novella
Gyerekkorom óta nem öltem meg állatot. Még véletlenül sem. Az úttest közepén totyogó galamboknál reflexből lassítok. Bogarakat sem szívesen csapok le, a döglegyeket is igyekszem kitessékelni, a porszívózáskor komoly lelki tusával rombolom szét a pókok építményeit. Kerülöm a tekintetüket.
Irénke, a szociális munkás megpróbálja lehűteni a kedélyeket, hogy várják meg, mi lesz, nem kell mindjárt világvégét ordítani. Ha netán megszűnik a közmunka, biztosan kitalálnak valami jobbat, amivel többet visznek haza, nyugi.
Amerikai Sztahanov | 39. rész: Csendes eső, Chinatown
„Nyár van, csendes eső, olyan permetező. Nem elég esernyőt nyitni, de a kiscsajok leveszik a papucsokat, és mezítláb sétálnak a forró, vízgőzös járdán. New York-i dolog ez, az irodai csajok is lecserélik a tűsarkút, de ők máshol mezítláboznak.” Részlet Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című kötetéből.
Hallod, milyen gitárjaid vannak?, kérdezi Lajos. Hallod, amikor végeztünk, megmosom a kezem, aztán játszok valamit az egyik gitárodon. Félni kezdek. Egyfelől azért, mert nem akarom beengedni a házamba. Másfelől pedig azért, mert biztos vagyok benne, hogy jól játszik. Ami nem is volna baj, hiszen annyian jól, sőt jobban játszanak, mint én. De hogy egy segédmunkás jobban játsszon, az sok volna.
Amerikai Sztahanov | 38. rész: Cuba Libre
„Kemény dolog a férfi hajvágás. Keserves döntések sorozata. Sokszor átgondoljuk, hogyan is legyen. De főleg, hogy hol. Aki azt hitte, hogy a nők hiúak, az átaludt jó pár évszázadot.” Részlet Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című novelláskötetéből.
Kezdem elfelejteni, de a sejtjeim még emlékeznek, vagy az izmaim, nem is tudom. Minden képet elpakoltam, leszedtem a falról, amin rajta volt. Nem bírta el a lelkem, hogy lássam. Aztán két-három hónappal később lassan kezdtem visszatenni a fotókat. Kétnaponta egyet. Nagyon lassú kétnapok voltak azok.
Szent Margit bejött az ágyamba
Tavasz van, hajnalban még fagyosak a járdák. Margit húsvétig velünk akar élni. Odaragad a paplanhoz. Mint egy rágó. Egész nap fekszik az ágyamban, és hazavár, várja, hogy a történetét olvassuk. Az fog rajtam segíteni, ha megértem az ő gyötrelmes történetét.
Minden évben várom a nagy díjat, a díjamat. Ami csak az enyém. Amit csak miattam alapítanak, személyesen nekem. Rengeteg változatban elképzeltem már, hogy fognak értesíteni róla. Hogy viráglocsolás közben egyszer csak megcsörren a telefonom. Hogy fogmosás közben csörren meg. És hirtelen nem tudok válaszolni.
Néztem huszonöt évvel ezelőtti önmagam, amint az a szép fiú kólát iszik és perecet eszik a büfében. Szép volt, ismétlem, ahogy a többiek is szépek voltak egyébként, mindenki, fiatalok és megrendítően szépek, de én csak rá figyeltem, önmagamra, ennek a fiúnak a szépségére, mert a többieket tulajdonképpen változatlannak láttam. Az a fiú viszont azóta megöregedett.
Amerikai Sztahanov | 37. rész: 80 Montague
„Sokan úgy gondolják, hogy New York a világ közepe. De aki élt már Brooklynban, az tudja, a világ közepe nem New York, nem Párizs, nem Róma, a világ közepe Brooklyn. Itt dobban a világ szíve. Itt és Dobogókőn.” Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című könyve már megrendelhető az ÖT Boltból.
