Képzeljünk el egy olyan disztópiát, ahol az országunkat megszállják, és a minket megszálló hatalom napi huszonnégy órában, heti hét napon át mindenkit megfigyel és lehallgat, nem csak a telefonhívásokat és az üzenetváltásokat, de a készülékeket követve az aktuális pozíciókat is. Az ország köré falakat emelnek, amelyeken nemcsak őrtornyok találhatók, hanem amikre mozgásérzékelős gépágyúkat is szereltek, mindenkit drónokkal figyelnek, a területet szüntelen mesterlövészek pásztázzák. Gyakorlatilag senkinek sincs állampolgársága, útlevelet csak más országtól lehet szerezni diplomáciai úton, méregdrágán, esetleg a legszélsőségesebb egészségügyi vészhelyzet esetén engednek ki bárkit is. A beáramló javakat, de a vizet, az áramot és a gázt is a megszálló hatalom ellenőrzi, és kénye-kedve szerint zárhatja azokat.
A terület lakosai ennek nyilván nem örülnek, és egyre radikálisabb politikai formációk alakulnak, amelyek Szent Háborút hirdetnek a megszállók ellen, rakétázzák azok fővárosát, ami 60 kilométerre van a körbezárt városuktól. Ezekre a másik hadsereg megtorló akciókkal válaszol – de a békés tüntetők közé is gond nélkül lőnek.
Az akció azonban vérfürdőbe fullad, a mészárlás felvételei nemzetközi felháborodást váltanak ki: a fal és a fő katonai célpont között ugyanis egyebek mellett ott egy könnyűzenei fesztivál, amelynek a résztvevői a kereszttűz közepén találják magukat. De a környékbeli kibucokban történtek képei is bejárják a világot.
A mészárlás és katonai megaláztatás következtében a megszálló erők megtorlást hirdetnek: teljes leszámolást a radikális csoporttal és a túszok kiszabadítását. Ám ez a büntetőakció már az első naptól úgy néz ki, mintha az egész város leradírozására törekedne, nem törődve sem nőkkel, sem gyerekekkel, éjjeli bombázásokkal, három éven át.
A világ közvéleménye ennek nyomán ismét felháborodik, népirtást kiált, de a megszálló erő és hívei szabadkoznak, hogy nekik igenis joguk van megvédeni magukat, a galád ellenség bujkál gyáván a civilek között.
Aztán a megszállók katonái maguk mondják el – anonimizálva ugyan, de részletesen – egy világszerte bemutatott dokumentumfilmben, hogy pontosan az történik, amit látunk. Hogy az embertelenség miként vált napi rutinná, videójátékszerű...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.