„Nekem nincs lehetőség a szép nyelvüket gyakorolni. Mindenkinek jobb, ha angolra váltunk” – mondta a miniszterelnök Berlinben, miután 53 percen át olvasta fel német nyelvű beszédét, amelyre a program szerint bruttó 35 perces időkeret állt volna rendelkezésére. A csúszás miatt az angol nyelvű kérdezz-felelekre csak szűk 15 perc jutott; annak keretében nyelvileg kétségkívül felszabadultabban fejtette ki a kormányfő, hogy azért olyan magas továbbra is a támogatottsága, mert „őszinte”: bár nem könnyű kertelés nélkül beszélni „a költségvetési hiány csökkentéséről és az államadósság lejjebb szorításáról”, másoknak is csak ezt tudja javasolni, hiszen lám, megéri.

Fogadjuk is meg a tanácsot, és beszéljünk őszintén.

Hagyjuk azt a leegyszerűsítő narratívát, hogy a szőrszálhasogatók belekötöttek a miniszterelnök úr akcentusába, és próbáljuk meg szétszálazni a tényállást, annak különféle kül- és belpolitikai vetületeivel, sőt, oktatáspolitikai elemeivel.

Orbán Anita késztetést érez arra, hogy egy törökországi sajtótájékoztatón hosszas török nyelvű köszöntőt olvasson fel, a végébe még egy kicsit bele is gabalyodva; a miniszterelnök külön videóban hívja fel a figyelmet arra, hogy Prágába csakis Škodával utazik; ugyanő Berlinben egy angol–német kétnyelvű rendezvényen (a korábbi évek külföldi szónokaival ellentétben) szigorúan németül olvassa fel beszédét, itt-ott az érthetőséget nehezítő prozódiával, az időkeretet meghaladóan, noha ő maga mutat rá, hogy „mindenkinek jobb”, ha a németet nem erőlteti.

Gesztus gesztus hátán – ami valahol sajátos.

Eszébe jutna-e a cseh miniszterelnöknek, hogy kiposztolja követőinek: íme, csakis Magyarországon gyártott autóval megyek Budapestre? Elismerésre méltó lenne ugyan, ha a montenegrói kormányfő egy magyarországi rendezvényen előrukkolna néhány magyar szóval – de hogy 53 percen át egy mégoly gondosan magyarra fordított szöveget olvasson fel akadozva, azt azért már nem kívánnánk. Hiszen mit is kellene bizonyítania egy ilyen figyelmességgel? Hogy bár nincs semmiféle ilyen elvárásunk, mégis képes egy számára nyelvileg semmiképp nem komfortos helyzetbe hozni magát azért, hogy bevágódjon nálunk? Roppant fura felfogása lenne ez a diplomáciának; de ráadásul konkrétan a berlini látogatás további óráiban sem tűnt úgy, hogy Friedrich Merz meghatottan borult volna le Magyar Péter teljesítménye előtt.

Roberta Metsola, az EP elnöke néhány hónappal ezelőtt tartott beszédet Berlinben, szintén Európa helyzetének témájában – a harmincperces szöveget németül kezdte, erős akcentussal, de élvezhető hanghordozással, majd a legelső perc végén némi...