Sopotnik Zoltán
Minden évben várom a nagy díjat, a díjamat. Ami csak az enyém. Amit csak miattam alapítanak, személyesen nekem. Rengeteg változatban elképzeltem már, hogy fognak értesíteni róla. Hogy viráglocsolás közben egyszer csak megcsörren a telefonom. Hogy fogmosás közben csörren meg. És hirtelen nem tudok válaszolni.
A nap szenzációja, hogy a közösségi házba a Csordás Patrik is betéved. Egy hónapja körözi a rendőrség. Egy lakásotthon ablakán ugrott ki, azóta nem látta senki. Meggyújtja a Pilvax-függönyt a szemtelen gyerek. Irénke azonnal telefonál a rendőrségre, jöjjenek gyorsan, itt egy körözött személy.
Irénke áll a nagyszobában, aminek betonlapokból van az alja, és átengedi magán a borzasztó hideget. Hogy minden sejtjében érezze. Valami vezeklésféle ez nála. Meditáció. Talán elképzeli ilyenkor, hogy van isten. Ebben a szobában a legnehezebb elképzelni.
A telepre nem jár be a hókotró. Pontosabban: a hókotró sem. A helyi járat sem. Nem a helyi hókotró, hanem a busz. Megszállta a helyet a félméteres fehér. Legalább eltakarja a kidobott traktorkereket, ágyrugókat, lefejezett játékbabákat.
„nekünk tiszta arcok kellenek, zúg egy hegy / nagyságú hangszóróból, nekünk feddhetetlen gének kellenek / az új világot felépíteni, a szép újat, ahol a génekig egyenlőek / az emberek, az állatok, az istenek, ahol génekig szorítjuk le / az időt, ahol nincs történelem, nemhogy vége lenne / egyszerűen nincsen”
Zima néni rosszul van, elfogyott a gyógyszere. A szomszéd ad nekik két szemet hétezerért. A fia az egyiket már be is veszi. A karácsonyi ünnepség foszlányai eltakarják a gyógyszerfalót. Gyerekek énekelnek, a szülők az élelmiszercsomagot bontogatják. Jászolban sír a Kisjézus. Végül is, hol sírjon?
Zima néni ruháért jön. Nincs formában. Akár egy nyugdíjas kötéltáncos egyensúlyozik az utca közepén. A közönség a kisbolt előtt figyel, szurkol neki.
A költészetért meg kell küzdenie az olvasóknak, mondtam valahol, és elhúzták a szájukat. Ez már más világ. A profi ma megnézi, mire van igény, ne legyek már ennyire szentimentális. Ha felelős állampolgár lennék, keresnék valami rendes foglalkozást. A „rendes” itt az egyéniség teljes feladását jelenti, vágtam vissza.
Szökésben | Kenszel Pikcsör, 13. rész
A civakodás képe csak nagyon lassan, komótosan bontakozott ki előttem, ahogy az agyam kamerája feldolgozta az eseményeket, mintha egy Tarr Béla-filmben lettem volna, bár én csak egyszer láttam tőle valamit, akkor is valami csaj cipelt el a vetítésre. A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizenharmadik része.
Egész életemben a kilókkal és hasammal harcolok, most ötvenhat évesen és százötvenezer grammosan pesszimista vagyok az eddigieket illetően. Anyám ’56-ban a salgótarjáni tömegbe lövetéskor kétévesen feküdt a járdán nagyanyámmal, és úgy tettek, mintha meghaltak volna. Biszku sohasem bánta meg. Tőlem meg csak ennyi telik, ez a százötvenezer gramm. Így bukik ’56 bennem, általam.
Digitál | Kenszel Pikcsör, 12. rész
A Kis Sarlóban gyűjtést szerveztek anyámnak, mert biztosan megbolondult, hátha kell a pénz, hogy elvigyem egy jó pszichiáterhez, sámánhoz, vajákoshoz. Mondtam nekik, fölösleges, őt még egy államcsőd sem tudná meggyógyítani. A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizenkettedik része.
