Ceglédi Zoltán ezúttal egy különös Facebook-kommentből kiindulva beszél a 480 forintos benzinár körüli vitáról, az ügynökügy visszásságairól és az elszámoltatás korlátairól. Szóba kerül a lakhatás, az oktatás, a munkavállalói jogok és a sajtó felelőssége is. A Ceglédi 2.0 új adásában az is felmerül, miért a politikusoktól várjuk a megoldásokat, miközben mi nem szívesen hozunk áldozatokat.
Némi kihagyás után újra jelentkezik Ceglédi Zoltán műsora, ami még mindig olcsóbb (és viccesebb), mint a köztévé adásai.
Ugyan a nyári szünetben Ceglédi megfogadta, hogy a jövőben nem olvasgat kommenteket, most egy hozzászóláson keresztül mégis vele együtt lesünk bele a valóságba: egy kommentelő a beígért 480 forintos benzinárat kérte számon a kormányon, mire egy vélhetően tiszás illető azt válaszolta neki, Magyar Péter „csak követelte ezt a kampány alatt, de nem ígérte”. Megfontolandó érvelés, mondja Ceglédi, végül is tényleg, miért gondolja bárki, hogy ha „a kormány azt mondja, hogy jó, legyen” 480 forint a benzin, akkor az fenntartható lesz – ahelyett, hogy az lenne fontos, hogy az emberek ki tudják fizetni a piaci árat.
Ceglédi elmeséli, miért nem volt az előző héten adása, de inkább „a holnaputánra” akar koncentrálni. Szerinte például arról kell beszélni, hogy „a korrupcióellenesség nem azonos a társadalmi igazságossággal”: sem az elszámoltatás, sem az ügynökakták nem követelnek áldozatot a társadalomtól. Ceglédi az ügynökaktákkal kapcsolatos súlyos hibákat is szóba hozza, és foglalkozik azzal a 160 emberrel is, akik bár megfigyeltek voltak, tévedésből ügynökként tűntek fel az adatbázisban.
Ceglédi felsorolja az elmúlt 16 év mélypontjait, kezdve a 2008-as gazdasági válságtól egészen az orosz-ukrán háborúig és a klímakatasztrófáig. Úgy érzi, Magyarországon úgy viselkedünk, mintha nem lennének ránk hatással a globális átalakulások, mintha nekünk nem kellene változni – pedig szerinte éppen az a kérdés, hogy a magyar emberek tudnak-e együtt mozogni ezekkel a mindenkire ható változásokkal.
Elgondolkozik azon is, mi lenne, ha a nagyobb autó, a többedik lakás és hasonlók nagyobb anyagi felelősségvállalással járnának; mi lenne, ha megszületne a kötelező szakszervezetiség, kötelező kollektív szerződés és nagyobb munkavédelem – esetleg duplázódna a családi pótlék az alacsony jövedelműek számára, de nem járna azoknak, akik jól keresnek.
Ellentétben ezekkel, az elszámoltatást meg az ügynökügyet Ceglédi „kényelmes témáknak” látja...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.