Már 15 európai országra terjedt ki az októberi tüntetési hullám, ebből hét országban zavargások is voltak – a hétvégén már több német városban és Svájcban is. A tömegmédia és a pártok leegyszerűsítő magyarázatai tele vannak furcsa ellentmondásokkal. Mélyebb társadalmi-gazdasági okok feltárásával és egészen más szempontok alapján állhat össze jobban a kép.
„A milliárdosok, akik a közösségi média algoritmusait birtokolják, akik a televíziós hírcsatornákat birtokolják, akik a képernyőinken harcoló politikusokat birtokolják, azt akarják, hogy egymás torkának essünk. (…) A valódi küzdelem ebben az országban nem a baloldal és a jobboldal között zajlik, hanem a fent és a lent lévők között. A csúcson lévő emberek azért dolgoznak olyan keményen azon, hogy dühösek és megosztottak maradjunk, mert az egységünk fenyegetést jelent a vagyonukra és a hatalmukra.” – ezt nyilatkozta az amerikai félidős választásokon Texast elhódító fiatal demokrata szenátor, James Talarico elég lényeglátó módon. Azonban Európának nincs oka eufóriára a Trump-féle jobboldal veresége után.
Európa kiadó?
Az Európai Unió két vezető országában egyaránt a szélsőjobb pártja vezet a friss közvélemény-kutatások szerint: Marine Le Pen a francia RN (Rassemblement National, azaz Nemzeti Tömörülés) elnökjelöltje 32–33,5 százalékkal áll az LFI (La France Insoumise, vagyis Engedetlen Franciaország) jelöltje, Jean-Luc Mélenchon előtt, akit 17 százalékra mérnek. Németországban is magasan vezet a szélsőjobboldali AfD 27–29 százalékkal, míg a második CDU–CSU támogatottsága 9–10 százalékponttal alacsonyabb.
Már 2024-ben is élre törtek a francia parlamenti választás első fordulójában a Nemzeti Tömörülés és szövetségesei 33 százalékkal, de akkor még a többi parlamenti pártot összefogó „köztársasági front” stratégiája meghiúsította a teljes győzelmüket, ami Emmanuel Macron elnök megválasztásában is kulcsszerepet játszott.
Azonban nemcsak a pártpolitikai kínálat gyengesége és a gazdasági-politikai válság nyomán létrejött pozíciója kedvez Le Pennek. Az októberi zavargások történelmi lehetőséget teremtettek, hogy immár ne a köztársasági rendet fenyegető zavaros erőként jelenjen meg a szélsőjobb, ahogy eddig, hanem éppen ellenkezőleg: a rend és a köztársaság megmentőjeként. Marine Le Pen nem hagyta ki a ziccert...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.