A kortárs elektronikus zene alázatos jakuzája – DJ Krush budapesti koncertjéről
Nem láttam még egy ilyen dj-t, aki ennyire össze akart volna kacsintani a közönségével, nem mellesleg olyat sem láttam, akinek a mozdulatait ennyire lekövette volna a hallgatóság.
Anyám, a vogon | Kenszel Pikcsör, 11. rész
„Azokban az időkben tele volt zajjal meg zenével az egész város. Egyrészt ott voltak a gyárak a maguk dallamaival, mellettük pedig minden utcában legalább három kocsma, amiből kettőben élőzene szólt, rövid felfutása volt akkor a bluesnak, és rengeteg helyen az ment. A punk mellett valahogy mi is játszottunk bluest, sajátos felfogásban, amit nem sokan ismertek fel.” A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizenegyedik része.
Történt valami fontos Tatabányán: megrendezték az első Mésztelepi Fesztivált bicikliversennyel, marhapörkölttel, koncerttel, és rengeteg röhögéssel. Pedig a környék hírhedt része a városnak, ahová még a taxisok és az ételfutárok is csak ímmel-ámmal járnak ki.
Jónás | Kenszel Pikcsör, 10. rész
„Az egyetlen buszjáratot, ami bejött ide, már két éve elvették, egyszerűen nem jár be semmilyen busz. Az embereknek legalább két-három kilométert kell gyalogolniuk a következő megállóig, ami azért a nehezen mozgó nyugdíjasoknak és az iskolába, netán dolgozni siető embereknek elég nehéz. Bár alig van munka Nógrádban, de akkor is.” A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizedik része.
Medvehát | Kenszel Pikcsör, 9. rész
A Palócok Nagykönyve szerint a medvenevetés-röhögés, ami ugyancsak ritka, nem csak nálunk, de az egész bolygón, hatalmas mentális és erkölcsi káosz előjele, hordozója. De, hogy jön ide Dobrev Klára szeme?
Ruszkik, gyertek! | Kenszel Pikcsör, 8. rész
Anyám mindennap vitte az ebédet az orosz katonáknak, szegények ne éhezzenek, és elkezdett keményen oroszul tanulni, hogy el tudjon beszélgetni a drága lelkekkel, így mondta, tényleg, drága lelkek. Ez sem volt semmi, de amikor kiderült, hogy jó pár fideszes öregasszonnyal létrehoztak egy Facebook-csoportot Ruszkik, gyertek vissza! címmel, na, az már kiverte a biztosítékot.
A derék spártaiak, sakk-matt, elvéreztek a táblán - vonulós jelenetek a Pride-ról
„Megdicsérem a szettjét, kicsit olyan, mintha Gandalf Pokolgép-rajongó lenne, de még épp az irónia innenső oldaláról." Egy tömegiszonyos tüntetés- és felvonulásszűz beszámolója.
„Dadabányára járni világnézet, amit szépen alá is támaszt a Mindenki Kapja Be zenekar neve, plusz egy impozáns dalrészlet tőlük: »Legyen mindenki egyenlő, térdig érő néger nő.« Előtte »a Trianon is tök szar vót« mondat is elúszik a fejünk felett, majd egy bányagép oldalának ütközve megsemmisül. Sportfröccs, Unicum, sportfröccs, Dreher, árnyékos pad, irgalmas Isten.” Beszámoló a Dadabánya Underground Művészeti Fesztiválról.
Temuház | Kenszel Pikcsör, 7. rész
A Részeges Nándi verekedésbe fulladt temetése után egy újabb rendelet borzolja a kedélyeket: dologházba zárnák nemcsak a hajléktalanokat és a csavargókat, hanem bizonyos civil szervezetek és sajtóorgánumok képviselőit is, hogy ott társadalmilag hasznos munkát végezzenek. De mi lesz, ha odabent, mondjuk, Bikacsök néven indítanak új lapot vagy műsort? A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat hetedik része.
Drákói vigyor | Kenszel Pikcsör, 6. rész
Zsoltival az egyik éjszakás műszakban kezdtünk el politikáról beszélni, felgyorsult a beszéde, kicsit mélyebb lett a hangja, és két mondat után már a nagyhatalmi világ-összeesküvés közepén találtam magunkat. A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat hatodik része.