Két hét szünet jön a Közelképben. A rövid szünet előtti utolsó adásban Gavra Gábor az 55 új államtitkárról, a kormányalakításról, a tárcák hiányosságairól és a hazai pártpolitikai mozgásokról beszélget Schiffer Andrással – egy kis nosztalgiázással fűszerezve.
Megkezdődött a klasszikus értelemben vett törvényhozási munka, megvan az 55 államtitkár, vezeti fel Gavra Gábor a beszélgetést, és elemezni is kezdik Schiffer Andrással az államtitkári kar összetételét. Schiffer kiemeli, hogy egy hétig nem volt, aki irányítsa a minisztériumokat, aztán „random módon jelentkeztek be miniszterek” az államtitkár-jelölésekkel, pedig korábbi miniszterelnökök – például Antall József – a kormányalakítás napján már kész államtitkári listával rendelkeztek.
„A miniszterelnöktől lefelé számosan vannak, akik négy évvel ezelőtt még bőven a Fidesz, a NER táborában” mondja Schiffer, aki úgy gondolja, éppen ezért nem beszélhetünk teljes rendszerváltásról, és látszik, hogy „káderhiány van a Tiszánál”. Azonban az racionális hatalomtechnikai-logikai húzás, teszi hozzá, hogy a frakcióhoz kötődő embereket helyezik államtitkári pozíciókba, mert ezzel a Tisza ki tudja védeni a politikai bizonytalanságokat, illetve stabillá teszi a kormányt, ha „a frakció akaratát beviszik a kormányzásba”.
Gavra nem szeretné, hogy elsikkadjon az a kérdés, a Tisza tömegmozgalommá vált a Tisza-szigeteknek köszönhetően – kérdése, hogy meg kell-e ugrania a Tiszának a párttaglétszám növelését. Schiffer kétli, hogy a mozgalmiságot pártszervezeti keretek közé szorítaná Magyar, de nem látja, hogy a visszacsatolási mechanizmusok hogyan tudnak érvényesülni a kormányzati működésben.
Schiffer nagyon örül, hogy a jóléti szektor hangsúlyosabban van jelen az új kormányban, azonban hiányolja, hogy nincsen külön munkaügyi tárca és kifogásolja, hogy a szociális és családügyi minisztérium alá tartozik majd, „tisztára, mint a NER-ben”. Érdekegyeztetés, munkaügy, foglalkoztatáspolitika, közmunka – egyikre se neveztek ki külön senkit, ezért is nevezhető az új kormány „a globális nagytőke kormányának”, magyarázza Schiffer. Eltűntek a munkavállalói jogok a politikából, amit Schiffer azzal magyaráz, hogy Magyarországon nincs tartalmilag is valódi baloldal: azért sem, mert az emberek hagyták, hogy ne beszéljenek munkavállalói jogokról a pártok, meg mert már a 90-es években se kizsákmányoltként, szakmájuk tagjaként identifikálta magát a munkásosztály, azaz nincs osztálykötődés. Ha pedig ez nem döntési pont az emberek számára, akkor a globális nagytőke nem érez nyomást - meg is felelt nekik az Orbán-kormány, teszi hozzá Schiffer.
Mi a párt, hogyan működik, kérdezi Gavra Gábor, aki hiányolja a 90-es évekbeli pártok belső életét és Torgyánt. A 90-es évek említése be is indítja a nosztalgiavonatot, anekdotázgatnak egy keveset, majd Schiffer kijelenti, hogy mégiscsak arról van szó, így működik a társadalmi-választói érdekek becsatornázása a parlamenti vagy kormányzati munkába. „Mentek a meccsek”, amik „szelepek voltak” a frakciókban, de a Fidesz kikapcsolta azokat a demokratikus mechanizmusokat, amelyek kiszámíthatóan csatornázták be a választói akaratot, mondja Schiffer. Az pedig „komoly kockázati tényező”, hogy a Tisza valójában virtuális párt, mert a társadalmi konfliktusok ott vannak, és lehet, hogy emiatt a Tiszán kívül fognak utat törni maguknak, zárja Schiffer András a műsort.
Az adásban a beszélgetőpartnerek felidézik azt is, Gyurcsány hogyan viselkedett miniszterelnökként, kiderül, voltak-e SZDSZ-es kisgazdák, sztoriznak az MSZP és az SZDSZ szórakoztató parlamenti működéséről. Megismerhetünk anekdotákat és kiderül az is, milyen konfliktusok voltak 2022 előtt a Fideszben. Jó szórakozást mindehhez!
Bejelentkezés