„Jövőre Magyar Péter itt lesz a Pride-on velünk” – reménykedett a Pride-on vonulók egyike. Hát, én azért nagy tétekben nem fogadnék erre. Természetesen, ha így lesz, valamint az LMBTQ-közösség jogi emancipációja is megvalósul, akkor örülünk. De ha mégse, akkor mit csináljunk? Vannak javaslataim bojkottra, polgári engedetlenségre, valamint a szivárványkoalíció bővítésére. Kérdés, hogy amennyiben így alakul, a zömében Tisza-szavazó felvonulók bevállalják-e az ütközést kedvenc pártjukkal és miniszterelnökükkel?
Tavaly a vonat annyit késett, hogy majdnem lecsúsztam a Pride indulásáról. Idén pont emiatt jóval hamarabb elindultam, ám a MÁV ezúttal pontos volt. A múlt évben az odafelé való késés, illetve a tudat, hogy egy betiltott rendezvényre igyekszünk, jobban összehozott bennünket. Az útitársak spontán beszélgetések kezdődtek már akkor, amikor állt a vonat. Volt, akivel rögtön bejelöltük egymást, és később is csevegtünk. S a 2019-es Pride számomra még legendásabb: ott találkoztam először valakivel, akivel ma is tartjuk a kapcsolatot. Én nem vagyok az a nagy közösségi ember, de ott életre szóló kapcsolatok születtek. A tavalyi résztvevőkkel pedig a szó szoros értelmében, fizikailag is közelebb voltunk egymáshoz. Egyszerűen azért, mert jóval nagyobb volt a tömeg. Aminek a kontrasztja idén a hídon is látszott. Ezúttal senkivel nem elegyedtem hosszabb beszélgetésbe, és a múlt évi útitársat sem láttam felbukkanni.
Ugyanakkor akadt, aminek láttán úgy éreztem, hogy akár a tavalyin is lehetnénk. Például Orbán Viktor a szivárványos zászlón. Persze ami még a legutóbbi vonuláson tétre menő gúnyos provokáció volt, az idén már csak Orbán politikai hullájának közszemlére tétele és rituális meggyalázása: az ’56-os lincselések vértelen formája. Igazából érthető ez a fajta indulat. Orbán úgy érezte, biztosra megy, ha a primitív, zsigeri előítéleteket csatornázza be. Azt gondolta, ezzel nem nyúlhat mellé, de aztán mégis látványosan beleállt a földbe. Az utóbbi hónapok, a bosszú körhintájának csúcsfokozatba kapcsolása jól mutatja, hogy az általa ipari méretekben előállított gyűlölet kiváltott egy olyan kontragyűlöletet, amely végül is maga alá temette. A nap végén annyit sikerült elérnie, hogy olyan szintű utálatot gerjesztett maga ellen, ami rázárta a politikai koporsó fedelét.
A tömegben állva kettős érzés...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.