rövidpróza

Szökésben | Kenszel Pikcsör, 13. rész

A civakodás képe csak nagyon lassan, komótosan bontakozott ki előttem, ahogy az agyam kamerája feldolgozta az eseményeket, mintha egy Tarr Béla-filmben lettem volna, bár én csak egyszer láttam tőle valamit, akkor is valami csaj cipelt el a vetítésre. A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizenharmadik része.

Amerikai Sztahanov | 31. rész: Karnika, a Covid-befektető

Vettem harmincezer dollár Moderna-részvényt, mondja. Covid? Covid. Február van, 2020. Minél nagyobb a hazugság, annál jobban elhiszik az emberek, magyarázza.

Digitál | Kenszel Pikcsör, 12. rész

A Kis Sarlóban gyűjtést szerveztek anyámnak, mert biztosan megbolondult, hátha kell a pénz, hogy elvigyem egy jó pszichiáterhez, sámánhoz, vajákoshoz. Mondtam nekik, fölösleges, őt még egy államcsőd sem tudná meggyógyítani. A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizenkettedik része.

Anyám, a vogon | Kenszel Pikcsör, 11. rész

„Azokban az időkben tele volt zajjal meg zenével az egész város. Egyrészt ott voltak a gyárak a maguk dallamaival, mellettük pedig minden utcában legalább három kocsma, amiből kettőben élőzene szólt, rövid felfutása volt akkor a bluesnak, és rengeteg helyen az ment. A punk mellett valahogy mi is játszottunk bluest, sajátos felfogásban, amit nem sokan ismertek fel.” A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizenegyedik része.

Jónás | Kenszel Pikcsör, 10. rész

„Az egyetlen buszjáratot, ami bejött ide, már két éve elvették, egyszerűen nem jár be semmilyen busz. Az embereknek legalább két-három kilométert kell gyalogolniuk a következő megállóig, ami azért a nehezen mozgó nyugdíjasoknak és az iskolába, netán dolgozni siető embereknek elég nehéz. Bár alig van munka Nógrádban, de akkor is.” A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizedik része.