Reggel hét óra: Retinol krém, szója latte és müzli. Jó reggelt, Brüsszel, jó reggelt EU! Egy újabb nap a Birodalom ügyeinek menedzselésére.
Nyolc óra. A brüsszeliták aggódni kezdenek. Kilenckor már jön az első közlemény arról, hogy aggódnak. Délre a következő – exponenciálisan növekvő – aggodalom is készen áll. Ez a szigorú munkarend. A szándékos szóismétlést az olvasó bocsássa meg: a Bizottság szókincse ennyi, a szöveg így talán jobban visszaadja a Központ hangulatát.
Február végén az Egyesült Államok és Izrael bombázni kezdte Iránt. Von der Leyenék erről a napi hírekből értesültek. A washingtoni szövetséges bárminemű egyeztetés nélkül elindított egy nagyszabású katonai műveletet a Közel-Keleten, közben pedig elvárta, hogy az európaiak átadják a bázisaikat és beálljanak mögé. A válasz nem maradt el. A Bizottság és a Tanács közös nyilatkozatban rögzítette, hogy a fejlemények komoly aggodalomra adnak okot (már megint az aggodalom). A legfőbb iráni vezető halott, az olajár az egekben, Brüsszel aggódik, Ursula és Kaya – Kallas – ráncolják a Retinolt.
Izrael ügyében a koreográfia ugyanaz. Szeptember elején az uniós külügyminiszterek az írországi Wicklow-ban ültek össze, és a házigazda ír miniszter maga mondta ki, zsákutcába jutottak. Irán fennakadt a torkukon. Kaja Kallas ott állt a csoportképen csinos ruhában, és mosolygott. Az a sztoikus balti mosoly.
Ukrajna. Tavaly decemberben az EU le akarta foglalni a befagyasztott orosz milliárdokat Ukrajna számára. Belgium többször is nemet mondott. Így az Unió a piacról vett fel hitelt, hogy 90 milliárd eurót adjon Kijevnek két évre. A tanulság pofonegyszerű. Európa inkább a saját unokái nevére adósodik el, mint hogy hozzányúljon a pénzhez, amelyet ő maga fagyasztott be. A 90 milliárd kevés lesz, Kijev védelmi finanszírozásában jelenleg is 23,1 milliárdos lyuk tátong. Bart De Wever belga miniszterelnök a teljes elkobzást háborús cselekménynek nevezte. Ő legalább kimondja, amit gondol. Az egyetlen, aki tudatában van annak, mit jelent más vagyonának elrablása.
Amerika. Januárban Donald Trump büntetővámot jelentett be nyolc NATO-országgal szemben, amelyek katonát küldtek Grönlandra – egy maroknyi csapatot, hogy megvédjék a szigetet az USA hadseregétől. A kontinens vezetői hol fenyegetőztek, hol pedig hízelegtek. Trump ezután nyilvánosságra hozta Macron magánüzeneteit, és az Élysée-palota elismerte, hogy azok valódiak: Macron szervilis bókolásai. Trump elnök végül visszakozott, Brüsszel fellélegzett. A szuverenitás napja ezzel véget ért.
Kína. Pekingnek elég egy tollvonás a ritkaföldfémekről, és az európai hadiipar nagy része leáll. Stéphane Séjourné ipari stratégiáért felelős uniós biztos szerint a Kínával folytatott kereskedelem kiegyensúlyozása egzisztenciális kérdés. Évek óta az. Mindig is az volt.
Törökország. Az EU-nak nagy szüksége van Erdoğanék jóindulatára, főként a migráció és a védelem okán, illetve a Kaukázus miatt is. Befogadni viszont nem kell Törökországot. Az Európai Parlament júniusban is kimondta, hogy a török csatlakozási folyamat a jelenlegi feltételek mellett nem indítható újra. Ankara ezt már régóta, évtizedek óta tudja. Brüsszel most írásba is adta mindezt.
Pórázon foglak!
Az Unió belső életét egyetlen példa is jól leírja. Orbán Viktor kormányzása alatt Brüsszel mintegy 18 milliárd eurót fagyasztott be a demokráciadeficit, a korrupció és az LMBTQ-ügyek miatt. Áprilisban Orbán megbukott. Május végén már „ment is” a pénz Magyarországnak – legalábbis a kormányzati retorika szintjén: Magyar Péter megállapodott a Bizottsággal arról, hogy az EU feloldja a teljes 16,4 milliárd eurós összeg kifizetésének zárlatát. A feltételek között szerepelt a Brüsszelnek megfelelő korrupcióellenes szabályozás mellett az EU szívének kedves LMBTQ- és menekültügyi szabályozás is. Szeptember 23-án jött a következő adag: 4,2 milliárd euró, és a magyar diákok visszakerülhetnek az Erasmus Programba. A magyar diákok tehát az Európai Unió túszai voltak. Most elengedték őket. Brüsszel ezt nem zsarolásnak hívja, hanem jogállamisági feltételrendszernek. A szótár más, a módszer ugyanaz: „a nap végén” ez a legsimább otromba zsarolás. A Bizottság meg akarja tartani ezt a remek mechanizmust, sőt a következő költségvetésben ki is terjesztené. A póráz tehát marad – a jó bevált európai civilizációs vívmány.
