: Karma Police
Minden időszaknak megvan az irodai zenéje. A Covid sem volt más. A laborban a diákok Radioheadet hallgattak. OK Computer. Újra és újra. Néha tízszer-hússzor is lejátszották ugyanazt a három számot: Exit Music, Let Down, No Surprises. Mindig ebben a sorrendben.
Éhes vagy? Igen. Mit szeretnél enni? Mi van? Káposztás tészta. Eh. Megint? Utálom a káposztás tésztát. Nem hogy örülnél annak, hogy van mit enned. Annak örülök, hogy van mit ennem, de évek óta káposztás tésztát adsz. Mindig megkérdezed, mit akarok, és a végén... Meguntam! Hánynom kell a káposztás tésztától! Hálátlan.