Batsányi János 1789-ben azt üzente, hogy vigyázó szemünket Párizsra vessük. A mozdulat begyakorolva: Magyarországon azóta is fegyelmezetten Nyugat felé csavarodik a fej, figyelünk. 1968-ban is figyelni kellett volna, de akkor nem engedték a szemnek a látást, mára viszont legfeljebb önködünk zavarhat, ha ki akarunk nézni a fejünkből.
Csakhogy nem Gáza, hanem franciaországi betört kirakatok és égő városháza fölött. A lázadás pedig nem Gázáért indult: a párizsi szegény elővárosok középiskoláiban kezdődött, tanárhiány és lepusztult tantermek miatt, és onnan nőtt országos dühöngéssé.
West, a Spiked publicistája október 20-án a Spectatorban azt írja, hogy a palesztin zászló elszakadt eredeti jelentésétől. Sokáig a fesztiválozó, jómódú baloldal együttérzését hirdette, természetesen a szivárványzászló mellett. Mára iszlamista sérelmi politikusok, szélsőbaloldali bajkeverők és apolitikus nihilisták lobogója is, Franciaországban a fosztogatásé és a gyújtogatásé, Nagy-Britanniában az ifjú fehér baloldaliaké és a területet jelölő muszlim fiataloké egyaránt. West szerint a különböző sérelmek itt közös, civilizációellenes nyelvet találtak.
Jel és jelölő
Három éve, amikor a Hamász terroristái rettenetes brutalitással mészároltak Izraelben, azt írtam az azóta megboldogult Mandinerbe, hogy a nyugati vezetők azért nem értik a saját utcáikat, mert a vallási türelem bevett gyakorlata óta nem feltételezik, hogy vallásháború egyáltalán lehetséges. Legalábbis nálunk.
Az első: a jel kiürült. Pontosabban: háttérbe szorult a saját jelentése, és emiatt alkalmassá vált arra, hogy egymástól idegen követeléseket képviseljen. Ernesto Laclau ezt üres jelölőnek nevezte: minél több sérelem sorakozik egy jel mögé, annál kevesebbet kell jelentenie. A klímaaktivista, az iszlamista, az antikolonialista diák, a drágaság miatt utcára vonuló szülő és a márkás cipőt zsákmányoló kamasz mind mást lát benne. Egyben értenek egyet: hogy ki az ellenség.
A második: az utcai mozgalom szerkezete tulajdonképpen vallási. Megnevezik az eredendő bűnt: a gyarmatosítást, a szén-dioxidot, gyakorlatilag bármit, amit a Nyugathoz lehet kötni. Aztán megtalálható benne a gyónás, a megtérés és az eretnekvadászat is. West Greta Thunberg példáján mutatja meg, hogy a klíma és Palesztina ügyét ugyanaz a hit köti össze: a Nyugat vétkezett, és vezekelnie kell. Pascal Bruckner húsz éve könyvet...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.