A fiú skarlátvörös festékkel fújja a nyers betonra: #ELÉGVOLT, miközben sárga széldzsekis társa a mobiljával világít neki. A dübörgő technótól nem hallják a közelgő autók zúgását, ijedten néznek össze, amikor a mindent belengő sűrű köd fenyegető kék-piros fényben kezd játszani. Egyenruhások rontanak a két fiatalra, esélyük sincs menekülni…
A nap szenzációja, hogy a közösségi házba a Csordás Patrik is betéved. Egy hónapja körözi a rendőrség. Egy lakásotthon ablakán ugrott ki, azóta nem látta senki. Meggyújtja a Pilvax-függönyt a szemtelen gyerek. Irénke azonnal telefonál a rendőrségre, jöjjenek gyorsan, itt egy körözött személy.
Amerikai Sztahanov | 36. rész: Ria, Ria, Bulgária
„Van kis szerelem, van nagy szerelem, és gyakran nincs szerelem. De volt egy egészen különleges szerelem akkoriban, a lengyel szerelem.” Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című könyve már megrendelhető az ÖT Boltból.
Észrevettem, hogy mostanában mindig az idő körül kötök ki. Egy ideje valahogy mindig kikötök az idő körül. Irritál az idő gondolata, matatok körülötte, talán azt sem tudom pontosan, hogyan érjek hozzá. Megérinteni az időt, miféle gondolat ez is.
Egy kiskocsmában ülünk. Én gin-tonikot iszom, ő Unicumot, én tizenhat, ő ötvenhárom, ő beszél, én hallgatok.
Irénke áll a nagyszobában, aminek betonlapokból van az alja, és átengedi magán a borzasztó hideget. Hogy minden sejtjében érezze. Valami vezeklésféle ez nála. Meditáció. Talán elképzeli ilyenkor, hogy van isten. Ebben a szobában a legnehezebb elképzelni.
Amerikai Sztahanov | 35. rész: LAX, éjszakai járat
„Talán mert én is más életet akartam. Nem a csillogót. Nem a sminkes, örökkön mosolygós Beverly Hills-i puszi-pát. Az adok-kapok, zord életet kívántam. A koszos kis Brooklyn, a lekopott Williamsburg, a funky East Village vonzott. Ez a hús-vér, életközeli, izzadságtól savanyú világ.” Újabb epizód a boltokban már kapható Amerikai Sztahanov című kötetből.
A telepre nem jár be a hókotró. Pontosabban: a hókotró sem. A helyi járat sem. Nem a helyi hókotró, hanem a busz. Megszállta a helyet a félméteres fehér. Legalább eltakarja a kidobott traktorkereket, ágyrugókat, lefejezett játékbabákat.
Amerikai Sztahanov | 34. rész: Arbeit, Arbeit – Kolpinghaus Nordhorn
„Késő este van már, sötét. Ülök a menekültekkel teli buszon. A zirndorfi táborból indultunk kora reggel. Sok a megálló. Itt-ott letesz a busz pár családot és felvesz másokat. Százszázalékos a helykihasználás. Precízen rendezi valaki az útitervet.” Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című kötete hamarosan a könyvesboltokba kerül, az ÖT Boltban pedig már előrendelhető.
Zima néni rosszul van, elfogyott a gyógyszere. A szomszéd ad nekik két szemet hétezerért. A fia az egyiket már be is veszi. A karácsonyi ünnepség foszlányai eltakarják a gyógyszerfalót. Gyerekek énekelnek, a szülők az élelmiszercsomagot bontogatják. Jászolban sír a Kisjézus. Végül is, hol sírjon?
Koromfekete karácsonyi este lett. József késett, Mária elbújt a bárányokkal a sarokba. A karácsonyfánk ott árválkodott a fehér lepedőn, a fehér házban. A gömbök és a szaloncukrok leestek a rengésben. Mi, gyerekek a polcok mellett guggolva vártuk a megváltást. Összekuporodva, ölelkezve hívtuk a Jézuskát.