A netcsőszök kora: Európai Algoritmikus Illemhivatal és Rendészet
A Digital Services Act első nagyobb büntetése Elon Musk platformját, az X-et sújtotta, csaknem 140 millió dollárral. Washington válaszul kitiltotta az USA-ból Thierry Bretont, akit a törvény kiagyalójának nevezett. Breton azt válaszolta, hogy a cenzúra nem ott van, ahol az amerikaiak keresik. Igaza van. Ott van, ahol egy hatóság dönti el, mi a dezinformáció – és ugyanez a hatóság bírságol érte.
Hamleti konjunktúra – recesszió lenni vagy nem lenni
Az iráni háború kitörése és április vége között a gáz ára 50, a nyersolajé 65 százalékkal ugrott meg. A német gazdaságkutatók áprilisban több mint felére vágták az idei növekedési előrejelzést. Az OECD most egyszázalékos euróövezeti növekedést vár, Franciaországnak mindössze 0,4 százalékot. Az Egyesült Államok gazdasága több mint kétszer ennyivel növekszik.
A népszerűtlenség két lábon járó bioszobrai
Ursula von der Leyen januárban túlélt egy újabb bizalmatlansági indítványt, a 720 képviselőből csak 165 szavazott ellene. A Parlament „szereti” Ursulát, pontosabban: a semmittevő képviselők zömének jól felfogott érdeke, hogy ő maradjon az elnök. Mert zsarolható. A választókat sosem kérdezték meg, mert von der Leyen nevét nem lehet a szavazólapra nyomtatni.
Friedrich Merz kancellár másfajta hatalmi játékot űz. Az INSA (Institut für neue soziale Antworten) német közvélemény-kutató szeptemberi felmérése szerint a németek 14 százaléka tartotta Merz-t megfelelő kancellárnak, 78 százalékuk nem. Az AfD 28–29 százalékkal vezet a pártrangsorban. Mecklenburg-Elő-Pomerániában a CDU az újraegyesítés óta először nem jutott be a tartományi parlamentbe. Németországban a polgárok többsége évtizedek óta a konzervatív oldalra szavaz, de a kereszténydemokratáknak valahogy sosincs elegendő szavazatuk az önálló kormányalakításhoz, szinte mindig nagykoalíció alakít kormányt. Majd a német lakájmédia rendszeresen elvégzi a dolgát: kirekeszti a konzervatív oldalt, megbélyegzi, hamis, keretezett csúsztatásokkal démonizálja, a német társadalom és fejlődés ellenségének állítja be a jobboldalt. A gyanútlanul nyájas, derék német polgár pedig előbb-utóbb elhiszi, amit naponta ötvenszer tálalnak a számára, különböző perfid változatokban. Ilyesmi sehol se folyhat időtlen időkig komoly következmények nélkül. A következmények már jól láthatóak.
Emmanuel Macron, a valós hatalom nélküli francia elnök sem jár jobban: az év elején a franciák mindössze 19 százaléka vélekedett róla kedvezően. Európa két meghatározó motorja – ezek szerint – leállt.
A francia gazdaságban 2026-ban 31 800 munkahely tűnt el, a német iparban pedig 2019 óta „mindössze” 341 500 munkahelynek lett hűlt helye. Az Európai Bizottság apparátusának teljes létszáma ugyanakkor 32-33 ezer fő körül forog: felmerül a kérdés, vajon mit csinál ennyi ember nap mint nap, amikor semmilyen kézzelfogható, előremutató eredményt nem látunk.
Uniós szoborpark
A boszniai Mostarban a polgármester életnagyságú szobrot állított ifjúkori hősének, Bruce Lee karate-ikonnak.
Egy napon von der Leyennek, Merz-nek és Macronnak is szobrot állítanak majd. Ursula von der Leyen szobra egy magas, egyenes nő lesz, kezében telefonnal. A kijelző üres. Az üzenetek elvesztek, ahogy a Pfizer-ügyben is. Az alapanyagot a befagyasztott orosz vagyonból öntenék, de ahhoz – egyelőre – nem szabad hozzányúlni. A szobor ezért ideiglenesen ládában marad a Euroclear pénzügyi csoport pincéjében. A talapzatra a következő kerül: „Long live Europe! History is watching us!”.
Aggódom.
