Ennek a cigánytelepnek külön törvényei vannak, magyarázza Macska Jónás, és külön nyelve is van, de ne cigányra gondolj, hanem olyan egyetemesre, öcsém. Ilyen „törvény” például, hogy egy nő és egy férfi nem állnak meg beszélgetni az utcán, mert a féktelen megfigyelők mindjárt elterjesztik, hogy együtt vannak. Vagy az asszony még a férje barátjának a kocsijába sem ül be, nem hagyja, hogy elhozza mondjuk a plázából, mert a féktelen megfigyelők újra támadnak, satöbbi.
A telep szélén lévő irodámban ülünk, ami tulajdonképpen egy romház: a teteje omladozik, sőt a ház végén konkrétan nincs is, és a gerendák is bedőltek az épületbe, a falakból bizonyos helyeken hiányzik a tégla, konkrétan belátni abba a helységbe, amit mi konyhának hívunk. Átmenni néha kávét főzni, vagy ételt melegíteni kész pánikroham. Jónás kávét kortyolva vezet be a telepi élet rejtelmeibe, hatalmas meglepetésemre a nyelv felől kezdi, de ez a hely amúgy is a meglepetések terepe. A hibásan összerakott mondatok itt külön életet élnek, és beépülnek a köznyelvbe, folytatja kicsit elmerengve, akárcsak a hibásan összerakott épületek vagy az igazán lepukkantak, leromosodottak, csak nézz itt körbe.
Nagyon furcsa képződmény ez a telep: két-három utcányi bányászkolónia-romház, utána pár tornácos parasztház, szintén le- és szétrombolva, majd az egész végén egy valahonnan ottmaradt négyemeletes panel. Vagyis régen az lehetett, most már csak az árnyéka, ezt az abszurd épületet, mintha az ufók rakták volna le, egyáltalán nem illik bele képbe, mondhatnám tájidegen, bár a táj kifejezés is erős ezen a helyen. Főleg, hogy a múltkor, mikor éppen Zima nénit látogattam meg, kinézett egy ló a másodikról, konkrétan kidugta a szép sörényes fejét, és esküszöm, olyan volt, mintha rám kacsintott volna. Zima szerint ez a kacsintás valami jót jelent, de nekem kell megfejteni. Azóta sokat gondolkodom rajta.
Egyébként két lomha bolt és egy megroggyant óvoda található a telepen, amit én azért gettónak szoktam nevezni, de Macska Jónás mindig tiltakozik miatta, hogy ezt azért ne csináljam. A boltokat itt mindig a tulajdonosról nevezik el, tehát van Béla Bolt és Mari Bolt, amelyek jóval drágábbak, mint például bent a városközpontban, ami igen meglepő, ráadásul alig lehet pár élelmiszert kapni, azok is valahol a minőség...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.

Hallgasd meg!