Művészi értelemben nem lennék a U2 helyében. Lényegében a kilencvenes évek közepe óta szinte teljesen mindegy, mit csinál a négytagú ír sztárzenekar, nem tud eget rengető dolgot produkálni, küzd azért, hogy releváns maradhasson – egyre kisebb sikerrel –, és, hogy ne csússzon bele az úgynevezett heritage státuszba, azaz, hogy ne legyen belőle olyan együttes, ami egykoron nagyon sikeres volt, még most is sokan kedvelik, a lemezeit veszik, a stadionkoncertjeit látogatják, de már inkább csak a múltjából él, a rajongók a régi dalokat akarják hallani, a nagy korszak hosszú árnyéka mindent lefed, amit azóta csináltak. Nem akarták elengedni tehát a saját érvényességükbe vetett hitüket.
Most pedig itt egy új U2-nagylemez, a Carnaval de Luz, amit az előzmények ismeretében akár
De legalábbis valóságos életjelnek, ami – ismét csak: az előzmények ismeretében – már önmagában is figyelemreméltó dolog.
Sivatagtól sivatagig
És akkor azok a bizonyos előzmények. Ami az érvényességért folytatott küzdelmet illeti: egy ponton maga a U2 is feladta a (hogy ezt a manapság népszerű szót használjam) vergődést. Először a legendás 1987-es The Joshua Tree nagylemez anyagát vitték újrajátszós turnéra (Barcelonában láttam is őket ezen a koncertkörúton, nagyszerű volt). 2023-ban pedig az énekes, Bono Surrender – 40 dal című – egyébként kifejezetten jól megírt, szórakoztató – könyvével párhuzamosan kihoztak egy grandiózus, negyven dalt tartalmazó, kifejezetten sok jó pillanatot felvonultató önfeldolgozás-lemezt, amin akusztikusabb, intimebb formában gondolták újra klasszikus dalaikat, valamint a nosztalgiapakkhoz még egy film is készült, a Sort Of Homecoming with David Letterman – az A Sort Of Homecoming ugye egy U2-szám címe is, a zenekar egyik legjobb nagylemeze, a The Unforgettable Fire egyik kulcsdala –, ami valóban egyfajta hazatérés, hiszen a helyszín Dublin, a tematika pedig természetesen egyfajta érzelmes vissza a gyökerekhez-utazás, melyben az egykori dublini srácok – pontosabban Bono és The Edge, Adam Clayton és Larry Mullen Jr. nem szerepelnek a moziban – megmutatják, honnan indultak, milyen az a város, ahol felnőttek, és ahol elkezdtek zenélni.
Akkoriban még akár azt is lehetett gondolni, hogy ez valamiféle ízléses lezárása egy hosszú és valóban fantasztikus karriernek. Elegáns kilépés a manézsból. Azonban az is kiderült, nem erről van szó, a U2 Las Vegasba készült, hogy a...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.