Kaja Kallas szobra kelet felé mutat. Az arca Washington irányába fordul, engedélyre vár. A táblán ez áll: „Wicklow, 2026. Zsákutca.”
Merz szobra kicsi lesz. A költségvetés 14 százalékra futotta.
Európa lakossági és vallási térképe átalakult
Hogy ez tervezett folyamat, vagy csak hagyták, hogy így legyen, Brüsszel sosem árulta el. Azt viszont tudjuk, mi történt. Aki szóvá tette, mi zajlik, rasszistának bélyegezték. Aki ellenállt, azt megbírságolták: Magyarországot kétszázmillió euróra és napi egymillióra. Aki nem akart migránsokat befogadni, annak fizetnie kellett. A választókat Brüsszel egyszer sem kérdezte meg. A folyamat következményei láthatók.
Nem, nem a más vallásúakkal, nem az Európán kívüli népekkel van baj. Azzal van baj, hogy Európa megkérdezése nélkül rajzolják át Európát.
A keresztény gyökerek, a szabad szólás, a nők egyenjogúsága, a nemzetek nyelve nem kiárusítható leltári tételek. Ezeket egyszer lehet elveszíteni. Visszaszerezni már nem nagyon.
A kiüresedett szék
Orbán Viktor távozott. A volt miniszterelnökkel eltűnt az egyetlen hang, amely hangosan mondta ki, amit sokan csak a folyosón suttogtak. Számos kormányfő egyetértett Orbánnal a migráció, a szankciók, a brüsszeli gyámkodásra adott reakciók kérdésében. Nyilvánosan azonban egyikük sem vállalta a véleményét. A pénz miatt. A befagyasztás miatt. A következő csúcs ülésrendje miatt. A fiskális és digitális póráz miatt.
A csoda Hollandiából jön – a Szőke Ciklon esete a brüsszeli demokráciával
Nyáron egy holland jogász, Eva Vlaardingerbroek kopogtatott Brüsszel ajtaján. Európai polgári kezdeményezést indított Save Europe Act néven. A szöveg szerint bevándorlási moratóriumot óhajt, az illegálisan itt tartózkodók, az elutasított menedékkérők és az Európán kívülről érkezett bűnözők gyors hazaküldését, és azokét is, akik nem illeszkedtek be, valamint, hogy szűkítsék a frissen bevándoroltak számára folyósított a szociális ellátásokat. Fontos megjegyezni, hogy állampolgárok kitoloncolását nem akarja (ezt azért hangsúlyozom, mert számos nyugati lap ezt sugallta).
Nem feltétlenül és nem mindenben értek vele egyet.
Persze átnézve a már számtalanszor hazugságon, csúsztatáson kapott nyugati sajtó veretes kínálatát, az is kérdés, hogy igaz-e egyáltalán az az állítás, hogy a kiutasítást Vlaardingerbroekék bármikor is valláshoz, fajhoz vagy származáshoz kötötték volna.
A holland jogásznak egy dologban kétségtelenül igaza van: Európa örökségét meg kell védeni. A székesegyházakat, a nyelveinket, a szabad szót, a nők egyenjogúságát, a jogot, amely mindenkire egyformán vonatkozik. Ez az örökség persze nem vérvonal. Bárki a sajátjává teheti, aki tiszteli, elfogadja és gyakorolja. Aki azonban nem, sőt, netán le akarja azt bontani, annak itt nincsen helye.
Két hónap alatt félmillió európai írta alá a Save Europe Actet. Brüsszel – szándékosan – nem vitázott vele. Július 22-én az EU megtagadta még a kezdeményezés nyilvántartásba vételét is, arra hivatkozva, hogy az nem felel meg az európai értékeknek (bármit is értsen ezalatt a jelenlegi európai vezetés). Egy demokratikus világban akár érvelni is lehetett volna. Leszavazni. A Bizottság inkább becsukta az ajtót, így biztonságosabb és kevesebben hallják a másik véleményt. A kezdeményező ezt nyíltan szóvá is tette az Európai Parlamentben: szerinte antidemokratikus, ha egy kezdeményezést még azelőtt utasítanak el, hogy annak tartalmáról egyáltalán vita folyna. Nem hátrált. Az Egyesült Királyság januárban blokkolta a vízummentes beutazását. Brüsszel pedig lesöpörte. A Save Europe Act tehát megérdemli, hogy komolyan napirendre vegyük. A Szőke Ciklon pedig továbbra is gyűjti az aláírásokat és beszédeket tart – mindannyiunk jövőjéről. Mennyivel jobb lenne, ha ő ülne az Európai Bizottság vezetői székében.
Borítókép: Volodimir Zelenszkij és Ursula von der Leyen Kijevben, 2026. február 24-én / fotó: Handout / UKRAINIAN PRESIDENTIAL PRESS SERVICE / AFP
Bejelentkezés